Napkorong

"Az élet olyan, mint a sakkjátszma: tervünk megvalósulása attól függ, hogy a sakkban ellenfelünk, az életben a sors mit lép." (Arthur Schopenhauer)

Először csak a táskáját engedte le a padra.Azután a az úttesten hömpölygő gépkocsisort kémlelte. A februári latyakos hókupac elpiszkolódott fehérjét itt ott nyomokban viselte még a padot övező terméskőperem tövében.A járda a borús délelőttön dolgukra vagy éppen a fújtatva fékező buszok után igyekvő járókelőkkel volt zsúfolt.Korán érkezett! Jeles nap van, születésnap!A karácsonyi pasi 45 éves.Most rá vár.A múlt heti randin megállapodtak a mai találkozásban.A múlt heti vakrandin.
Kicsit restelkedve gondolt az előzményekre a chattekre amik néha hajnalig eltartottak.
Kell,hogy találkozzunk!-Hányszor olvasta az utóbbi időkben a sürgetést, az érveket amik lassan bekerítették és a nagy kerítő, a saját magányának egyre gyengülő ellenállása, az az egyre sűrűbben meghallgatásra kerülő belső álnok hang" mit veszíthetsz, hát semmit, semmit!!".Aztán a telefonok az sms-ek, a soha nem tapasztalt "ostrom"!
Évek óta mélyre ásta,megtaposta a saját vágyait,megalázta magát még saját maga előtt is.Nem volt az a szigorú szerzetes rend ami kegyetlenebb vezekléseket talált volna ki ájtatos hívőinek mint Ő, maga ellen.Most fellázadt.Elment mellettem az élet nyelt egy keserűt, és beleegyezett a randiba.
Az utolsó levél mellékletében ott volt egy kép magáról, és kérte ne, ne küldjön viszonzásképpen képet.Már volt belül egy belső kép a férfiról, a férfiról akiben megbízott.
A hangulatos kis téren ott ült Erzsébet királyné bronzszobra és a szökőkút csobogásába a városháza harangjátéka fület zsongítóan olvadt bele.A férfi magas robusztus alakja, gyors ruganyos mozgással indult felé , ölelte magához az ismeretlen nőt, s el nem engedve kormányozta a parkoló felé.Gyors, lerohanós csókok a szűk kocsi térbe.Úgy érezte soha nem tapasztalt iramban száguldozik a vére, a férfi mohó szája alatt vonaglott a nyaki verőre, a forró tenyér a pulóver alatt vad vágytól űzve a bőrét kostólgatta domborulatait dédelgette.Fuldokló hangon elhangzott az ígéret.Veled megyek! Igen! Igen, amikor akarod!

Az emlékeket a fékezés hangja szakította félbe.Már ott volt mellette,érezte leheletét és konvencionális puszit a arcán. A felsőkarjánál fogva vezette a nyitott ajtóig és segítette be az ülésre.A biztonsági övet óvatosan csúsztatta át a törzsén,könnyedén végig simítva a melleit.Otthonos meleg, kellemes illat,pont megfelelő hangerő és a sláger rádió lüktető ritmusai.A férfi csillogó tekintetét gondosan megosztotta a forgalom, a útkereszteződések jelzőlámpái és a mellette ülő nő között.Határozottan írányitotta a kocsit kifelé a városból, és a már ismerős kéz többször a térdére tévedt a sebváltó helyett.
Az összevillanó tekintetükben játékos cinkosság villant.Az ölébe ejtett kezét, hirtelen a férfi a szájához emelte és az ujjait finom csókokkal dédelgette.
-Köszönöm-mondta fojtott hangon-Köszönöm, hogy teljesítetted a kívánságaimat!
A kívánságai, didergett át rajta.A különleges kívánságai.Először nem akart hinni a fülének.Megrázta a mobilját, és megkérte azt a férfi hangot a túl végen ismételje meg a mondanivalóját.
-Szívem , ha szépen kérlek megszabadulnál attól a bozonttól a kedvemért! Tudod ott!!-És úgy szeretném.. ha....! És még...
Falja a kilométereket a a kocsi, a szélvédő felületén óramű pontossággal hajlonganak a lapátok, surrognak a gumiszélek miközben tiszta látóteret biztosítanak, félresodorva a pára elhomályosító leheletét.A kívánság... lábszár középig érő fekete western csizma és a térdét éppen borító fekete szoknya között elegánsan villan ki a fekete harisnyás láb..
Vasúti átjáró...villogó piros lámpa...
Az engedelmesen nyíló térdek között a férfi akadálytalanul tapasztalja nem harisnya .. tenyérnyi széles csipke fölött ott volt a comb meztelen bőre , s elérte a kislányos pucérságot.

A néptelen országúton már maximumig hajszolta a kocsit, gyors iramba tűnnek el az útpadkát szegélyző fák vézna csupasz kontúrjai, s vészes közelségben dübörögnek el mellettük a kamionok behemót karosszériái.
Az asszony már jól látta a ködből kibontakozó házakat, gyomrában már ott vergődött a bizonyosság, mindjárt megérkeznek.

Sakk-Matt!A sötét királynő feladta!

Hozzászólások

Torma Zsuzsanna - május 06 2010 12:39:32
Kedves Etusom!

De még milyen percek és pillanatok! Annyira érzékien írod le a történteket, hogy az ember szinte beleborzong.
A "sötét királynő feladta". De vajon ezzel örökre veszített, vagy nyert? Ez itt a kérdés!

De majd megírod a folytatásokban!

Üdv.: Torma Zsuzsanna

MARCSY - május 06 2010 12:57:34
Kedves Etus!
Lesz folytatás? Vagy a "Sakk-Matt"-al vége a történetnek? Így is nagyon jó, az olvasó fantáziájára is lehet a folytatást bízni. Gördülékeny, érdekes és izgalmas történet.
Üdv: Marcsy

Eta-Etusom - május 06 2010 15:14:02
Köszönöm, kedves Zsuzsi és Marcsy...
.. Az élet abban különbözik a sakktól, hogy a játék a sakk-matt után is folytatódik. .... Persze Én megpróbáltam a lehetetlent folytattam..

lenabelicosa - május 06 2010 15:22:05
Kedves Etus, nagyon jól írtad meg.

Teljesen visszaadta azokat az érzéseket, képeket, amit a netes randikon vannak. No a nagy többség nem így végződik, sajnos semmiféle érzések nem indulnak be valamelyik félnél.
Én szerintem az elveidből adtál fel, és ez jó, mert ezt is meg kellett tapasztalni.
Nincs lehetetlen... Várom a folytatást.