|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_M
Kedves Baba!
Most írok neked először.
Talán utoljára is.
Nem rég tudtam meg, hogy érkezel.
De, nem jó helyet választottál!
Rosszkor, rossz időben, rossz apától, s rossz anyát néztél ki magadnak. Én nem érzem azt az elementáris erőt, az ösztönt, amit ilyenkor éreznie kéne egy nőnek!
Én csak megrémültem, kétségbeestem, és nincs kihez futnom az anyaság elől.
Így maradsz a hasam menedékében….. erre a pár hónapra.
Baba!
Már lassan nem tudom titkolni a jöttödet. Pedig még kéne!
Teljesen legyengítesz, elfárasztasz, és nem bírok ránézni a borsófőzelékre.
A héten a parkban sétáltam. Láttam sok-sok kedves anyát, jó anyajelölteket, vidám párokat.
Miért nem őket választottad? Miért engem? A fekete bakancsommal!
Én makacs vagyok és kiállhatatlan. Ha egy jel azt mutatja menj erre, én arra megyek. Engem nem is lehet szeretni! Nem várok semmit, sem adok semmit, nem kapok semmit! Ez vagyok én! De te a méhembe pottyantál, kedves baba, most mit kezdjek veled?
Szia Baba!
Ma nem tudtam felhúzni a farmerom zipzárját. Újat nem vehetek, mert lebukunk, így felvettem a nagyapád egyik ingjét, hogy a gumizás ne látszódjon.
Folyamatosan és állandóan figyelmeztetsz a létezésedről, tegnap meg is mozdultál.
Kicsit megrémültem, de aztán lenyugtattam magam. Ma, először, nem gyújtottam rá.
Eldöntöttem, hogy nem fogok. Remélem, te sohasem fogsz dohányozni! Remélem, hogy azok az emberek, akiket majd a szüleidként ismersz, nem fogják hagyni. Majd megkérem őket.
Levélben.
Sok mindent nem érdemes átélned, amit én átéltem, sok embert ismerek, akiket nem érdemes ismerned. Ezért is döntöttem el, hogy örökbe adlak. Örökbe, örökre.
Talán ezt az egy jó dolgot adhatom neked, ha másom nincsen.
De előbb fel kell fedjelek. De majd csak holnap.
Hello Baba!
Még élünk! Tudnak rólad, és még élünk! Ez a mai nap nagy eseménye. Meg persze az, hogy ezennel kiiktattam az életemből a zöldborsót!
A fogadtatás halkabb, csendesebb és szolidabb volt, mint amire három hónapja készülök.
Már mindenki tudja. Elhatároztam, hogy amíg nálam vagy, mostantól nagyon vigyázok rád.
Beveszem a vitaminokat, amiket ma az orvos felírt (elvittek orvoshoz is, hogy tudják hányadán, és hol járunk…magam is megnyugodtam kissé…) nem emelek nehezet, nem szorítom le többet a hasamat – tegnap már a pírsinget is kivettem a köldökömből , rendszeresen orvoshoz járok és többet nem iszom sört sem.
Egyenlőre ennyi.
Baba!
A héten megismerkedtem valakivel.
Kedves fiú. Nagy-barna, őzike szemei vannak. Már úgy ismert meg, hogy ketten vagyunk.
Nem zavarta. Egyedül őt nem zavarod.
Beszélgettünk. Sokat. Életemben először éreztem úgy, hogy valakinek elmondhatok dolgokat és azok számítanak valakinek. Láttam, hogy nézett. Téged nézett kedves Baba. Azt mondta szerinte kislány vagy, aki biztosan hasonlít rám. Remélem nem lesz igaza és nem hasonlítasz majd rám!
Baba!
Remélem lesz majd egy valaki az életedben, aki úgy ölel majd, mint ahogy tegnap engem ez a fiú. Remélem, majd valaki úgy ölel 20 percig, hogy nem akar a szemedbe nézni, nem akar megcsókolni, nem húzódik el, nem akar beszélni, nem akar éppen mást csinálni, nincs benne semmi önzőség…
Kedves Baba, remélem, lesz valaki!
Szia Baba!
Rég írtam neked! Sok a dolgom. Bár furcsa a szó is, mert nem dolog, de nekem mégis az.
Szeretnem kell! Szeretnem kell, mert úgy érzem, szeretnek. Péter szeret. Szeret engem és azt mondja, szeret téged is. Bár nem tudom, hogy csinálja, de ezt mondja, és ……talán, alig merem leírni de…érzem is! Egyszerűen megnyugszom, béke tölt el, és az élet értelmét látom a szomorú szemében. Ó, ez olyan költői lett, de talán mégsem túl nyálas.
Kedves baba, most mit csináljak veled? Bízni kéne az ösztöneimben, vagy az eszemre hallgassak? Jó lenne, ha nem csak magamban beszélgetnék! Bár egyre inkább érzem, hogy a leveleket, nem is tudom, kinek írom…..talán, nem is neked, Baba?
Drága Baba!
Lassan találkozunk. Legalábbis a doki tegnap ezt mondta, mikor Péterrel az ultrahangon voltunk. Tényleg kislány vagy! Egészséges, tökéletes, édes kislány.
Nem tudom, mi legyen? Adjalak, vagy hagyjalak?
Péter szeretné, hogy maradj! Én…?! Szeretném, ha maradhatnál,de én…Talán, tudnál engem szeretni?! Talán tudnám jól csinálni? Épp most rúgtál egyet a vesémbe! Ez igen volt?
Igennek vehetem? A parkban még gondolkodom rajta. Más dolgom sincs, mint gondolkodni!
Gondolkodni és szeretni!
………………………………………………………….
Most folyt el a magzatvizem…..Jézusom, most mi lesz?
Péter fogja a kezem, csak a mosdóba ment ki. Hívja a mentőket is. Mindjárt itt lesznek.
Itt lesz mindenki és nekem döntenem kell.
Baba, akarsz velem maradni? Baba, most jó lenne, ha válaszolnál!!!
Baba! Babám!?
………………………………………………………….
Drága kislányom!
18 év telt el, mióta ezeket a sorokat írtam.
Kislányom, köszönöm, hogy vagy, hogy nekem is voltál, s köszönöm, hogy mindig leszel, míg én itt vagyok Neked.
Kislányom! Soha nem nőttem volna fel nélküled!
Remélem, míg a sorokat olvasod, már nem ítélsz el, hogy én is voltam fiatal és meggondolatlan, s egy gondolat erejéig hagytam volna, hogy mások lássák meg az első mosolyodat…..
|
|
|
- május 26 2010 16:45:17
Mikor elkezdtem olvasni,az első mondatoknál kicsit rémült voltam!Aztán mikor már írtad, hogy nem gyújtottál rá - már tudtam,mi lesz a vége!Tudtam,hogy a benned növekvő kis élet megváltoztat.Szinte abban is biztos voltam, hogy nem adod örökbe!
Szeretettel ölellek! |
- május 26 2010 18:43:50
Kedves Madi69, írásod meghatott. Csodálatos érzés, amikor életünkbe szinte váratlanul toppan be a szeretet, főleg akkor ha előtte nem volt benne részünk. Örülök, hogy egy gyermek ilyen hatással volt az életedre, és megváltoztatott. Ez is feladata volt.
Nagyon tetszett.
Szeretettel: Léna |
- május 27 2010 08:16:10
Kedves Gabi és Lenabelicosa!
Köszönöm, hogy hozzászóltatok.
Az írásom nem rólam szól, kitalált történet, csak szerettem volna érzékeltetni azt a hatást, ami egy lányban, majd nőben végbemegy ha gyermeket vár. Szerettem volna láttatni az elején azt az oldalt is, amikor egy gyermek érkezésének híre nem pozítív hatást vált ki a gyermeket váróban.
Sok ilyen van.
Köszönöm, hogy olvastatok: Ildikó |
- május 28 2010 10:45:37
Kedves Madi!
Mindegy is, hogy kiről mintáztad az anyát, aki alkalmatlannak vélte magát a gyermekvárásra és a majdani nevelésre, sikerült könnyeket csalnod a szemembe a végére.
A történet az elején elszomorított, de a végére már megörültem, s azt hiszem, a szívem elfacsarodása mellett mégis csak örömkönnyeknek lehet mondani azokat a cseppeket, amelyek a szememen összegyűltek.
Hiszen, bármilyen nehéz is az élet, nincs szebb adomány a számunkra, nekünk, nőknek, minthogy egy jövevény minket választ édesanyjának!!!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- május 28 2010 17:48:01
Hát,hogy őszinte legyek- én is sírtam a meghatottságtól...De én már a közepe felé...a végén meg a boldog örömtől-hogy mégis ér annyit egy ÉLET-és változást hozhat a másik ÉLET számára!Szépet írtál! |
- május 30 2010 17:28:55
Nagyon jó írás - nem is szentimentális, csak reális! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
