|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,227
|
|
_
Kettős megsemmisülés…
Apró Tócsa csillogott a hótól letakarított, „aszfalt-arccal” virító úton. Akkora lehetett, mint egy közepes fedő, de önbizalomtól dagadva, ellenállt a felszárításával próbálkozó februári napnak.
Körülötte száraz volt, a járda szélén felhalmozott sáros hó csendben olvadozott. Nem fogok csak úgy eltűnni – gondolta a Tócsa – rám még nagy dolgok várnak!
És valóban. Megélte az estét úgy, hogy mérete csak néhány csepp elpárolgásával lett szerényebb. A nyirkos napnyugta pedig – nem úgy, mint a déli nap melege – a Tócsa barátja volt.
Ahogy sötétedett, egyre hűvösödött, a munkából hazaballagók szorosra húzott kabátja jelezte: újra mínuszok várhatók ezen az éjszakán…
Úgy is lett. No, nem lett nagyon nagy hideg, de ahhoz épp elég, hogy az előző délelőttön latyakossá vált hó reggelre ismét ropogjon, a Tócsa pedig befagyva csillogjon.
Ez volt ám az öröm számára! Mint egy hóember, akinek a sors egy kurta nappal meghosszabbította létét, ragyogott a boldogságtól. Itt ma még nagy dolgok fognak történni – lelkendezett magában – s mint a fák között rejtőzködő oroszlán, várta áldozatát.
Az Áldozat pedig eljött.
Egy pillanatra megálló autóból lépett ki gyanútlanul az úttestre. Lába elé le sem nézve pattant ki, az ajtót hatalmas lendülettel csapva be maga után.
De a lendület nemcsak az ajtó helyzetét változtatta meg! Egy másik lendület – a Tócsán megcsúszott láb lendülete – döbbenetes hatást váltott ki. Az Áldozat mindkét lába alól talajt vesztve, szinte azonnal hanyatt esett! Hatalmasat csattanva, békaként terült el a földön, a másodperc töredéke alatt elveszítve a reményt, hogy lábai még valaha táncolni, futni, úszni bírnának…
Az elejtett Áldozat percekig mozdulatlanul feküdt. Zúgó fülében visszhangzott az eséstől elrepedt, gyógyíthatatlan csontok recsegése. De nemcsak saját csont-zenekara szólt: alatta, a vele együtt megsemmisülő, súlyától szétrepedezett Tócsa halálhörgése vokálozott.
|
|
|
- április 26 2010 09:40:28
Kedves Sakitram!
Nem gondoltam volna, hogy egy tócsáról ilyen jót lehet írni.
De most belátom, hogy igen, lehet!
S méghozzá mennyire tanulságos. A tócsa, aki áldozatra várt maga is áldozatul esett az "eset"-nek!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- április 26 2010 16:29:47
MIndkettőtöknek köszönöm a véleményt. A történet valós, és nekem egy törött farcsontom bánta az esetet!
Ha időben hozzájutok, szeretnék felpakolni néhány korábbi, egy szálra fűzött írásomat (ötvenes nő mindennapjai), és kiváncsian várom véleményetek, kritikátok.
Üdv: Sakitram |
- április 26 2010 16:56:46
Szép mese, rigófüttyöt érdemel - ha érted!
Szóval ajánlom add át neki |
- április 27 2010 07:42:52
Jó írás, tetszett!
Szeretettel, Feri |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 01. kedd,
Egon napja van.
Holnap Rebeka napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
