|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_Gy
Májusi ajándék …
Derűs, barátságos májusi reggelre ébredtünk. Már nyolc órakor 23 fokot mutattak a hőmérők! Micsoda júniusnak nézünk elébe! A nők boldogan szabadultak meg a ballon és a kardigán takarásától, és kapták elő a szekrényből könnyű ruháikat. Végre, jön a nyár!
Valószínűleg ennek az érzésnek a hatása alatt öltözhetett az a karcsú, lenge ruhát viselő ötvenes nő is, aki sietve szállt fel egy bel-Buda felé tartó buszra. Hullámos barna haját a délutánra jósolt nagy melegre készülve lazán feltűzte, parfümjének stílusosan virág illata volt. A tömött járművön megpróbált beljebb evickélni, utat adva a még felszállni szándékozóknak, majd a csukló-fordulóban feladta a küzdelmet, és egy oszlopba kapaszkodva hagyta, hogy a tömeg enyhén a jármű oldalához préselje.
A 739-es lassan ballagott a Lilaakác úton, a még reggeli kábulatban lévő utasokat rozzant bölcsőként újra és újra álomba ringatva. De mielőtt az otthon félbehagyott álom visszatérhetett volna a nő szemére, valami történt. Az addig araszolgató vezető kihasználva az előtte lévő üres útszakaszt, felgyorsította a járművet, így próbálva a csúcsból kitörni. Ebben a pillanatban egy szabálytalanul előző személyautó elévágott, és hirtelen fékezésre kényszerítette. Minden és mindenki repült!
A nő megpróbált megkapaszkodni, saját zuhanásától megvédeni a körülötte állókat, s vakon kapott az elengedett oszlop után. De már semmi nem ott volt, mint néhány perccel előtte, így támpontot kereső keze először a szorosan ellette álló fiatalemberen szánkázott végig! Legszívesebben a föld alá süllyedt volna, s mivel képtelen volt zavarát leplezni, elszántan a döbbent sértett szemébe nézett. Meglepetésére megvető pillantás helyett egy halvány, kacér mosoly futott át a jóképű, harmincas áldozat tekintetén.
A magukhoz tért utasok rendezték soraikat, összeszedték elejtett szatyrukat, táskájukat és elhelyezkedtek. Nem hagyva teret, hogy a nő tovameneküljön. Még négy megálló, még három… mondogatta magában, s képtelen volt kikerülni a kacéran mosolygó tekintetet. No, a csuklóba sem állok többé – gondolta a nő, s kínlódva megpróbált megfordulni, hogy a végállomásnál minél közelebb legyen az ajtóhoz. Már épp sikerült megtennie egy félfordulatot, s lábát egy lépésre emelte, amikor valami egy újabb hirtelen fékezésre kényszerítette a buszt! Bár ez kisebb volt, mint az előző, azért az utasok többsége újra elvesztette egyensúlyát s fogódzó után kapkodott. Ezúttal a fiatalembert érte el a végzet: egy hatalmas lendülettel nekizuhant az előtte forgolódó nőnek! A tehetetlenségi erő hatására karját kitárta, s biztos pontot keresve, kezei a nő derekán landoltak! Először véletlenül, bizonytalanul, majd enyhén megpihent, majd ….. igen, ott maradt … bíztatást remélt…
A magához térő nő udvariasan lehámozta magáról az izmos férfikarokat, hátrálva megfordult, belenézett a majd húsz évvel fiatal barna szempárba, és tekintetéből ez volt olvasható: a május tréfát űzhet velünk, hogy már nyár van, de egyéb dolgokban ne veszítsük el időérzékünket…
A végállomáson az utasok lökdösődve igyekeztek mielőbb kiszabadulni a szardíniás doboz telítettségű járműből. A lépcsőn lefelé törtetve hangosan szidták a bkv-t, az „amatőr sofőrt”, és mindenkit, aki aznap reggel megnehezítette életüket. Csak a nő ballagott lassan, sőt lustán, mosolyogva: Igen, ma reggel azt kaptam ajándékba, hogy még nő vagyok!
|
|
|
- május 04 2010 13:11:22
Módfelett elnyerte a tetszésemet ez az "életkép"Érzékeny és finom rezdülések.Méltóság és finom elégtétel..mindezt érzékeltetted.Érzékeltetted a megfoghatatlan pillanat megejtő báját... Gratulálok. |
- május 04 2010 13:56:56
Nagyon érzékenyen, élethűen megírt történet, olyan emberközeli.  Nagyon tetszett. Jártam a honlapodon, írtam a vendégkönyvedbe. Hasonló cipőben járunk.
Gratulálok.
Szeretettel: Léna |
- május 04 2010 23:01:34
Kedves Etusom és Léna! Köszönöm a kedves, bíztató szavakat. Jó érzéssel avatlak be benneteket a megfejtésbe: igaz történet, és hál'istennek tavaly tavasszal - a legrosszabb korszakomban - velem esett meg. Hát most izgatottan várom az újabb tavaszt, azon a fránya buszon... Sakitram |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 24. vasárnap,
Emma napja van.
Holnap Katalin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
