|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_
Iszonyat
Az est szürkén és piszkosan szállt le a városra. A házak ablakszemei fokozatosan ébrednek. Mindenki készülődik. Van aki vacsorázni, majd lefeküdni,esetleg a sarki kocsmából haza. Egy körfolyosós bérház is megpihenni készül. Apró neszek suttogását, már csak a kutyák játéka zavarja meg néha. Az egyik lakásban halvány fény dereng. A huszonöt wattos égő, meztelen szórja gyér fényeit. Nem nagy lakás. Apró, kopott de tiszta. Egy szobakonyha az egész, alkóvval kiegészítve.
Három lakója van a zugnak. Ebből kettő hiánnyal küzd. Az egyik rongy pólyában szunnyad csücsörítve s néha felriadva, míg a másik a sarokban kuporog. Testvérek.
A harmadik egy megkopott Rákóczi kép, amelyen már több a repedés mint a festék. Ma már csak sejthető hogy a pózoló férfi mellett egykor egy nagy bundás kutya is látható volt.
A kislány hét éves. Mély undorral nézi a „dögöt” a pólyában. Nem szereti. Amióta megszületett, neki csak egyre rosszabb lett. Nem elég hogy az anyjuk kevesebbet törődik vele, amit rettentő fájdalommal él meg, ráadásul esténként még neki kell rá vigyáznia a dögre amikor az anya dolgozni van.
Így hát csak gondolatban és álmában kalandozik. Átfut erdőn mezőn, gondtalanul éli igénytelen kis mindennapjait. A teste néha megremeg. A félálom a legrosszabb állapot. Se itt, se ott. Nehézkesen, mint ha ólom nehezedne pilláira, kinyitja szemét.
A csecsemő ebben a pillanatban sír fel. A lányka, dagadó szemekkel,rezignált arccal lassan kikászálódik az odúból és a tűzhelyhez indul tejet melegíteni. Már nem álmodozik. Megszokott mozdulatokkal végzi dolgát, amíg a sírás tovább fokozódik.
Nem néz hátra. A kép már belé rögzült. Kékülő csecsemőarc. Fakó hajában kicsi kék szalag. Halott lepke.
Lassú mozdulatokkal tolja a tejesüveg cucliját az apró, de annál éhesebb szájacskába. Legszívesebben a torkáig lenyomná, hogy megkukuljon végre örökre.
A fiú nem győzi nyelni a szájába zúduló fergeteget. Úgy kiállt fel szerencsétlen, mint mikor a bot törik. Az orrából tejes váladék szivárog. Köhög és hörög. Teste, mint a tenger, ráng. Ekkor a lány elveszi szájától az üveget. A csecsemő vonít, majd utána kap. Már csak tátog, mint a hal. Az ösztön vezérli – ínyével a homályba kap.
A lány újból a szájába rakja, de mire megnyugodna, újra kiveszi belőle.
Gyermeki dac mindkettőnél. Szavak nélkül. Az egyik már nem akar, a másik még nem tud szavakat formázni. Nézik egymást, s ellenszenv és értetlenség születik a szemekben.
A rongypólya reszket. Lakója száján visszafelé folyik a tej, az állán végig, a kis nyaka közé.
Mintha most vajúdta volna ki az anyja; arca vörös, fején kidagadt erek mint pondrók vonaglottak. Végtagjai mereven, görcsösen néztek a füstös plafon felé.
Üvölt és hápog. Teste nyirkos és forró, mint akit láz gyötör. A verejték már a pólyát is átütötte. Kis tudatába az éhség mellé befészkelődött a rettegés. – Ha adja, miért veszi el?
A lány jéghideg tekintete mindent elárul. Már vagy fél órája így „játszik” az öccsével. Némán és mosolytalanul. Pedig valaha kacagott. Amikor még apa élt és anya is csak őt szerette.
Egy határozott kopogás vet véget az iszonyatnak. A lány megrezzen, majd az ajtó hasadékán kiszól – Most jön a foga.
Egykedvű léptekkel befészkeli magát öccse mellé és az ujjaival kezd játszani – Ez elment vadászni…
Fáradt léptek koppanása töri meg az udvar csendjét. A kutyák álmatagon vakkantanak párat és alszanak tovább. Ismerős. Már hetek óta minden nap így megy ez. Megfáradt koppanások a poros köveken. Az anya már alig várja hogy láthassa gyermekeit. Amióta megözvegyült dupla műszakot kell vállalnia, ha azt akarja hogy ne haljanak éhen. Egy hét éves kislány és egy fél éves kisfiú édesanyja. felelősséggel tartozik irántuk. Tudja hogy kevés időt fordít rájuk – főleg a nagyobbra – de ő rá a legbüszkébb ezen a világon. Ő a legnagyobb segítsége. A szomszéd csak este hétig ér rá, s onnan az ő drága kislánya vigyáz a kicsire. Nagyon szófogadó, sohasem panaszkodik, pedig megtehetné. Sajnos túl korán nő fel.
Ahogy nyílik az ajtó, a csecsemő felsír, míg a kislány kitárt karokkal rohan az anyja felé. Az anya kétségbeesve tolja el a lány és nyúl a fiú felé. Magához szorítja, miközben int a kislánynak, adja oda neki a cumisüveget. A lány könnyeivel küszködve, arcát eltakarva nyújtja oda neki.
Szerető gondoskodás és becézés közepette próbálja megetetni.
A kicsi az üveg láttán újra sírni kezd. Az anya értetlenül nézi. A kislány a háta mögül perel. – Én adtam neki enni, de állandóan csak sír és ordibál.
Kér kezével átöleli az anya lábát és már vidámabban folytatja – Mama, engedjen főzni engem.
Az anya már meg se hallja, úgy dől le a ágyra, hogy csak a cipőt veti le. – Aludjunk kedveseim.
Az éj csillagtalan. Bánatukban vagy szégyenükben elhagyták az eget. Az évszakok zokogása körbeöleli a megfáradt álmokat.
Az anya felriad. Lopva figyeli a pólya mozgását. Imbolygó léptekkel csoszog oda a gyermekekhez. Alszanak. A csend dermedt. Időnként csak a kislány lába remeg meg, mintha épp szaladna valahová.
A hajnal ma is korán ébred. Függönyök résein át kelti az álmodókat. Lassan belengi az egész házat a lábosban főtt kávé kesernyés illata. Az anya öltözik és tízórait készít. A lány is nekikezdett már hogy magára öltse foltos és kinőtt gönceit.
Az ajtóból az anya még visszanéz, s a lány fogadkozik, de mire az anyja kilép, szemében kín feszül.
Ekkor az alkóvból sírás tör elő.
|
|
|
- április 28 2010 07:50:21
Vagy esetleg J. A. 
Kedves Viktoria, köszönöm hogy megtiszteltél.  |
- április 28 2010 08:23:59
Kedves Jagi!
Bizony, bizony, nekem is könnyeket csaltál a szememre ennek az "iszonyatnak" az olvasása közben.
Én egyáltalán nem ítélem el az anyát, hiszen egyedül kénytelen két műszakot végigdolgoznia, hogy a két gyermekét eltartsa. És úgy tűnik - bár a töténetből nem derül ki -, nincs a szomszédokon kívül más családtag segítsége. Kár, hogy erről nem írtál.
Ha bár maga a történet így is nagyon "beszédes" és teljes, az olvasó hozzágondolja, amit hozzá kell!
Nagyon szomorú, hogy sok ember és nagyon sok kisgyermek hasonló sorsra jut és ilyen körülmények között kell felnőniük.
A 7 éves kislányt sem tudom elitélni érzéséért, hiszen, amióta nem egyedüli gyermek ebben a csonka családban, így őt is meg lehet érteni, hiszen megoszlik a szeretet közte és a kistestvére között, amit anyjától kap. Az anyja gondolatban hiába büszke a kislányára, ha ezt egyébként nem mutatja ki, nem mondja ki. Amit azért az anya részéről hiányolok.
Nagyon jó írás, novelláskötetbe kívánkozik! Remélem egyszer sikerül újra viszontlátnom, hogy az utókor számára is megmaradhasson egy társadalmi "kórkép" tanuságaként.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- április 28 2010 08:42:34
Köszönöm Zsuzsanna.
Direkt nem akartam kitérni arra hogy van e hozzátartozójuk még. Szerintem adja magát hogy nincs. Nem akartam nagyon eltérni az eredeti műtől. Ott még az apa sincs megemlítve. A kislányt semmiféleképpen nem lehet elítélni, mert még gyerek a szerencsétlen. Ösztönlény. Én az anyát se bírálom. Elég baj az neki hogy dupla műszakot kell vállalnia. Egyszerűen nincs ideje és ereje a nagyobb gyerekre.
Visszatérve arra a gondolatra hogy mit kellene még beleírnom, erre csak azt tudom mondani, így is szélesebbre tártam a kaput mint volt. József Attila verse szinte kiáltott azért hogy végre valaki prózába is megírja. Nos, én megpróbáltam. Több kevesebb sikerrel. |
- április 28 2010 08:59:46
Igen, József Attila verse novellásítva, a címe is az Iszonyat.
Írásod arra jó, aki elolvasná J.A. versét és nem értené.
Szeretettel Joli |
- április 28 2010 12:38:32
Kedves Joli, az én értelmezésem egyfajta. Nem biztos hogy mindenki úgy gondolja például, hogy a férj halott. Ez is szubjektív nézőpont, mint bármelyik legyen az tőlem és tőled. Köszönöm hogy megtiszteltél. |
- április 28 2010 12:39:34
Köszi szépen rosszcsirkeff. Szép napot kívánok neked (is). |
- április 28 2010 12:40:16
Oké, akkor legyen CséGé. |
- április 28 2010 15:27:55
Kedves Jagi!
Hát persze, szerintem is a legegyértelműbb, konkrétan ez J.A. verséből sem derül ki.
Joli |
- április 29 2010 20:58:07
Szép írás, nekem realisztikus, hiszen magam is részese voltam egy hasonló gyerekkornak, kicsit más szituációban...
Szeretettel: Léna |
- május 02 2010 12:38:16
jól írtad meg, a testvérféltékenység stb ismert még a szakemberek és a bűnüldözők előtt is.. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 24. vasárnap,
Emma napja van.
Holnap Katalin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
