|
 Vendég: 29
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Nézzük tovább
15. fejezet
Kitti állt a színpad közepén, de meglátta Rékát, aki jelezte, hogy a kislányt etetni kell. Remeg? térdekkel lépett oda a dob mellé, s súgta fülébe Károlynak. Most, muszáj kimennem, megetetni Virágot. Játssz csak tovább, majd jövök.
-Siess - Károly megfogta a kezét, de Kitti elhúzta, s sietve a ruhatár felé indult. Sietni akart, de minden fel?l gratulációk jöttek, ami feltartotta. Amikor odaért, hallotta a baba sírását.
-Itt vagyok picikém - Futott, hogy megnyugtassa. Sietve vette át Rékától, aki el?bb ért oda, s csitítani kezdte.
-Nagyon szeret téged ez a hapsi, hallottam, ahogy énekelt. Tele van érzéssel.
Az egész lényéb?l árad a szerelem. Te is hasonlóan vagy vele. Nem tudtam,
hogy ti együtt vagytok. Láttam a gy?r?t, de nem sejtettem, hogy te vagy a
párja. - Szólt Margit - Nem vagy egy kicsit fiatal hozzá? Hány éves vagy?
Kittinek átfutott az agyán a gondolat, nem árulhatja el az igazi korát, ezért
csak röviden ennyit szólt.
-19-
-Hány év van köztetek? - Lépett hozzá egy ismeretlen hölgy, akit még nem
látott.
-20, miért? Kinek számít az, ha szeretjük egymást. Én nagyon szeretem ?t, s
nem érdekel a kora. - fakadt ki hevesen.
-A lánya lehetnél, nem gondolod, hogy sok egy kicsit?
-Szerintem, meg minden embernek joga van egy második esélyre. Neki én
vagyok az. Ez had legyen a mi dolgunk. Csak ránk tartozik! - Kitti egyre ide
gesebb lett, mert nem értette, miért foglalkozik mindenki a korkülönbséggel.
Julika, aki a közelben tevékenykedett, meghallotta, mir?l folyik a csevely, s
védelmére kelt.
-Hagyjátok már békén. Ez tényleg csak az ? dolguk. Ha ?k így akarják, csinálják. A lényeg, hogy szeressék egymást, azt hiszem, ezzel nincs semmi baj.
Ez a dal megmondott mindent. Nagyszer? volt. - Tette a vállára a kezét. - Ne
is tör?dj velük. Ha szereted légy boldog.
-Miért baj az, ha id?sebb. Neki is jár egy kis boldogság. Azért, mert nem az
én korosztályom, attól még szerethetem. A szerelem nem nézi ki hány éves.
Én t?le csak jót kaptam, s megérdemli, hogy szeressem. Nekem ? jelenti az életet. Ha ? nincs, már én sem lennék. Kinek mi köze hozzá, hogy kivel élek. Ez az én életem, az én döntésem. - Pityeredéit el Kitti, nem vette észre Károlyt, aki akkor lépett be az ajtón, s hallotta kifakadását.
-Jó, jó, babám, nincs semmi baj! Látod, err?l beszéltem neked. Tudtam, hogy nem hagyják szó nélkül. Ez így van, ezt tudomásul kell venned. Ezért
kérdeztem, hogy tényleg akarod-e? - Térdelt mellé, s cirógatni kezdte arcát. -
Sajnos ezzel szembe kell néznünk.
-De engem ez nem érdekel! Te is mindig ezzel jössz. Tudod, hogy szeretlek, mondjon bárki bármit.
-Persze kicsim. Én is szeretlek, tudod, de ez sajnos így m?ködik. -Vette át a gyereket, s gyors határozott mozdulattal tisztába tette. - Különben meg engem sem érdekel az, hogy ki mit mond. Te mellettem álltái, amikor kellett, ezért én sem hagylak el soha. Ne feledd, tiéd az életem. Történjen akármi.
Csak, ne sírj, azt nem akarom. Kérlek szépen, ne légy szomorú. Tudod, úgy szeretlek, ha nevetsz. - Károly hangjából érezhet? volt a túláradó szeretet,
melyet egy mosoly kíséretében küldött felé. Befejezte a kislány pelenkázását, s magához ölelte, majd karjában tartva ringatta, s hirtelen feltört bel?le az
érzés, amely kislánya okozott neki. Átszellemttlten dúdolt, hogy tudtára adja mindenkinek, ez a csöppség mit jelent számára. Halkan alig hallhatóan énekelt.
"Megszülettél és hoztál nekem fényt
Arra, hogy éljek, egy új reményt
Nekem virágoskert lesz a sivatag
Mely új életcélok felé hívogat"
Amint befejezte Kittihez fordult."
Tudod, hogy soha nem tudom neked visszaadni, hogy kaptam t?led egy kis tündért. Nélkületek nem érek semmit én sem. Ez legyen a buksidba. - A kislányt a helyére tette, s indult kifelé, de a lány el?tt megállt, átfogta a derekát.
-Én vagyok a világ leggazdagabb embere, mert enyém a föld legszebb gyémántja. Vigyázok is rá ameddig élek. Ha ez valakinek nem tetszik az, az ? baja. A lényeg, te elfogadtál, boldog vagy velem. Ez nekem elég, s azon leszek,
hogy így legyen sokáig. Köszönöm, s megígérem, hogy többet nem beszélek err?l. Csak ne légy mérges. Akkor nincs a szemedben a fény. A csillag, amit annyira szeretek. Hallod, csillagszem?? - Károly két tenyerébe fogta kedvese
arcát, s mélyen a szemébe nézett. - Az a csillag csak az enyém. Csak én látom, tudom, hol találom. Ne feledd, számomra csak ti léteztek, és nem számít semmi. Ne érdekeljen senki véleménye. Tedd azt, amit a szíved diktál, akkor mindig tudni fogod mi a helyes. A szíved nem csal meg. Soha nem tudsz meg felelni mindenkinek egyszerre, hiszen sokfélék az emberek. Te csak magad
nak akarj megfelelni, akkor nem csalódhatsz, így szeretlek amilyen vagy, s ne is légy más. Te egy nagyszer?, fantasztikus lány vagy, aki megérdemli, hogy
boldog legyen. - Hirtelen megcsókolta, majd elt?nt a folyósón. Kitti csak állt, s szívében hatalmas szerelemmel, szemében könnyel, meghatottan nézett utána.
-Igaza van, ne foglalkozz az emberekkel, csak élvezd, hogy szeretnek. Mert ez az ember nagyon szeret téged. Messzir?l érezni, a teljes lényében benne van. Ha te is szereted, akkor nem kell tör?dni senkivel. Csak szeresd bátran,tisztán. Mert ez az ember melletted fog állni mindig az életben. Én nem ismerem, hisz most látom el?ször, de érzem, hogy jó ember. Azok, akik megjegyzést tesznek rátok gyávák. ?k nem merik vállalni a kihívásokat. Ez pedig az, egy hatalmas kihívás, az emberekkel, az élettel szemben. Vállalni egymást, bármi áron. Irigyellek, mert van bátorságod szembeszállni mindenkivel. Tényleg fantasztikus vagy. - Julikát felvillanyozta, amit hallott. Állt mellettük, s megérezte a köztük lobogó lángot. Ahogy Károly hangjából áradt a gyengédség, a hála, ahogy lényéb?l sugárzott a lány iránti határtalan szerelem. Hirtelen különös érzés járta át. Nézte ezt a két embert, s megérezte ösz-szetartozásukat, ragaszkodásukat.
Kitti állt egy darabig, majd a kislányhoz lépett, s fölé hajolva, sírással küszködve mondta.
-Látod kincsem, apuci mennyire szeret. Olyan jó, hogy ilyen apukád van.
Nagyon szeretem ?t, te is szeresd, ha nagy leszel. Légy büszke, hogy az ? nevét hordod, mert, ha ? nem lenne, mi sem élnénk, tudod? - Szemeib?l elindult a könnye, s folyt az arcán, de ? csak állt a gyerek fölött. Most, hogy látta Károlyt a picivel, látta mennyire szereti ismét feltört bel?le az érzés. A határtalan szeretet, és hála, amit az óta érez, amióta ismeri. Tudta, ha ? nincs a kis lány sem lenne vele. Nézte gyermekét, s egyre jobban tört fel bel?le a sírás.
-Mi van kislány, ennyire a szivedre vetted? - Lépett közelebb Gizi.
-Miért van az, hogy az emberek csak megjegyzést tesznek, de semmit sem tudnak. - Fordult felé könnyes arcával - Én Karitól csak jót kaptam, s az, hogy most itt lehet a babám, azt is neki köszönhetem. Ha ? nincs a kislányom,
valahol másnál lenne.
-Másnál? - Lep?dtek meg, szinte egyszerre.
-Igen, mert ? vette a nevére, amikor megszületett. Hogy neve legyen, hogy velem maradhasson.
-Az apja merre jár? - kérdezte Margit,
-Meghalt. Az esküv?nk napján, autóbalesetben._
-Mii??? - Döbbenten fakadt ki a hölgyekb?l.
-Igen, májusban - Kitti elmesélte, hogyan ismerte meg párját, azt, hogy mellette állt az els? perct?l. Azt, hogy elvették volna a babát t?le, ha Károly nem adja a nevét a gyereknek.
-Miért vették volna el? Sok n? van egyedül. - jegyezte meg Margit.
-De én még nem vagyok nagykorú! Az el?bb nem mondtam igazat, mert nem karom, hogy neki baja legyen. Valójában még csak februárban töltöm a 18-at. De mindenki csak a látszat szerint ítél. ? a legnagyszer?bb ember, akit
eddig ismertem, s megteszek mindent, ha eljön az id?, hogy boldoggá tegyem.
S nem érdekel, ki mit mond. A kora meg f?leg nem. Nem engedem, hogy bár ki is bántsa.
-Ki akar engem bántani? - Lépett be Károly mosolyogva - óvja ?t az ég, hisz van egy ?rangyalom, aki megvéd. - Lépett oda Kitti mellé - Jól van babám semmi baj. Ha valakinek gondja van velem, majd elém áll, s a szemembe
mondja. Tudtam, hogy nem lesz könny?, de én harcolok érted, ha kell. De mi borított ki ennyire? Bántott valaki?
-Csak eszembe jutott, hogy Virág hol lenne, ha...
-Pszt! - Tette a szájára a kezét - ne babám ne! Nekem is jó, hogy velem vagy, hogy nekem adtad. Tudod. Ne beszéljünk err?l többet, kérlek. Te egyedül maradtál, és én is magamban voltam, s nem akartam, hogy butaságot csinálj.Semmi olyat nem tettem, ami nekem nem jó, hisz én is egy önz? ember vagyok, de tudom, hogy ez neked is jó. Örülsz, hogy velem lehetsz, s ha eljön az id?nk, akkor tudni fogod, mit tegyél. Addig meg várok türelmesen, megteszek mindent, hogy ne bánd meg, hogy így döntöttél. A kislánynak minden meg lesz, arra esküszöm. A többi meg t?led függ. Ne feledd, csak t?led. Az, hogy szeretlek, az nem büntetend? az csak az én magánügyem, de ha ezért megbüntetnek, akkor boldogan vállalom. Úgy tudom, semmi olyat nem tettünk, ami tilos, csak adtunk egy gyereknek egy családot, amihez joga van. Igenis, joga van ahhoz, hogy boldog gyerek legyen, és az anyukájával éljen. Úgy, hogy ne félj semmit?l, s ne beszéljünk err?l többet. ? az én kislányom, még ha papíron, akkor is. Soha senki nem vitathatja és veheti el t?led, t?lünk. Ez legyen a fejedben. Neki majd elmondod, ha akarod, de nem feltétlenül kell megtudnia, mert nem tettem semmit, csak azt, amit a szívem diktált. Még ráérünk ezen gondolkodni. Nyugodj meg kicsim, én melletted állok, amíg élek. -Törölte meg könnyes arcát - Azért jöttem, hogy gyere vissza, mert hiányzol!
-Ne haragudj, de inkább hazamennék. Elfáradtam egy kicsit, meg már kellemetlen a tej is. - Emelte kedvesére Kitti nagy kék szemeit.
-Jól van, ha így akarod, szólok Pirosnak. Csillagszem? ne sírj, hallod? Semmi baj. Ne félj, senki nem bánthat engem, mert nincs miért. Semmi olyat nem tettünk, amiért nekem bajom lenne. Ett?l ne félj, rendben?
-Csak azt tudom, hogy nem akarok neked ártani.
-Tudom csibém - ölelte magához - tudom. Vissza kell mennem, küldöm Pirost. Vigyázz magadra jó? Én Misuékhoz megyek.
-Tudom, mikor látlak?
-Nem tudom, remélem hamarosan. - A kislányhoz lépett és fölé hajolva szólt.
-Szia hercegn?m. Vigyázz a mamira. Apuci most nem megy haza veletek, de hamarosan látlak. Egy hónap és állandóan otthon leszek, addig légy jó kislány, rendben? - Megcirógatta az arcát, s megpuszilta - küldöm Pirost - szólt remeg? hangon, mert a búcsú nehezére esett, de tudta, érezte ez lesz a legjobb. Tisztában volt vele, hogy nem sokáig bírja, ha otthon marad, így elkerüli azt, hogy elveszítse a fejét. Érezte, egyre jobban vágyik a lányra, s nehezen tudna ellenállni.
-Taxival menjetek, vigyázz magadra. - Nézett Kittire, aki állt és könnyeivel küszködve próbált megszólalni, de nem tudott. Károly észrevette kínlódását.
-Csak egy hónap. Azt ki lehet bírni... - nagyot nyelt - megyek. Szeretlek benneteket. - Indult az ajtó felé, de a lány el?tt megtorpant. Megcirógatta az arcát, s megcsókolta. - Nem érdekel mi lesz velem, de nem tudlak elengedni e
nélkül. Nagyon vigyázz magadra és a kicsire. Kérlek szépen. Nekem csak az a fontos, hogy ti jól legyetek. Hívlak holnap. Nagyon szeretlek. - Gyors léptekkel indult kifelé. Már majdnem az ajtónál járt, amikor Kitti hátulról átölelte.
-Hiányozni fogsz! Nem akarom!
-Baba, muszáj! Tudod, hogy én sem szívesen megyek el, de nem tehetek mást. Ha egy kicsit is szeretsz, elengedsz. Nekem is hiányozni fogsz nagyon.
Csak érted élek, s nehéz lesz ez az egy hónap, de hidd el így lesz a legjobb. - Hangjában érezhet? volt az elkeseredés, a vívódás. Szíve azt diktálta maradjon, de tudta az eszére kell hallgatnia. - Eljön a mi id?nk, meglátod. De most,
muszáj mennem. - Kibontakozott a lány öleléséb?l, s futva elt?nt a nagyteremben.
Kitti még állt ott összetörtén. Agyában csak az járt, hogy így kell lennie, de szíve sehogy sem hagyta nyugodni.
-Én csak... - zokogás rázta meg, nem bírta tovább - nagyon szeretlek. - fejezte be a mondatot.
-Ez a jó megoldás, így megvéded az emberek szájától, és nem tudják bántani.
Saját magától is óvnod kell, mert nagyon szeret, Fogta át a vállát Julika, aki a többi n?vel együtt döbbenten állt. Nézte ?ket és nem tudott hirtelen megmozdulni sem, mert megbénította ?t is, amit látott, hallott. Ráérzett, hogy ennek a két embernek mi megy végbe a lelkében. Tudatosult benne a fájdalom, ami közös húr volt most bennük. Ahogy hallotta ?ket, egyre inkább megértette azt, ami lényüket átjárja. Tudta helyesen cselekszik most Károly, mert érezte hatalmas szerelmét, vágyát. - Gyere kislány, segítek összepakolni. Mire jön a kísér?d, készen legyél. Na ne sírj, pont ezért tesz így. Ha nem szeretne, nem érdekelné, hogy mit mondanak az emberek.
-Tudom, hogy szeret, csak olyan nehéz. Tudom, hogy ez a helyes, de...
-Jól van nagylány, ne itasd az egereket. Itt vagyok, így kell tennünk, tudod...
-Érkezett sietve Piros. Amikor meglátta Károlyt, arcáról leolvasta fájdalmát,
tudta, jönnie kell. Meg sem várta, hogy szóljon.
-Vigyázz rájuk. Most a te kezedbe tettem ?ket. ? az életem tudod, nélküle nekem sincs tovább. - szólt fájdalmasan.
-Jól van jól. Ne izgulj, különben meg nem örökre mész, mit beszélsz hülyeségeket. Tudom, hogy nagyon szereted, épp ezért kell így tennünk. ? is kivan? -
kérdezte, miután látta Károly könnyes szemét, aki igent intett, s könnyeit nyeldesve sietett vissza a dobhoz.
Mire hazaértek Kitti megnyugodott egy kicsit, de hatalmas szomorúságot érzett, amit Piros észre is vett.
-Ne légy szomorú, tudod, hogy elmúlik ez az id? is. Ahogy Misu mondaná: az id? nekünk dolgozik.
-Neki is ilyen nehéz? - Kitti mély lélegzettel próbálta leplezni sírós hangulatát.
-Igen, hidd el neki sem könny?.
-Nem is ölelt át.
-Ha megteszi, nem megy oda. Azért inkább így próbált uralkodni magán, de
én láttam az arcát, s a szemét. Olyan furcsán csillogott. Vajon miért?
-Sírt?
-Igen, mert ? is nagyon szeret. Nekem elhiheted. Ismerem ?t már jó ideje.
Valóban Károly lelkében nagy csata dúlt, alig bírt koncentrálni a zenére. Szíve szerint megölelte volna, de tudta nem teheti meg. Érezte Kitti mérhetetlen
fájdalmát, ahogy hátulról átölelte. Elhatározta, gyakran hívni fogja, mert hallani akarja a hangját. Bízott abban, hogy a próbára eljön, s akkor látja majd. Mégha nem is érhet hozzá, úgy is jó tudni, hogy ott van. De sehogyan sem hagyta nyugodni, hogy ne lássa, nagyon bántotta, rendesen el sem tudott köszönni t?le.
Tudta, ez a vasárnap szabad lesz, így elhatározta, elviszi Kittit valahová. Ügy gondolta, akkor is együtt lesznek. El akarta azonban kerülni, hogy kettesben legyenek, talán, ha sétálnak egyet, akkor is látják egymást, így reggel korán kelt, s jókedv?en indult el lakása felé. Azt akarta, mire a lány felébred, otthon legyen, de elkésett, mert Kitti már a konyhában tevékenykedett.
-Szia babám -lépett a háta mögé és átfogta a derekát.
-Jézus, de megijeszttél. Hogy kerülsz ide? r11; Fordult felé meglepetten, de szemmel láthatóan örült jelenlétének.
-- Csak látni akartalak. Úgy gondoltam elmehetnénk valahová hármasban.
Abban semmi kivetnivaló nincs, baj sem lehet bel?le. Piros is haza tud menni addig a családjához. Mi meg majd odamegyünk. Mit szólsz?
-Fel?lem mehetünk. - Szólt Kitti és belesimult Károly karjába. - Úgy hiányzol! Az éjjel nem tudtam aludni, mert...
-Mert? ... - Károly olyan szelíden nézett a lányra, hogy az elpityeredeti - jól van kicsim, ne sírj. Tudom, hogy nehéz. Nekem is nagyon, de muszáj így,
mert nem akarom, hogy baj legyen. Tudod, azt nem tehetjük, bár nagyon szeretném. Az a baj, hogy egyre nehezebben bírom, s csak így tudlak megvédeni magamtól. Most még nem tehetünk semmit. De eljön a mi id?nk, meglátod.
-így igaz. Én is mondtam neki, de hallottam, egész éjjel sírt. Pedig azt nem
kellene, mert ha idegeskedik, elapad a teje. Hiába mondom. - lépett be Piros - egyébként, te mit keresel itt? Mondtam Misunak, hogy vigyázzon rád. - Háborgott.
-Még mindenki aludt még, amikor eljöttem, mert hajnalban értünk haza. Én sem tudtam szunyálni, úgy, mint Kiki, csak azért jöttem, hogy elvigyem a családom egy kicsit sétálni, mert mostanában keveset találkoztunk.
Piros kiérezte barátja hangjából a szeretetet, ahogy a "családom" szót kimondta. Érezhet?en boldogan csengett. Az asszony elmosolyodott, s szívében melegséget érzett. Jólesett hallania ezt.
-Rendben, de tudd, hogy mit csinálsz! Te kópé. - bokszolt karjába szeretettel,
így együtt töltötték az egész napot, s most Károly büszke örömmel ballagott Kitti mellett, hisz erre vágyott oly régóta. Ahogy a babakocsit tolta, határozottan kellemes érzés járta át, s azt akarta ne legyen vége. Visszatért az az érzése, amikor hazahozta ?ket a kórházból. Boldog volt, mert Kittit nem érdekelte, hogy az emberek megfordulnak utánuk. Látta, találgatják kapcsolatukat. De Kitti csak haladt mellette nyugodtan, emelt f?vel. Szemében megint
látta a csillagot, ami a boldogság hírnöke, s érezte, belekarol és büszkén halad az oldalán.
Egyszer csak, egy pillanatnyi megtorpanást vett észre lépteiben.
-Mi baj? - Fordult felé.
-Semmi, csak ott van Irén, de nem érdekes, menjünk tovább. Csak ahogy megláttam, ideges lettem.
-Ne foglalkozz vele szívem, nem tehet ellened semmit Mindenkinek szabad az utcán sétálni. Ha idejön, mi nem állunk vele szóba, hisz nincs mit beszélnünk egymással. Úgy, hogy ne izgulj. Különben meg nem biztos, hogy észre
vett,
-De igen, már jön is. - szólt Kitti, s valóban a n? feléjük tartott, de Károly határozott léptekkel haladt tovább. Nem akarta elrontani a napot azzal, hogy
leáll beszélni vele. De Irén nem tágított, eléjük lépett, s útjukat állta.
-Mit akarsz? - kérdezte észrevehet?en idegesen, mert hiába akarta nem tudta kikerülni.
-Még mindig nem akarsz beszélni velem? Csak nehogy kés?bb megbánd.
Úgysem hagyom, hogy vele boldog légy, ha én nem kellek, ?t sem kapod meg.
-Mit akarsz t?lem? Észre kéne venned, hogy nálam nincs esélyed, mert az én szívem már foglalt, ez ellen nem tehetsz semmit sem.
-Nem zavar a kora? A fiaddal egyid?s, úgy saccolom, de lehet, fiatalabb is.
-Neked mi közöd van hozzá? Ha így is van, nem te határozod meg szerencsére, hogy kivel éljek. Igaz, fiatal, de ehhez neked semmi közöd. - Károly érez-
het? idegességgel hadakozott Irénnel, mert bár nem akarta, de idegesítette a n? jelenléte.
-Majd meglátjuk! - szólt az asszony gúnyosan.
-Gyere szívem, menjünk, mert Virágnak mindjárt ennie kell. - Indult el Kitti, megakadályozva a további vitáét. Mivel a n? az útjukba állt, s nem akart
mozdulni, hirtelen kikerülte, s mellette elhúzta párját, a babakocsit meg rátolta, így Irén kénytelen volt félre lépni, hanem akarta, hogy ellökje. Hallotta a n? fenyeget?dzését, de nem foglalkozott vele, csak az érdekelte, minél el?bb
elmenjenek a közeléb?l. Ett?l kezdve azonban Károlynak elszállt a nyugalma.
-Mi jár a fejedben? - érdekl?dött Kitti, amikor elég távolságra értek t?le, de párja hallgatagon lépdelt mellette.
-Ez a tyúk. Miért nem hagy már békén. Amíg együtt voltunk nem foglalkozott velem, most meg nem szál le rólam. Az jutott eszembe, nehogy otthon valamit tegyen ellened. T?le az is kitelik. Engem nem tud bántani, így téged próbál majd. Kérlek nagyon vigyázz magadra.
-Ne félts, én nem engedem be a lakásba. Azt mondtad, ott nincs mit keresnie.
Azt utcán, meg csak nem bánt. Ne izgulj, vigyázok. Csak ne légy ideges.
Olyan csendben vagy az óta, pedig jó volt ez a nap. Miért van, hogy mindig elrontják?
-Talán elérjük egyszer azt, hogy békében élhetünk, s együtt nevelhetjük a kislányunkat. Nem gondoltam azért, hogy ilyen nehéz lesz. Az a jó, hogy te velem vagy ennek ellenére is.
-Én is alig várom már a békét, s meg is teszek mindent azért. Az, hogy ez a tyúk mit mond, nem érdekel.
Lassan megérkeztek Pirosékhoz, s beszámoltak Irénnel való találkozásukról.
-Na, ha odajön, kap t?lem. Nagyon a bögyömben van. - Szólt elszántan az asszony, de férje éberségre, óvatosságra intette.
-Csak vigyázz!! - Szólt remeg? hangon, s átkarolta. - Nem tudhatod, mit forgat a fejében. Ha valami bajotok lesz, nem állok jót magamért. Hogy lehet ilyen aljas. Nem elég, hogy eddig is tönkretette az életét, még most sem hagyja békén.
-Nem tudom, miért csinálja. Ne aggódj, nem lesz bajom. - búcsúzott, s egy hatalmas meleg csókot nyomott Mihály szájára, majd a lányát is magához ölelte. - Szia nagylány. Fogadj szót apádnak.
-Anyuci vigyázz magadra, mert szükségem van rád, nekem is. - Szólt szeretettel Réka.
Károly szomorú szívvel vett búcsút kedvesét?l.
-Megint nem látlak egy darabig. Pedig jó lenne mindig veled lenni, ugye milyen jó volt ez a nap.
-Igen, amíg ez a tyúk el nem rontotta. - válaszolt Kitti szomorúan.
-Jó lenne, ha eljönnél a próbára, akkor legalább látlak.
-Meglátom, hogy alakul, ha lehet, elmegyek. Piros napközben dolgozik, tudod. Utána meg nem tudom mit tervezett. Ha sikerül azért elmegyek. - Szólt Kitti, miközben a kislányt öltöztette. Károly hátulról átfogta derekát.
-Nagyon hiányzol, azt ugye tudod? Alig várom már, hogy szabadon szerethesselek. Kérlek szépen nagyon vigyázz magadra.
-Nekem is hiányzol. Holnap elmegyek, mert nem bírom ki, hogy ne lássalak.
-Jó, akkor holnap. - Csókolta meg a nyakát, majd amikor szembe fordult vele, hirtelen szájon csókolta. - Most menj, mert olyat teszek, amit nem szabad.
-Szólt mosolyogva - Várlak holnap. - Intett utánuk az ajtóból.
.
|
|
|
- november 26 2007 11:19:50
Az emberi kapcsolatok sokszín?ségét tanulmányozhattuk írásodban, mely jól megírt és változatos szerkesztésben tárult elénk. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
