Visze Márk tíz évvel ezel?tt még egy lusta ember volt. Viszont most, hogy újra láttam be kell vallanom, teljesen meglep?dtem. Akkoriban együtt dolgoztunk. Áh, csak idéz?jelben dolgoztunk, azaz én igyekeztem, de ? egy dolgot tudott csak profi módon és lelkesen m?velni: panaszkodni. Na jó, voltak még tehetséges pillanatai, például, amikor elégedetlenkedett. M?vésze volt a siránkozásnak. Ahogy kiismertem az a két hónap alatt, amíg ki nem lépett egy, számára- jobb munka miatt, csak politikusnak tudtam elképzelni. Hogy miért? Hát, óriási szókincse volt, változatosan tudott káromkodni is. Intelligens módon bújt ki minden feladat alól, és meglep?en ?szintén tudott hazudni a késésének okáról. Pedig egy dolga volt csak: az áru eltolása a kijelölt pakolóhelyig. Néha elképzeltem, ahogy sorra nyeri a kickbox bajnokságokat. Ugyanis olyan mesterien rugdosta a dobozokat, hogy öröm volt nézni. Sajnos miután kilépett, nem hallottam fel?le. Egészen idáig. Új ember lett, nyugodt, szerény, és ahogy figyeltem lelkes és segít?kész. Most találkoztam vele a teszkó parkolójában. A munkája még mindig hasonló, száz forintosért elkéri a már kiürített bevásárlókocsikat.
