Napkorong

Az emberiség társadalmai egy emberként nyögtek fel a világvége lesújtó pörölyének ereje alatt.
Mind féltek tőle, hogy egyszer bekövetkezik. Vakbuzgón igyekeztek megjósolni az idejét, másodpercre pontosan. Statisztikák és elemzések ezreit gyártották, hogy kiderítsék, miképp fog ez majd bekövetkezni. Feltevéseken vitatkoztak, hogy hol fog összpontosulni a majdani kataklizma.
Felmérték az eddigi eredményeket, és próbáltak összefüggéseket látni a káoszban. Sorra vették az elmúlt idők egyre sűrűsödő katasztrófáit. Hurrikánok, földrengések, vulkánkitörések, árvizek, valamint a modern századok csapásai, úgy mint olajválság, terrorizmus...
Az egyszerű emberek egy ideig még bíztak a tehetetlen tudósokban, aztán elkezdtek saját ösztöneikre hallgatni. Tömeges migrációk következtek be a potenciális veszélyzónákban. Elköltöztek nemcsak az aktív, a régóta szunnyadó tűzhányók vonzáskörzetéből. Elhagyták a gáttal nem védett partszakaszokat. Hátat fordítottak minden olyan városnak, ahol csak egy kicsit is megmozdult a föld, vagy az átlagosnál egy lehelettel erősebb szélvihar kerekedett.
Egyetlen hét leforgása alatt összeomlott a világgazdaság.
Az ipari, mezőgazdasági létesítmények munkaerő (és persze vásárlóerő) híján lehúzták a rolót. A vándorló emberek maximálisan önellátóvá kellett, hogy váljanak, de sokszor ez is kevésnek bizonyult. Éhínség pusztított, majd járványok, és végül maguk az emberek. Fosztogattak, sőt, öltek az életben maradásért.
A leendő apokalipszis persze már-már törvényszerűen szülte a tébolyult vallási és fanatikus szektákat, amik nemhogy nem segítettek, de olaj voltak a tűzre. Csoportosan terjesztették az igét, az Úr szavát, a megváltást, a bűneink bocsánatát, és a többi sületlenséget, amit bele tudtak magyarázni zűrzavaros időkbe. Néhányuk megpróbálkozott hivatkozni Nostradamusra vagy a majákra.
Az indulatok nőttön-nőttek, és megkezdődtek az összecsapások a különböző nézeteket tartó felek között.
Az elnökök, politikusok és más nagyhatalmi vezetők globális összefogást hirdettek, és minden követ megmozgatták, hogy visszaszorítsák a gyilkos káoszt.
Megpróbálták szabályozni a szabályozhatatlant, átlátszó megoldásokat javasoltak. Ígértek ezt-azt, biztosították a népet arról, hogy a kezükben tartják a dolgokat.
Végül, minden más lehetőséget kizárva, a felbőszült nemzetek ellen bevetették a katonaságot.

***

Két hónap telt el azóta. Bekövetkezett a várva várt apokalipszis.
A nagyvárosok úgy égtek, mint eleven fáklyák. Az utcákat vér mocskolta be, mindenütt halottak hevertek.
Vidéken sem tűnt jobbnak a helyzet. A pusztulás nyomai csúfították el a tájat mindenütt. Romok, roncsok, kiégett vagy még mindig égő földek, és halottak, halottak, halottak.
Az a néhány túlélő, aki csodával határos módon átvészelte a világkatasztrófát, meghúzódtak búvóhelyükön. Többségükben megőrültek; csak ültek a sarokban, átkarolták felhúzott térdüket, és motyogva ringatták a testüket.
A tudósok elkéstek az elemzéssel, a vezetők kudarcot vallottak a megoldással, és a Föld egyetlen, óriási temetővé változott a világvége után, melyet egyetlen szóval talán úgy írhatnánk le: ember.

Hozzászólások

Csontos Gabriella - május 13 2010 12:27:49
Igen, kedves Tris! Mi magunk okozzuk önön pusztulásunkat!Mi - pontosabban a pénzmágnások által felfokozott fogyasztói társadalom okozza minden pusztulást, ami a Föld és a Természet haldoklásával jár együtt!

Én szeretném, hogy erősebb legyen a szeretet, a megértés emberek között.De sajnos, egy fecske nem csinál nyarat...

lenabelicosa - május 13 2010 19:03:59
Valóban így indulnak a dolgok, s lehet, lesz is valami... Sok mindent regélnek, mi várható... Meglátjuk... 2012 után írjunk ismét!!!