|
 Vendég: 99
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_nem novella,csak egy elmélkedés
 Z
Hideg,ám napos téli nap volt...Bent ültem az ablak előtt,és figyeltem a havas háztetőt előttünk.A gondolatok meg csak cikáztak a fejemben. Ennek ellenére nem jutottam előrébb...Ez az egy helyben topogás lélekben nagyon kimerítő tud lenni! Hiába érzed belülről a tüzet,ami szinte kiéget - mégis emelkedik egy fal,mi fagyottan körül vesz...
Ahhoz, hogy valóban tenni tudj - nem mindig elég egy komoly elhatározás! A tettek mellé olykor kell némi kis tőke is...és ha kevés sincs,akkor fő igazán a fejed! S be tudnád verni a fejedet egy kemény sziklába, hogy miért hagytad,hogy ennyire leülj! Mert először beteg voltál sokáig...de mikor már jobban lettél? Miért tűrted a megfélemlítést? Miért nem mertél a sarkadra állni?Miért hagytad,hogy elvegyék belőled az erődet, hogy letörjék az önbizalmadat, megfojtsák hitedet és megöljék a lelkedet? Miért fogadtad el lassanként,hogy keveset érsz, miért nem lobogott benned tovább a régi tűz, a pezsgés , miért nem lüktetett tovább az ÉLET, miért nem égetett belülről a parázs,ami addig is éltetett? Miért hagytad, hogy más önön érdekének kiszolgálója légy? Itt ez a sok miért...Amire igazán nem is tudod a választ! Annyit tudsz csak mentségedül felhozni,hogy féltél...Mert oly sok bántást kaptál - és igaztalanul...És oly egyedül voltál a küzdelemben,mit úgy hívnak-ÉLET...Nem volt,ki igazán melletted állt volna - csupán erkölcsi és lelki támaszként...Nem volt,kinek elmond a gondjaidat,aki tanácsot adott volna... De korábban még nagyon erős voltál! Hatalmas bizonyítás-vágy és életerő lüktetett benned! Kitártad szárnyaidat és a széllel szemben is sebesen repültél! Harcba szálltál az igazadért, a hitedért,a reményeidért, a céljaidért - mindenért, amit fontosnak láttál és éreztél! Önmagadért - és legfőképp szeretteidért! Mentél és csináltad- fáradságot,erőt, időt nem kímélve...pezsgett körülötted az élet,forrt a levegő! Mosolyogtál,nevettél, hittél és hitet adtál, erődből jutott másoknak is.Szembe néztél a kihívásokkal,sőt vártad az újabbakat - mert azoktól nőtt igazán az erőd.
És most végzel egy önvizsgálatot..és halvány képe vagy egykori önmagadnak!
Látsz egy új utat...ami új irányt ad, új élet felé vezet, új hitet ad, új reményeket... s visszaadná régi,saját énedet...a mosolyod tisztaságát, a magadba vetett hitedet, a nyílt tekintetedet, az erővel dobbanó szívedet, az élettől duzzadó reményeidet,ahol erős hittel élhetnéd tovább és újra az életedet - ám mégis kísért a közelmúlt árnya! Mert van egy tűz, egy lobogás,van egy új,erős szívdobbanás, van egy megélt lüktetés,egy álom,amit megélni akarsz...de jelen helyzetedben mégis csak egy helyben toporogsz...
S most nagyon nem szereted önmagad! Még akkor sem,ha a tükör elé kellene állni és ismételni többször:szeretem magam...A legnehezebb önmagát szeretni valakinek,mikor tudja, hogy valamit nagyon komolyan eltolt! Másnak lehet mesélni,szépíteni -de önmagad előtt nem tudsz hazudni! Felvehetsz egy álarcot a külvilág felé, ami ideig-óráig működhet is - ám önmagad előtt az első perctől nyilvánvaló,hogy farsangi díszt kaptál magadra- s forrón égeti az arcbőrödet! Mert az igazságot te ismered - s ha akarod, ha nem- fáj!
S most különösen fáj, mert tehetnél valamit,ami változást hozna az életedbe- ám valamit eltoltál, de nagyon!
És toporogsz, mint a tojógalamb...vagy kergeted önnön farkadat,mint a kutya...És mert valóban tovább akarsz lépni, új álmokat megélni,új emberekre találni,új, élőbb érzés melegében sütkérezni... És rettenetesen haragszol önmagadra...mert korábban feladtad...leültél...belesüppedtél a dagonyába...cél és hit nélkül éltél,de legfőképpen azért haragszol - mert mindezt elfogadtad!
S most előállt egy LEHETŐSÉG, amivel csak élned kéne... vannak emberek és van egy EMBER, akik,aki segítene...
De az újrakezdéshez kell egy kis tőke...Bármennyire is csekély - de valamennyi kell. És ezt nem akarod elvárni senkitől...nem is fogadnád el... a gondjaidat nem akarod másra testálni,az a te problémád.Hisz a szeretteidnek is megvan a maguk élete,gondja,baja.
És ahogy már említetted - belevernéd a fejedet egy sziklába...mert a fal túl puha lenne a keményfejűséged és a hülyeséged széttöréséhez! A múltadban elkövetett hibáid keményen rányomják a jelenedre is a bélyegüket! És ezzel valójában most szembesülsz...
És van egy FÉRFI, aki fontos lett az életedben, aki igazán megmozgat,akivel boldog lehetnél, akiben hihetnél, akivel egyenrangú társként élhetnél...és lehet, csak annyi kellene a szeretetéhez,hogy erőt érezzen benned,tüzet, lobogást, hogy megállj a lábadon, ne egy plusz vállalás legyél az életében - hanem egy erős kar, amit megfoghat és erőiteket összeadva küzdjetek egymásért! Mert alapjaiban megvan köztetek a harmónia, sok dologban egyféleképpen gondolkodtok, mindkettőtökben él a szeretet és szeretet iránti befogadás,vágy, az individuum tisztelete, az élet, a természet szeretete, a vidámság és a tartalmasan eltöltött szabadidő...a nyugodt és békés élet iránti vágy...
És szereted...valóban szereted...szereted, ami mellette vagy, szereted,hogy szeretheted, szereted a lelkét, a mosolyát, a hangját, az illatát, szereted a vágyat, amit benned ébreszt, szereted a beszélgetéseiteket,szereted,mikor karjában pihensz,szereted a gyönyört,amit adhatsz és amit kapsz,szereted,hogy jó emberként akar élni. Egyszerűen - szereted...Több lettél általa...előbukkant belőled egy eddig nem tapasztalt érzés: a tisztelet! Hogy felnézel rá, elismered...mert nem csupán szavai vannak - de a szavak mögött tettek, komoly erőfeszítések. A tudatosság, hogy jobb legyen...az önfejlesztés...és az alázat. Egy EMBER! A szó tiszta,igaz és valós értelmében!
És te mégis csak ide-oda járkálsz,mint egy vad a ketrecben...tudod,mit kéne tenned,akarod és érzed - ám mégsem teheted!
És mindeközben fájón érzed- elvesztheted! A tesze-toszaságoddal, az egy helyben toporgásoddal! Mert ő párra és társra vágyik, egy erőre,mi ad egy lendületet, ami tovább viszi, ami új felé tereli...két csillogó,tüzes szempárra, melybe ha beletekint,erőt kap általa , szikrát lobbant a lelkében és szárnyakat ad álmai megvalósításához...
És tudod - ez most te nem vagy...nyitogatod a szárnyaidat,már ébred benned az erő...de nagyon távol vagy még attól,hogy hitet adjál,hogy erőt sugározzál és adhass belőle neki is...Már gyengén lobog benned egy láng- de ennek a fényénél még nem lehet melegedni, nem világít a sötétben messzire...még csak akkor érezhető melege,ha közelében vagy és fényével lágyan világítja meg arcodat...De érzed, hogy ez nagyon kevés! Kevés még önmagadnak is, nem hogy kettőtök közös álmaihoz!
És közben meg érzed - nagyon szereted! Annyira szereted, hogy még inkább el is engeded,hogy találjon egy magához illő társat, akivel valóban boldog,akivel összeadódik az energiája...Akit szeret és aki viszont szereti...Őszintén és tiszta szívvel kívánod,hogy boldog legyen, társra és párra leljen,mert megérdemli...
És mindeközben annyira fáj a szíved, úgy éget a hiánya...Érzed,hogy igaz örömöt tudnál neki adni, tudod, boldogok lennétek egymással - s ez egy karnyújtásnyira van...De ez a karnyújtás távolság lehet a csillagos ég is! |
|
|
- április 30 2010 08:24:08
Kedves Márta!
Nagyon mélyérzésű emberre vallanak ezek a gondolatok. Ha mindaz úgy van, ahogy érzel és leírtad, akkor először is ki kell békülnöd "önmagaddal", hiszen enélkül nem lehet további sorsunkat meghatározó kérdésekben jól dönteni.
Azt kívánom, hogy kapd vissza "régi önmgadat",k és talán az a karnyújtásnyi távolság már nem lesz olyan messze, mint a csillagos ég. Az írod: "lehet a csillagos ég is", de nem írod azt, hogy ez biztos.
Akkor pedig szerintem csak rajtad múlik minden!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- április 30 2010 12:43:27
Köszönöm a biztatást, Zsuzsanna!Bár a nevem nem Márta... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
