|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_Prózával még nem regisztrált szerzőként: SAKITRAM
Gy
Süti…
Egész életemben egyszerű, átlagember voltam.
Egyszerű családból származom. Gyermekként az átlagosnál is rosszabb körülmények között élő, egyszerű nagyszülők neveltek. Ebből kifolyólag felnőttként is átlagos foglalkozás(oka)t választó, egyszerű ember lett belőlem.
Amikor az én egyszerű köreimben elvárható volt, átlagember(ekk)el házasságokat kötöttem, és házasságaimból született gyermekeimet egyszerűségre neveltem. Átlagos emberekkel barátkoztam, egyszerű ételeket főztem, átlagos körülmények között éltem és egyszerűen megvalósítható terveim voltak. Nem vágytam, és talán nem is ismertem a különleges, a bonyolult dolgokat…
Azután egy napon megpillantottam egy különleges sütit. Már az illata is más volt, mint amilyet addig éreztem! Sőt teljesen máshogy nézett ki, mint azok a sütik, amiket addig láttam. Minél tovább nézegettem, annál bonyolultabbnak tűnt. Vajon mi lehet benne? Csoki-mák-dió-mogyoró?
Csábító volt, és különleges élményt ígérő. Ahogy néztem, szinte búgta felém: „harapj belém…” Tanácstalan voltam. Nem tudtam, mi történik az átlagemberrel, ha a megszokottól eltérő dolgot csinál, vagy ízeket érez… Hogyan fog reagálni a szervezetem egy ilyen különlegesnek látszó falatra? Tudok-e majd utána ismét egyszerű ételeket enni és átlagos dolgokat csinálni? Hogy fogja megélni az én egyszerű környezetem, a merészségem, ha egy különleges dologba belekóstolok? Tudok-e majd továbbra is bölcs tanácsokat adni számukra, hogy milyen egyszerűen éljenek, és milyen átlagos dolgokat csináljanak?
Teljesen összezavarodtam. Az illat és a feltételezett íz-harmónia egyre csak csábított… „harapj belém...”. És a szirén-zene hatott. Nem fontolgattam tovább, hogy „mi lesz ha...”, nem mérlegeltem, hogy akár rosszul is lehetek, vagy belehalok, ha többé nem ehetek olyat…. Azt gondoltam, először csak óvatosan megkóstolom. Csak egy apró morzsa – dacolva ésszel, s a világgal, s megfogadva, hogy ízét azonnal feledem.
Majd úgy gondoltam, egy apró morzsából nem alkothatok még ítéletet az egyszerű és a különleges közötti különbségről, s mohó vággyal beléharaptam… Különös érzés volt. Már a döntés pillanatában tudtam, hogy NAGY ostobaságot csináltam. Hiszen az egészet úgysem ehetem meg, sőt többé akár nem is látok ilyen sütit, most miért kínzom mégis azzal magam, hogy meg akarom tudni a különbséget!
De a kíváncsi, bizsergető vágynak már nem tudtam parancsolni. Érezni akartam a számban, habzsolni a csoki-mák-dió-mogyoró különleges zamatát, s megtudni, milyen a bonyolult, a különleges – az egyszerű emberek számára kóstolhatatlan.
És aztán bekövetkezett, amire már előre számítottam. A kis falat a torkomról még tovább sem jutott, máris fájdalom hasított belém. Elindult a gyomrom tájékáról, s égetőn, marón kúszott felfelé, egészen a mellkasomig. Mi történt, hiszen még le sem nyeltem?! Csak ármányra, méregre tudtam gyanakodni. De hisz amikor számba vettem, még csak egy furcsa bizsergető érzést éreztem a mellkasomban, most meg már maga a szívem akar megszakadni?!
Fájdalomtól torzult arccal lenyeltem a számban lévő falatot, s a süti többi részét eltoltam magamtól. Néztem döbbenten vágyam tárgyát, és kerestem a magyarázatokat. Lehet, hogy a különleges sütiket csak különleges emberek ehetik? Vagy fogyasztásuk az egyszerű embereket megbetegíti? Vagy valamelyik alkotó eleme romlott volt és az okozta ezt? A rettenetes fájdalom pedig már az egész testemet átjárta. Könnyeimmel küzdve nem tudtam, hogy összegörnyedjek, kihányva próbáljak megszabadulni tőle, vagy csak egyszerűen lefeküdjek, és hagyjam, hogy tomboljon rajtam a zsigereimet átjáró gyötrelem… s közben nézem a távolodó sütit.
Nagy nehezen agyam úrrá lett a beteges sóvárgáson, és megakadályozta, hogy ismét a süti felé nyúljak. És ekkor riadtan azt vettem észre, hogy a süti már nem is sugároz! Már nem hallottam a „harapj belém-zenét”, sőt mintha felfogva a történteket, összébb ment volna a tányéron! Megértettem: a különleges sütik sincsenek hozzászokva az egyszerű, átlagos emberek kóstolgatáshoz, mint ahogy az egyszerű, átlagos emberek sincsenek hozzászokva a különleges sütikhez. Taszítjuk egymást – vagy mi. A szemmel láthatatlan különbség miatt agyunk kezdetben hibásan kódolja az érkező impulzusokat, majd a félreértelmezésre jól ráfizetünk!
Most egyedül üldögélek a nehezen múló görcsök közepette, még mindig válaszokat keresve a történtekre. El fog ez a furcsa érzés valaha múlni? Leszek újra egyszerű és átlagos? Egyszerű és átlagos ételeket fogok ismét enni? Vagy örökre megfertőződtem, és a cukrászdákba lépve, már csak ezt a fajtát keresem? Most még nem tudom. Azt viszont tudom, hogy e veszélyes kóstolótól erősebb lettem. Lehetek bár újra átlagos, nem félek többé a különlegeset megkóstolni – még ha veszélyes is lehet. Nem érem be többé azzal, hogy csak átlagemberként élhetek, sőt hiszek abban, hogy a gyermekeim már nem lesznek azok. És ha a süti-mérgezést túlélem, és egy lányunoka születését megérem, a különlegességek megkóstolására bizonyosan rábeszélem!
|
|
|
- április 19 2010 14:54:31
Nagyon tetszett, és a pozitív végkifejlet, a döntésed, hogy igenis tudsz másmilyen életet is élni, ez a legcsodálatosabb. Gratulálok.
Szeretettel: Léna |
- április 19 2010 15:34:30
Kedves Sakitram!
Nekem az a mgérzésem, hogy a süti csak egy szimbólum volt.
Ezen keresztül próbáltad elmondani, hogy mint egyszerű, átlag ember belekezdtél egy új dologba, ami számodra ugyan szokatlan volt, de ha ár az unokádat is szeretnéd a különlegességek megkóstolására rábeszélni, akkor az a "sütemény" még sem volt annyira rossz!
üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- április 19 2010 19:35:46
Kedves Szerzőtársak! Köszönöm a bíztatást. Jól érzitek, a süti egy jelkép: egy szerelmet, egy kilátástalan viszont jelképezett.
Ami még érdekessége: 2008 őszén ez volt az első írásom (bár egy folyóiratnál dolgozom) előtte soha semmi. A lányunokárol pedig akkor álmodoztam - azóta megszületett!
Üdv: Sakitram |
- április 20 2010 10:02:51
Kedves Sakitram!
Néha-néha visszanézek, hogy a hozzászólásomra az alkotó hogyan reagál. Sajnos, nincs mindig erre időm.
Nagyon örülök, hogy megéreztem írásodban a jelképet, a szimbólumot, és nem tévedtem. Annak meg külön örülök, hogy azóta megszületett lányunokád is! Nem tudom, hogy örüljek-e vagy szomorkodjak-e emiatt, de nekem még nincs unokám!
üdvözlettel: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 24. vasárnap,
Emma napja van.
Holnap Katalin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
