|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Szerelem, mint időn túli kötelék
Gondolatok a szerelemről, annak transzcendális megközelítéséről, az életünkbe jövő lehetőségekről, és a helyes döntésről, a türelemről, elengedésről, elfogadásról.
Gy.
Megtaláltam az igazit
Szerelem, mint időn túli kötelék
(De vajon melyik az igazi?)
Folytatás
3. Újra itthon
Amikor landolt a Delta gépe Ferihegyen és a gyerekeim vártak rám, éreztem, hogy egy más ember érkezett haza. Kemény hónapok következtek, mert olyan „se veled, se nélküled” érzés volt bennem, bennünk.
Újabb lehetőségek jöttek az életembe, a Reiki útjára léptem, és egyre jobban kezdtem megérteni a dolgokat, összefüggéseket. Szenvedtem, hiszen el akartam őt engedni. Hiába kerestük, nem láttuk a közös jövőt. Váltakozó időszakok jöttek, volt, amikor kerültük egymást, nem írtunk, nem beszéltünk, majd ismét fellángolt köztünk valami, ekkor ismét lebegtünk, és reménykedtünk, hogy talán mégis van megoldás! Egy idő után eljutottam oda, hogy képes vagyok úgy szeretni egy férfit, hogy nem várok vissza semmit sem. Ez nagy szembesülés volt, talán ekkor értettem meg, hogy ilyen lehet az önzetlen szerelem. Rá is nagy hatással volt ez, még sem jutottunk előbbre. Én ugyan megéltem egyfajta beteljesülést, csak azt nem, hogy a másik ugyanúgy tudott volna szeretni, ahogyan én őt.
A sors kegyeltje lettem 2006-ban, hiszen újabb lehetőség jött az életembe. Az év végét Svájcban tölthettem. Megtapasztaltam az emberi irigységet is elég rendesen. Hiszen nyáron a napfényes Floridában, télen meg Svájcban. – „Fogjam be a számat.” - hallottam mindenkitől.
Be is fogtam. Nem kérkedtem én ezzel, csupán éltem a lehetőségekkel. Négy országon keresztül autóztam egy másik államba, s ha nem látom a saját szememmel, nem is hiszem el, hogy létezik olyan hely, ahol a hósipkás hegyek között fekszik egy soha be nem fagyó tó, amely mellett pálmafák állnak, s épp olyan párás volt a levegő, mint Floridában.
Egy pici faluban születtem, egy szegény parasztcsalád lánygyermekeként. A korosztályomból mindenki elköltözött már régen, csupán én maradtam a településen, hogy tegyem a dolgom az itt élő emberekért, a faluért, a kistérségért, a megyéért. Lokálpatriótaként, amit fel is vállaltam.
Mindig csak álmodoztam nagy utazásokról, ám ez is kimaradt az életemből, mint oly sok más. Most az élet tálcán kínálta nekem, hiszen megint egy idegen országba kellett mennem, hogy újabb felismerések érjenek, amelyeknek hatására ismét nagy volumenű döntéseket hozzak meg, mert meghoztam őket! Elengedek egy férfit, akit szeretek végre, akire vártam, aki szeretett ugyan, de talán nem annyira, mint én reméltem. Elengedek egy férfit, aki a másik felem, az a lélektárs, akit egész életünkben keresünk, és csak kevesen találkoznak vele egy földi létben. S nem is az elengedés volt az, amit nagyon tanulnom, megélnem, megtapasztalnom kellett, hanem az elfogadás. Elfogadni azt, hogy ebben az életben csak ennyi járt nekünk. A következő két hónap erről szólt. Megéltem az érzelmek különböző skáláját. S nem tehettem, s nem is tettem semmit már azért, hogy ez a kapcsolat fennmaradjon. Elfogadtam, hogy ebben az életünkben ennyi jutott nekünk. Nincs bennünk tüske. Ő is ezt írta:
„Ha nem is sikerult ugy, mint szerettuk volna, azert en csak a szepre emlekezem. Es ez jol esik a szivemnek. Olyan kozel allsz hozzam, hogy szinte kinyujtott karral elerlek. Nemes lelku ember vagy, es erre legy buszke!!! Tavol all Toled minden gyarlosag es emelt fovel jarhatod az utad. Meg a 152 centiddel is nagyobb vagy, mint sok 2 meteres bekepzelt majom. Legnagyobb dolog a vilagon: Minden helyzetben embernek maradni. Ez Te vagy es en ezert csodallak Teged.”
4. A sors szövi a hálóját, vagy az én utam eseményei gyorsultak fel?
Az álmok igazi iránytűk, útjelzők, nekem mindig sokat segítettek életem során. Muszáj voltam felfigyelni rájuk. Az álmaim jelezték azt is, hogy ennek a kapcsolatnak vége van.
Lehet, hogy mások azt látják, hogy ez egy kaland volt. Meglehet. Tévút volt? Az is lehetséges. Én azonban úgy érzem, hogy ez az életkaland sorsszerű, és az utam része volt. Ez az érzés, amire vágytam, megérintette a lelkemet, a szívemet, a testemet. Mégis azaz igazi beteljesülés elmaradt, bár a lelkem, az úgy érzem átélte. Azt a világrengető érzést már nem keresem. Ez ebben az életben kimarad nekem, amikor szellemileg, lelkileg, fizikailag is úgy egyesül két ember, amikor úgy érezzük, hogy már nem is a Földön vagyunk. Ha ezt a duál párom nem tudta megadni, más nem is fogja, azt azonban megtapasztaltam, hogy nagyon közel jártam hozzá.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem találok még olyan férfit, aki majd boldoggá tesz! Mert tudom, hogy jönni fog valaki, aki ebben az életben a párom lesz.
Így is boldog vagyok, mert ha rövid időre is, de akkor is átélhettem valamit, amit le sem lehet nagyon szavakkal írni.
A lelki társnak mindig feladata van, és most nagy dolgot segített megtanítani nekem, az elfogadást. Ő is tanult tőlem, az ő élete is megváltozott, hiszen már nem úgy látja a világot, mint mielőtt megismert volna. Ez a szeretet megmarad közöttünk.
Pontosan egy évvel az után, hogy az amerikai duálom írt nekem, 2007. március elsején hajnali fél ötkor felriadtam. Volt egy újabb álmom, amelyben a 18 éves korombeli első szerelemről álmodtam. Ebben a korai órában erős késztetést éreztem, hogy kapcsoljam be a számítógépet, és lépjek be az iwiw-re, majd keressek rá arra a férfira, akit sosem tudtam elfelejteni. S lőn a csoda, vagy a sors keze! A férfi ugyanis még abban a percben visszaigazolt, ahogyan én bejelöltem, tehát ő is a számítógépe előtt ült!
A bejelölést levélváltások követték, és az események nagyon felgyorsultak. Egy hónapon belül találkoztunk is. 27 év után nem ott folytattuk, ahol valami abbamaradt, és nem is kezdtük újra, csupán azt éreztük, hogy valami erős érzés beindult közöttünk.
Egy bohém, szabad lelkű világcsavargó után most egy olyan embert sodort az utamba az élet, aki a tökéletes ellentéte. Aki egy harmonikus házastársi kapcsolatban él, fontos neki a család, és csodálatos apa. Aki nem látja, hogy milyenek valójában az emberek, és olyan környezetben él, ahol nem is tapasztalja meg a mai felgyorsult világunk rossz hatásait. Ha nem ismerem meg, el sem hiszem, hogy ilyen ember létezik!
A sors fintora, hogy mind két férfi Rák, s mind a kettő hordozza is ennek a jegyeit. Az egyik bejárta a világot, a másik nem ismerte meg a világot. Az egyik nem tudott igazán szeretni, a másik talán tudna. Most ismét nagy döntést kellett meghoznom. Nekem kellett elég erőmnek lenni ahhoz, hogy ne tegyek tönkre egy házasságot. Vágyom a szeretetre, a szerelemre, azonban megint le kellett mondanom róla. Úgy éreztem, hogy azért jött ennyi idő után az utamba, hogy lezárjak valamit, amit hosszú évek alatt sem sikerült, és már nem is teljesülhet be. Ismét kemény időszaknak néztem elébe. Az utamat járom, és nem véletlenül történik semmi sem. Az biztos, hogy életemben eddig csak két férfit szerettem, és mind a kettőnél el kellett fogadni, hogy ebben az életben csak ennyi volt!
Kemény leckéket kell megtanulnom, és sok próbatételt, kísértést kellett, kell még kiállnom. Az utamat én választottam, s ahogy Coelho is mondja, mindenkinek végig kell járnia a Személyes Történetét.
„Minél jobban közeledünk álmunkhoz, Személyes Történetünk annál inkább életünk igazi értelmévé válik.”
5. Akkor melyik is az igazi?
S még mindig dübörög a fülemben ez a szó „SZERETLEK”. Valahol vár rám valaki, aki ezt végre ki fogja mondani, vagy lehet, hogy már ismerem is? Nem azért, mert három a magyar igazság, s nem azért mert megérdemlem, s nem azért, mert jár nekem!
Vagy mégis, megérdemlem!
Vajon ki is az IGAZI? Az a bizonyos duálpárunk, akivel már több életünkben is együtt voltunk, s mindig azért jövünk egymás útjába, hogy segítsük egymást. Vannak esetek, amikor ez egy igazi szerelemben tud kiteljesedni, az én esetemben, ebben az életünkben csak rövid epizód volt. Ez a találkozás azonban nem minden életünkben adatik meg, s mint a példám igazolja, hogy nem is mindig teljesedik be.
Vagy azaz igazi, akit először szeretünk életünkben, az a bizonyos első szerelem, amely mindenkiben mély nyomot hagy. Mind a kettő az lehetne, lehetett volna, úgy érzem, hogy nem sok kellett volna, de a sors másképp akarta, és mind a kettő megtanított olyan dolgokra, amikre nagy szükségem volt.
Talán jön még majd valaki, talán még is az lesz az igazi, akivel el tudjuk egymást fogadni, akivel ugyanúgy tudjuk szeretni egymást, akivel segítjük egymást utunkon, akivel végre megismerem a boldog, békés, biztonságos életet? Remélem, létezik!
Úgy vélem, hogy mind a három lehet IGAZI a számunkra, csupán saját Személyes Történetünk függvénye, hogy melyik lesz az, s hogy megtaláljuk-e, felismerjük-e, és hogy élünk-e a lehetőségekkel.
Az én történetem még folytatódik. Addig is itt hallom a fülemben ezt a kedves szót: „SZERETLEK”…
(2007. április)
6. Epilógus
Félév sem telt el, amikor találkoztam azzal a bizonyos „harmadikkal”. Úton volt már felém, és én is felé, a találkozás elkerülhetetlen volt! Kerestem a duálomat, meg is találtam, azonban el kellett fogadnom, hogy ebben az életben nem vele kell élnem. Újra találkoztam az első szerelemmel. Békében lezártam magamban azt az elvarratlan szálat, ami bennem maradt 19 éves koromból. Mindkettőjüknek megbocsájtottam, és elengedtem őket.
Hónapokig készítettem fel magam arra a kapcsolatra, amely végül el is eljött az életembe. Most már tudom, negyvenen felül is lehet az ember szerelmes, és megélhet olyan érzéseket, élményeket, helyzeteket, amelyek kimaradtak az életéből korábban. Vágytam egy társra, kértem, és kérésem meghallgatásra talált. Két és fél év után elmondhatom, hogy mindennap átélem azt az intim harmóniát, a meghitt fizikai közelséget, ami miatt feladtam mindent, ami biztos volt az életemben.
Megtaláltam az igazit! A szerelem csodálatos érzés, és többször is megkereshet életünkben, azonban valóban vannak fokozatai. Amit most érzek, az sokkal erősebb, mint az első két esetben volt, pedig akkor azt gondoltam, hogy annál már nem lehet erősebb. Ha van hitünk, és tudjuk, hogy mit szeretnénk, mire vágyunk, és ezt kérjük is, kérésünk teljesül! (2010. február)
|
|
|
- május 23 2010 19:48:12
Feltettem a folytatást, mert holnap nem igen leszek net közelben. Az antológiában egy részlet fért el ebből az írásból, akik nem mentek el a honlapomra, most itt olvashatják a folytatást. |
- május 25 2010 10:55:28
Köszönöm Mist, hogy olvastad. Nézzél utána a "Lelki társak"-nak, s fogsz találni utalást arra a lélektársra, aki a duálod, a másik feled. Majd írok mailt is.
Szeretettel. Léna |
- május 26 2010 18:53:40
Kedves Viktória, köszönöm, hogy olvastad. Addig azért nem akarok élni... 
Persze nem volt ez olyan könnyű, mint mikor leírtam, hiszen én is úgy szenvedtem, mint itt sokan, amikor el kellett engedni valakit. Aztán pedig készíteni magam egy kapcsolatra, és hinni benne, hogy eljön...
Örülök, hogy volt bátorságom... s bármilyen nehézségek is vártak, s még mindig ezen az úton vagyok, nem adom fel...
Szeretettel. Léna |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
