|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_Sz
Valaki sír
Valami furcsa neszt hallok. Koncentrálok a hangra, és azonnal egyértelmű lesz: valaki sír. Csendben hüppögve, mint a kisgyerek, amikor azt mondják neki: ne bőgj, hisz nincs miért! Egyszerre hallom és érzem, ahogy hüppögés közben fel-fel sóhajt. Valami mély fájdalmat próbál kiadni magából.
Azután egy rövid csend. Mintha zacskót zörgetnének, vékony papírral matatnak – igen, már tudom: zsebkendőt vesz elő. A feltételezést nyomban meg erősíti egy határozott trombitálás.
Rövid csend. Újra apró, fájdalmas sóhajok, majd úgy hallom, ismét megerednek a könnyek. Szinte hallom, ahogy záporuk koppan. Egy asztalon talán? Nem, ez annál lágyabb hang volt. Talán egy papírlapon koppanhatott.
Egyre jobban a hangok hatása alá kerülök, érzem és hallom, ahogy már a harmadik, negyedik papírlapot itatják át a könnyei.
Azután valami zavaros motyogást hallok: miért pont velem történt.... Mit vétettem… Nem értek minden szót tisztán, de hallom, ahogy a hang forrása szenved.
Majd újra a már megfejtett zörgés: zacskózizegés… a széthajtogatott puha papír hangja, majd a trombita. Jézusom, ezt mind a sírás termelte elő, vagy közben már meg is fázott?
Pár percig tartó kis szünet, én pedig bizakodni kezdek, hogy talán végre megnyugszik.
De rosszul feltételeztem. Visszatérnek az apró sóhajok, szaporább lesz a levegővétel, a papíron koppanó könnyek hallhatatlan hangja… és a sírás, zokogássá erősödik!
Mint mikor a felduzzadt folyó utolsó gátja átszakad, s nincs már semmi, ami visszatarthatná! Jajgatva marcangolja önmagát, s születése percét átkozza. A kétségbeesett zokogásban anyjukat sirató gyermekek bánatára ismerek, s úrrá lesz rajtam is a temetés-hangulat.
Istenem, hogy sajnálom szerencsétlent!
Újabb pár perces csend…. Majd, egy eddig ismeretlen neszezést hallok. Apró, ütemes sercegések, szipogó motyogások…. Igen, azt hiszem sírás közben ír. No, ez jó jel, talán mégis van kivel megosztania fájdalmát. A szívünket kiönteni, már fél-gyógyulás…. De a nesz, s vele a remény csak rövid ideig tart. A sercegést követő új hang pedig, már egyértelműen az összegyűrt, halkan kosárban puffanó papír zaja.
Tennem kell valamit. Nem hallgatódzhatok a végtelenségig, e mardosó bizonytalanságban, hogy ki, s miért zokog. Tennem kell valamit. Nem hagyhatom, hogy egy ember ennyi vétket vegyen magára, hisz mindezt egy emberöltő alatt sem követhette el! Tennem kell valamit, mert ekkora könnypatakba akár bele is fulladhat szegény.
De a döbbenet, a kétségbeesés lecövekel, s továbbra is csak a fejleményeket hallgatom….
És elmaradnak a szünetek. Már nem is próbálja összeszedni magát, a könnyekre bízza, mossák el a történteket. Nem zörög a zsebkendőjével, nem trombitál, nem sóhajt aprókat, csak hagyja feltörni a lelkét-temető zokogást.
És most újabb, eddig nem hallott neszre figyelek fel. Mintha valamivel erőlködne … a mocorgásából arra következtetek, hogy … talán megpróbál eltörni valamit…? Az biztos, hogy nyögdécsel közben... Azt hiszem, a tollát próbálja kettétörni! Szent isten, tán azzal készül megölni magát?
Egyre rémültebb vagyok. Feszülten koncentrálok az újabb és újabb hangfoszlányokra…. Honnan a frászból hallom ezt? Hova induljak, hogy segítsek? … A röpke szünet után egy újabb ismeretlen hang…. Igen, mintha húzgálna valamit… Talán székláb hangját hallom?… Azután nem hallok semmit …. Percek óta csendben van …Gondolkodik, vagy esetleg valami rémisztő dolgot akar csinálni?
Már készen állok arra, hogy tegyek valamit, s megtaláljam e zajok szenvedő forrását.
Felálltam a székről, csak még nem tudom, merre induljak. Várom az újabb hangot, amely majd utat mutat. Feszülten hallgatok, csak hallgatok … míg megvilágosodok.
De hiszen, ÉN sírok
|
|
|
- április 21 2010 10:39:26
Ébredtem már a saját kétségbeesett hangjaimra! Igen ezzel hangulattal találkoztam az írásodban..Szerencsére ritkán jut el az ember ebbe az állapotba. De ezt most hátborzongatóan tolmácsoltad .A döbbenetet... nagyon élethűen és csodálatos nyelvi eszközökkel.Gratulálok.. |
- április 21 2010 10:45:02
Kedves Sakitram!
Én is ébredben már rossz álomból, és ébredtem arra is,hogy kimondok egy-egy szót álmomban, amit félálomban hallok is, s amire néha fel is ébredek. Van úgy, hogy nehéz a visszaalvás.
Ezek mindig azt jelenthetik, hogy valami fontos dolog vagy esemény foglalkoztatja az agyamat napközben, amit aztán éjszaka próbál feldogozni az agyam.
A Te eseted egészen más, hiszen nem álmodtál, csak mintha kívülről hallottad volna a saját sírásodat, lelki "cívódásaidat".
Nagyon érdekes megközelítés!
Remélem, már megnyugodtál, hiszen a megvilágosodás sokszor segít túltenni magunkat a problémákon!
Üdv.:Torma Zsuzsanna
 |
- április 21 2010 22:32:25
Kedves LÁNYOK!
Köszönöm soraitok, és köszönöm: már jól vagyok. Amikor ezt a novellát írtam, a depi legmélyebb bugyraiban jártam. Megszületésekor az a megtiszteltetés ért, hogy lehoztat a Tekintet c. igen színvonalas irodalmi folyóirat - és még annak sem tudtam örülni. Nem tudtam kézbevenni.
Ma már nagyon jó érzés "kívülről" olvasni. Az pedig még jobb érzés, hogy azonnal értették mindketten, mi zajlott bennem.
Köszönöm! Sakitram |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 24. vasárnap,
Emma napja van.
Holnap Katalin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
