|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_Egy testvérpárt nevelőszülőkhöz kell adni családi tragédia miatt. A kislány 4 éves. Az elbeszélés a gyermek lelki gyötrelméről szól. A részletben édesanyja utáni vágya teljesül.
Gy
Marika felnézett az égre, mert szerette a felhőket nézegetni. Az égbolt lassan kitisztult, a felhők elhúzódtak a szél szárnyán repülve. És akkor az ég alján meglátta a szivárványt, amit senki nem vett észre rajta kívül. Megdobbant a szíve és szomorúan felsóhajtott: - Szivárvány hozd el az édesanyámat… és csak állt ott egészen addig, míg a szivárvány teljesen eltűnt a felragyogó napfényben.
Aztán megkereste a legnagyobb fát és törzsének támaszkodva onnan figyelte a gyerekeket, hogy ki, kivel játszik. Vele nemigen játszottak, csak a körjátékban, amikor az óvó néni ott volt, akkor választották ki, egyébként nem. Ezért aztán nem szívesen játszott ő sem. Inkább nézelődött. Bent a teremben sem a játékok érdekelték, hanem a könyvek. Azok képeit nézegette és kitalált hozzájuk különféle történeteket, melyeknek a leírtakhoz semmi köze nem volt, de amit ő kitalált, abban mindig szerepelt ő maga, a testvérei és az anyjuk.
A fa alatt álldogált és nézegette a fakéreg repedéseit. Kezével elkezdte követni a göcsörtös vonalakat, majd lassan óvatosan körbe haladt a fa körül.
Hirtelen egy fehérlepke szállt a fatörzsre. Megállt a mozdulatban. Ujjai úgy maradtak nyitottan és csak nézte a lepkét, melynek szárnya végén két kicsi fekete pötty díszlett. Szarvacskaszerű nyúlványai ide-oda jártak a fején és szemeivel mintha őt nézte volna.
– Hát eljöttél? – kérdezte suttogva. – Nagyon szép a ruhád.
A lepke megmozdította a szárnyát, és mint aki helyesel, többször megnyitotta és becsukta.
– Éppen rád gondoltam! Éppen azt gondoltam, hogy ha eljössz, felveszel a hátadra és elrepülünk. Elviszel a szivárványhoz? Láttad a szivárványt az égen? Itt senki nem látta csak én…
– Hát te mit csinálsz itt? – kérdezte az egyik kislány, aki meghallotta a suttogását. A kislány homloka felett furcsa mód, egyenesre vágott volt a haja. A felnőttek ezt úgy mondták frufru.
– Magadban beszélsz? – érdeklődött a frufrus.
– Nem. Odanézz! – mondta Marika halkan, szinte mozdulatlanná dermedve, nehogy a lepke elszálljon és boldogan biccentett fejével a lepke felé.
A lány odanézett és meglátta a fakérgen pihenő lepkét. Villámgyorsan felemelte a kezét és mielőtt bármi történhetett volna, tenyerével agyoncsapta. A fehér szárnyak letörtek a szétmaszatolt testről, és lehullottak a fa tövéhez.
– Te buta, hiszen ez káposztalepke! – közölte diadallal és tenyerét beletörölte a fakérgébe.
Marika csak nézte a letört szárnyakat és a döbbenettől alig kapott levegőt. Majd leroskadt a szárnyak mellé és összekuporogva sírni kezdett. Bánatosan, csendes fájdalommal telve.
A síró kislányt a többi gyerek rövid időn belül észrevette és azonnal hívták az óvó nénit. A frufrus csak állt és nézte, ahogyan Marika sír. Az óvónő megkérdezte mi a baj. Ő nem tudott felelni, könnyein át nem is látta kik vannak ott, csak rámutatott a lepkeszárnyakra. A kislány, aki agyonütötte a lepkét, bevallotta, hogy ő tette, mert az, egy káposztalepke és az anyukája mondta, hogy káros.
A gyerekek csendben várták mit mond az óvó néni. De az óvó néni egyelőre hallgatott, mintha nem tudná, mit mondjon. Marika ezt a hallgatást úgy értékelte, hogy vele érez együtt, hiszen nem mondja, hogy a frufrus jól tette, amit tett, de mégis szívszorongva figyelt az óvó nénire. Ő sem érti?
– És tessék elképzelni, hogy még beszélt is a lepkének! – mondta a frufrus lány.
Az óvó néni lehajolt hozzá és felemelte. Megfogta a kezét és kivezette a gyerekek gyűrűjéből, majd megkérdezte:
– Tudsz beszélni a lepkékkel?
– Igen.
– Elmondod nekem is?
– Ez titok.
– Én tudok titkot tartani. És tudod mit? Ha te is tudsz titkot tartani, elmondom, hogy én kivel szoktam beszélgetni. És akkor mától barátok leszünk! Tudod kivel szoktam beszélni?
– Kivel?
– A madarakkal.
– A madarakkal?
– Igen. Tőlük üzenek az édesanyámnak, aki nagyon messze lakik és már nagyon öreg.
Az óvónő szemébe könnyek szöktek. Nem merte elmondani, hogy az ő édesanyja tulajdonképpen már nagyon régen meghalt, akkor, amikor ő még kislány volt. Hátha mégjobban felzaklatja Marikát. De ezt a dolgot Marika aznap este mégis megtudta otthon. Véletlenül hallotta, amikor a nevelő szülei beszélgettek a történtekről és azt hitték, hogy a gyerekek már elaludtak. És akkor tudta meg azt is, hogy az óvó néni mindig elmondja Mariska néninek, hogy mi történt az óvodában, és hogy figyelik őt, és mindezt azért, hogy segíteni tudjanak neki, és hogy játszon végre a többi gyerekkel…
Most nagyon jól esett, hogy az óvó néni fogja a kezét és körbe sétálnak az udvaron. Sokáig hallgattak, amikor Marika egyszercsak megállt és azt mondta:
– Én már tudom, hogy a lepkék és a madarak tündérek. És szeretik, ha beszélgetünk velük. És ha elveszítik a szárnyukat, akkor sem halnak meg, csak mások lesznek.
– Mások? Például mik?
– Például emberek!
Az óvónő megállt, majd szembefordult a kislánnyal és komoly arccal azt mondta: - Lehet, hogy igazad van!
Abban a pillanatban az óvodakerítéshez ültetett sövény embermagasságában feltűnt egy fehér fejkendő és folyamatosan haladt a sövény mellett. Végül megállt a kapuban egy sötétkék kosztümös fiatalasszony, aki a fejkendőt viselte. Az óvoda udvarának másik feléről azonban ez úgy tűnt, mintha egy óriás fehérlepke szállt volna végig a kerítés mellett.
Marika felsikoltott.
– Édesanyám! – és elengedve az óvónő kezét rohant a kapuhoz.
– Édesanyám! Tudtam, hogy eljössz! A lepke, a lepke… - kiabálta elcsukló hangon és sírva borult anyja széttárt karjaiba, aki leguggolva magához ölelte, majd felkapta az ölébe, hogy elhalmozza szerető csókjaival.
2009. augusztus
|
|
|
- április 29 2010 07:28:12
Az előadásodban csodálatos volt, olvasni is jó, szomorúsága ellenére. A vége megnyugtató, ahogy megöleli az édesanyja a kicsi leányt.
 szeretettel gratulálok: Hajdu Mária (Marcsy) |
- április 29 2010 08:44:46
Kedves Anna!
Nagyon szép kis történetet olvastam, amelynek végén a kislány álma beteljesedett.
Örülök, ha ilyen szépeket olvashatok!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 24. vasárnap,
Emma napja van.
Holnap Katalin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
