|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
_
Itt állok a kórházi ágyad mellett. Nem vigyáztam rád eléggé. Körülvesz minden, ami steril, fehér és hideg. Rajtad már átvérzett kötés piroslik. Jöhetne már a doktor kicserélni, az ajtó felé nézek, de senki sem jön. Senkit sem engedtek be hozzád, nem látogathatnak, egyedül csak én lehetek melletted.
Mennyiszer volt, hogy kiskorodban elestél a biciklivel, és véresre horzsoltad a könyököd. Az egyik ilyen seb még most is meglátszik. De volt, amikor a felkarodat sértetted fel, nagyon vérzett. Vagy mikor átestél a kormányon, össze kellett varrni a fejedet. Sajnos tényleg nem figyeltem rád eléggé, pedig az lett volna a feladatomr30;
Úgy sajnálom ezeket mind, hogy én hol voltam mikor ezek történtekr30; igazából már nem emlékszem. De mégis, a többi gyereknek sosem volt ennyi balesete. De persze te más voltál mindig is, és most is más vagy...
És ez a sérülés most sokkal nagyobb, mint egy biciklivel elesés. Most megint elrontottam valamit. Úgy sajnálom. És tudom, hogy több haladékot már nem kaphatok. Lehet, mire meggyógyulsz, már nem én leszek itt melletted. Igen, elbúcsúzni jöttem. Tudom, hogy nem hallasz, alszol, hiszen az el?bb ért véget a m?tét. És azt is tudom, hogy nem látsz engem. De itt vagyok, és közel állok hozzád, láttam eddigi 15 éved minden egyes percét. És most itt kell, hagyjalak. Helyettem majd más vigyázza lépted!
És tudom, az én újabb feladatom az lesz, hogy ha így alkalmatlan voltam, akkor emberként vigyázzak majd rád. És ha teljesítem, visszatérhetek...
Felébredtem a korházban, hirtelen, azt sem tudtam el?ször, hogyan is kerültem oda. Azután percekkel kés?bb minden lassan világossá vált. A verekedés, ahogy el?került a kés, a szúrás a szívem felett. Vajon mióta lehetek itt? Nem tudom, hány nap telhetett el. Jöhetne valami orvos, vagy apa, vagy n?vér, vagy bárki..
Újra itt vagyok, mennyire rég volt, már teljesen elfelejtettem milyen is n?nek lenni, embernek lenni. Újra itt, és most a közelébe kell kerülnöm, megismernem, a barátjának lennem, hogy vigyázhassak rá, azt akarom, soha többet ne essen semmi bántódása!
- Szia apa!
- Hogy vagy? Most tudtam csak eljönni az irodából. Míg aludtál minden nap itt voltam, de mivel jobban lettél ezért vissza kellett mennem.
Megint mennyit beszél. Mondja csak tovább, s lassan már csak úgy teszek mintha figyelnék, a szavait pedig halk duruzsolásként hallom.
- el kellett jönnöm hozzád, mikor mondták mi is történt. Azt hittem megint valami üzletfél hív, de a rend?rség volt.
Hát igen, jellemz?, most sem én vagyok az els?, hanem az üzlet, mint mindig. Jahj apa! Te csak beszélsz, észre se veszed, hogy nem érdekel. Közbe kell vágnom!
- Apa!
Azt mondta az orvos, hogy a rend?rség is keresni fog majd még minket, és vallomást is lehet, kell majd tenned.
- Apa! Apa!
- Igen?
- Mióta vagyok itt, mert ezt senki sem mondta még meg nekem!
- Hát fiam, négy napja történt az egész, négy teljes napig aludtál, tömtek fájdalomcsillapítóval, összevarrták a sebed, azt mondták nagyon súlyos, de valószín?, hogy...
Négy napja fekszem kórházban, lennék már otthon! Újra a barátokkal... barátok?!
- Apa és volt bent nálam látogatni valaki:
- Talán valamelyik barátod, ezt nem kérdeztem az orvostól. De végig aludtál. Ja és volt itt egy hölgy, itt ismerkedtünk meg, azt mondta önkéntes munkát végez a korházban. Hozott virágot is, nézd!
- Virágot?
És tényleg, ahogy az asztalra néztem egy hatalmas virágcsokor állt ott egy vázában.
Remélem, ma is be tudok menni hozzá, hogy meglátogassam. Talán már fel is ébredt és végre életemben el?ször beszélhetek vele. Biztosan látta a virágot is. Mennyire érdekes, hogy nálam jobban senki sem ismeri, csak talán ? saját magát.
Milyen kedves volt ez a hölgy. Úgy beszélt velem, mintha évek óta ismerne, pedig még sohasem láttam, sosem beszélgettem még vele eddig. Nagyon kedves volt velem.
Ma végre beszélgettem vele. És milyen más minden, annyira jó érzés volt, amikor rám nézett, amikor rám mosolygott. Igazán aranyos és kedves volt velem, egy idegennel.
- Apa ma ismét bent volt nálam az a n?, akir?l beszéltél tegnap. Nagyon kedves. Majd ha jobban leszek, akkor hívjuk meg vacsorára!
- Rendben fiam! Na és ma hogy érzed magad? Próbáltam el?bb bejönni, csak megint az utolsó pillanatban csörgött a telefon és hívtak, hogy...
Már két éve élek emberként, a fiam az óta nem volt kórházban, szinte semmi baj nem érte. De nehéz rá vigyázni, sokkal nehezebb, már 17 éves. De jobban ismerem, mint eddig bármikor. Nem tudom minden percét számon tartani, mégis jó ez így. Barátok vagyunk.
A férjem más sokkal kevesebbszer jár be az irodába, többet van itthon, több id?t tölt velünk.
Nem akarok újra angyal lenni! Élni akarok, érezni, ölelni, sírni és szeretni.
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. december 21. vasárnap,
Tamás napja van.
Holnap Zéno napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
