|
 Vendég: 100
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Vajon Károly ott lesz a versenyen?
Ebben bízva a gyerekek szorgalmasan gyakoroltak. A dobot Mihály szintetizátorral helyettesítette. A számok összeállításában Kitti is segített, s oroszlánrészt vállalt a felkészülésben is. Úgy gondolta, eltereli a figyelmét, hisz leköti magát. Teljesen azért nem tudta kizárni fejéb?l. Gyakran vette észre, hogy nála járnak gondolatai, s ha tudott bement, hogy legalább lássa. A csapat kérésére vállalta az "Érzések"-et a versenyen, de abban egyet értettek, hogy azt Károllyal kellene énekelnie. Elhatározta azonban, megpróbálja visszaadni a hangulatát azért.
A verseny közeledtével a gyerekek egyre inkább hiányolták tanárukat. Mindennap érdekl?dtek fel?le, de úgy gondolták, bemennek hozzá mindannyian, így most ott álltak a beszél?ben, s arra vártak, hogy láthassák. Ahogy megállt az ajtóban, s meglátta diákjait, Károly szíve összeszorult. Sejtette, hogy szeretik ?t, de arra nem számított, hogy meg is látogatják itt.
-Hát ti? - Kérdezte, miután a meghatottságtól szóhoz jutott. - Nem lett volna szabad idejönnötök. Ez nem gyerekeknek való hely, de azért köszönöm srácok. Hogy haladtok a felkészüléssel? - Érdekl?dött, miután megnyugodott. -Sikerült minden új számot begyakorolni? Sajnos ez az egy hónap kiesett, nem lehetek veletek.
-Azért jöttünk, hogy tessék átnézni a számokat, s ha van még valami, amin változtassunk, akkor mi az. Csak akkor megyünk, ha Karcsi bá" is jónak látja az összeállítást. - Józsi remeg? kézzel adta át a listát, az összeállítást.
Az ?r kivette a kezéb?l és megnézte.
-Mi ez? - kérdezte, miután ismer?s volt neki egy-egy név - Beatles, Bee Gees,ABBA, ezek régi ismer?s együttesek. Honnan ismeritek ezeket kölykök?
-A tanár úr tanított meg minket rájuk. S ahogy ? játssza, az szuper. Én is t?le tanultam dobolni, de most eltört a karom, így nem tudok a versenyen játszani. Úgy volt, hogy Karcsi bá" ül a dob mellett, ha ott lehetne.
-Ön dobol? - Nézett rá csodálkozva az ?r.
-Igen. - felelt csendesen Károly.
-Meg szuper dalokat is szerez. A szövegei azok csuda kaffák. - Áradoztak a lányok is. - Itt is írt valamit a tanár úr, úgy tudjuk.
-Igen, de mib?l gondolod? - Csodálkozott.
-Tegnap Kitti mutatott egy szöveget, amit Mihály bá"-nak küldött. Meg tudja mutatni?
-Itt nem hiszem, hogy lehet, meg a gitárom is fenn maradt.
-Az enyém, itt van! Csak le kellett tennem oda - mutatott a terem másik végére Ferkó. - Biztos megengedik, csak ezt az egyet!? - kérlelték sorban az ?rt,
és az id?közben bejött társát.-
-Na halljuk - nyújtotta át a gitárt a másik.
Károly a földre telepedett, a srácok félkörben elé, hogy jól hallják.
" Jöv?mben a jelenem, mögöttem a múltam
Komolyabb az eszem, mert 18 elmúltam
Komolyabb az élet is komolyabb a pálya
A múltban azért volt akkora a szája
Most látom, mert most tudom, hogy mit csináltam
Gyerekfejjel sok lehetetlent kívántam
De, hogy itt az utam, így 40 felé
A jöv?m most van, most megyek elé
Boldog az a perc, mit most kell, hogy éljek
A változás korától nem kell, hogy féljek
Most 40 felé kell újra élnem
A vidám élet legyen nekem képben
Nemcsak a lottóban nyer? a negyvenes
Ha igazán elfogadsz, csakis akkor szeress
A szenvedélyek játéka a megértés vágya
Ha igaz a szerelem ez nem kérdés tárgya"
A gyerekek lélegzetüket visszafojtva figyelték a tanárukat, s ahogy abbamaradt a dal, olyan csönd lett hirtelen, hogy a lélegzetvételt is hallani lehetett. A két ?r is megillet?dött, s csodálattal hallgatták. Tudták, hogy szabálytalan, amit tesznek, de mivel mindketten hobby zenészek voltak, így ?k is áhítattal adóztak a zenének.
Károly meg csak ült, és agyában a következ? dallam zsongott Ezt Kittinek írta, s úgy tervezte, neki mutatja meg el?ször, de most önkéntelenül, mintha csak magának játszana, rákezdte
.
" Tudom, ha szeretnek az a szerelem
És érzed, ezt mindig észreveszem
Tudom, hogy egyedül sem vagyok árva
A szerelmi szimbólum falába zárva
A szerelem nem a véletlen m?ve
Te kellesz hozzá, hogy a magányt el?zze
Vakító fényed forog szememben
Égeti agyam, melegszik szívemben
A gyertya értékét a sötétség méri
Egy szerelmes férfi a szívedet kéri
Világíts, és ne nézd fénytelen életét
Öleld magadhoz és szorítsd a két kezét
Miért szeretsz engem?Ezért csodállak
Hisz ez b?nös úton szerzett csodálat
Megloptad szívem, agyad lelkemben kutat
De kell ez a békés létbe lépett b?ntudat"
-Azt a! - Tört ki Ferkóból hirtelen. - Ez tök jó! Tanár úr ezt most írta?
-Igen, de ezt Kikinek írtam, hogy tudja mit jelent ? nekem. Neki akartam el?ször megmutatni, de most már mindegy, majd írok másikat, úgy sincs más
dolgom. A tanulással hogy álltok. - kapcsolt s felállt, miközben visszaadta a gitárt a gyereknek. ?k is felugrottak - Azért, mert nem vagyok egy kicsit, ne rontsátok le a jegyeiteket. Rendben?
-Dehogy tanár úr azért is megmutatjuk a dirinek, hogy nem kell más nekünk. Mi dolgozunk magunk, amíg visszajön hozzánk.
-Akar mást adni?
-Igen, de nekünk nem kell. Meg is mondtuk, hogy hiába, mi visszavárjuk.
-Rendben. - szólt, de észrevette az ?r mozdulatát, tudta mennie kell. - Majd a többit megbeszéljük a suliban. Köszönöm, hogy eljöttetek. Az anyag jó, de
egyet kérdeznék. Az "Érzések"-ét megbeszéltétek Kikivel? Azt neki kell, nem neked Beus. Ne haragudj, az az övé.
-Tudom, megbeszéltük. El?ször nem akarta, de utána elfogadta, és vállalta.
-Nem akarta?
-Nem, mert azt a tanár úrral együtt kellene, ez igaz, de mondtuk neki, hogy
egyedül is menni fog, ha a tanár úr nem lehet ott. ? azt mondta, ott lesz.
-Ennek örülök, mondjátok meg neki, hogy nagyon hiányzik, ? is és a kislány is. Nagyon szeretném már látni Virágot. Igaz, hogy volt itt délel?tt, de csak meghatottam, majd elt?nt.
A gyerekek álltak egy darabig, majd szomorúan, csendben kifelé indultak.
-Mikor lesz a verseny? - Kérdezte a rend?r.
-Szombaton - Vágták rá egyszerre.
-Meglátom, mit tehetek - Szólt elgondolkozva - Jó lehet a tanárotok, ha így ragaszkodtok hozzá.
-Igen, ? a legjobb fej a suliban. Utána jön Mihály bá", de ? a haverja, azért.Mindkett? tök jó fej. - Jött a válasz.
Amikor a gyerekek elmentek hosszan nézett utánuk, s azon gondolkozott mit tudhat ez az ember, hogy ennyire szeretik. Egy percig sem kételkednek ártatlanságában. Remélte segíteni tud nekik azzal, ha a versenyre elvisz tanárukat. Az igazat megvallva, érdekelte ?t is m?soruk, az, hogy hogyan dobol. A hangja szuper, azt megállapította. Tudta, szombaton szabadnapos lesz, így ott lehet. Elintézte Károly papírjait, s mivel a vizsgálat ?t igazolta és a nyomozás során ártatlannak bizonyult, így végleg elengedték.
Károly majd kiugrott a b?réb?l, amikor közölték vele a hírt. Szíve szerint azonnal rohant volna a versenyre, mert tudta mikor kezd?dik, de az adminisztráció lassan haladt. Az id? múlásával egyre idegesebb lett. Amikor végzett, s végre indulhatott, egy kezet érzett a vállán.
-Álljon meg! Mikor kezd?dik a verseny?
-Már megy, mi félóra múlva jövünk. - Fordult a kérdez? felé, aki nem volt más, mint aki hallotta ?ket.
-Várják mi? Na pattanjon be. Kocsival gyorsan odaérünk. - Tessékelte be a járm?be, s gyorsan indított.
A verseny helyszínén nagy volt az izgalom, mert mindenki verseny lázban égett. A gyerekek, Kittivel az élen Károlyt várták. Amióta tudják, hogy jön, úton van, nagy az öröm. Elintézték, hogy ?k legyenek az utolsó versenyz?k, ezzel is id?t akartak nyerni, de már az el?ttük lév? csapat van színpadon. Nem lehet már húzni az id?t. A gyerekek egyre idegesebben várták.
-Most mi lesz? - Kérdezte Ferkó, de látta Józsit telefonálni.
-Kezdünk! - Szólt a fiú, mikor a telefont befejezte.
-Károly bá" nincs itt - Ferkó értetlenül nézett, mert nem fogta fel - ki fog dobolni?
-Én - vágta rá Józsi - egy számot kibírok. - s indult a színpad felé, ahol már a bemondón? ?ket konferálta. Megindult a jelzés a kezdésre, mert már mindenki a helyén állt.
-Most utolsó versenyz? csapatunk következik, a KREATÍV. Az együttes megalapítói tanárok, Kereki Károly, és Tabai Mihály. ?k matematikát, illetve éneket tanítanak az iskolában. A KREATÍV egy osztályközösség, ahol Kereki Károly az osztályf?nök. Repertuárjukban éppúgy megtalálható a Beatles, mint a NOX, de saját szerzeményeik is vannak. A mai versenyre az alábbi számokkal készültek:
NOX; Forogj világ, LES HUMPRIES SINGERS; Mexico és Mámmá Lou, HUNGÁRIA; Limbó hintó, BEATLES; Sárga tengeralattjáró, ABBA; Mámmá Mia, MANFRÉD MANN; Dó Wah Diddy Diddy, BEE GEES; Szombatesti láz, és két saját szerzeménnyel, melyek szövegét Kereki Károly
írta, hangszerelését Tabai Mihály készítette. Az egyik az ÉRZÉSEK, a másik szám címe az, mint a nevük: KREATÍV. Akkor lássuk, halljuk a csapatot. Amikor a függöny szétnyílt Józsi a dob mögött ült, s a csapatdalt indította.
"Itt van egy csapat, nézd, mit remekel
Ha minket nézel, más már nem érdekel
Beleadunk mindent, amit csak lehet
Nekünk tapsol nyugat és kelet"
Mivel, ez a bevonuló zenéjük a gyerekek elindultak a néz?térr?l, ütemes taps kíséretével. A hangszeresek jöttek el?l, s elfoglalták helyüket a hangszereik mögött, amit Mihály odakészített az elején. A többiek tapsoltak tovább.
"Kinek a hangja, kinek a keze
A lényeg az, hogy öröm ez a zene
Csapatunk neve azért KREATÍV
Ha velünk tartasz, ne legyél negatív"
Károly ebben a pillanatban ért az épületbe, az utolsó métereket futva tette meg. Kísér?jét ott hagyta, s a színpad felé rohant. Ott azonban útját állták, mert oda csak szerepl?k mehettek.
-Fel kell mennem - Lihegte, a Kreatív dal meg csak szól, hisz Józsi nem tör?dve gipszelt karjával pergette a dobot, de olyan fantasztikusan, hogy látni sem lehetett az üt?ket.
-Le kell váltanom a fiút, mert nem bírja a következ?t. - Szólt, mélyeket lélegezve, hogy rendezze lélegzetét. S a lágy kér? hangjára a segít? félreállt.
-Kérem a kabát ját. - a dal meg csak pereg tovább
"Kezek, kezek, hol vannak a kezek
Szóljon a taps, ha színpadra érkezek
Nekünk ez ünnep, ha neked játszunk
Nagyok vagyunk, ha kicsinek is látszunk"
Köszönöm. - nyújtotta át a ruhadarabot, s hirtelen egy kéz fogta meg a vállát.
-Kari! Csak hogy itt vagy! - Szólt Kitti, s az egyen pólóját húzta az ingére, amit készenlétben tartott, majd a színpadra lépett. ? is a függöny mögé állt, itt várta a szám végét, majd gyors helycsere, s már kezdi is, a Forogj világot.
A gyerekek a helyükön tapsolták a ritmust, s Kitti énekelte a dalt, ami meglepte. Ez Bea száma volt, a most meglepetésként érte a kedves hangja. De ez nyugtátokig hatott feldúlt lelkének, hisz alig várta, hogy hallja ismét. Ett?l teljesen felvillanyozódott, s már csak a zene élt benne. Minden porcikájába a ritmus hatolt. Nézte a gyerekeket, akik a megtanult koreográfiát tökéletesen visszaadva élvezték a játékot. Tudta, hogy minden dalnak meg van a saját sorszáma is, amit neki a dobon jeleztek. ? ezért volt tisztában a sorrenddel.
A srácok tökéletesen megszerveztek mindent, ami a sikeres szerepléshez kellett. Lelkét büszke öröm járta át, tanítványai miatt.
A MEXICO cím? számban megint mindenki részt vett, csak a hangszeren játszók változtak, de az is megtervezett. Úgy adták át egymásnak a hangszereket, hogy közben már játsszanak is rajta. Kitti is kivette a részét, a Limbó hintó, és a MANFRÉD MANN számból, hisz a vokálban szerepelt. Mire az ABBA dallam felcsendül, amelyben Bea és Réka mellett Józsi és Ferkó tiszta hangja szól, a közönség már hangulata már emelkedett, s a Sárga tengeralattjárónál már állva énekelt. A Szombatesti lázat ütemes tapssal kísérte. A zs?rit is magával ragadta a ritmus, s ámulatba ejtette a csapat összehangolt játéka, ahogy a hangszerek kézr?l kézre vándorolnak, a szerint, éppen ki játszik rajta. Az, ahogy Károly a dobot b?völte teljesen elkápráztatta ?ket. Úgy pergette az üt?ket, hogy az ember azt hitte volna, összeakad, de, mint egy jó zsongl?r, irányítása alatt maradt. Arca kipirult, szemmel láthatóan élvezte a játékot, hisz minden porcikája a zene ritmusára él és mozog. Frenetikus, ahogy éltre keltette a dalt. Átszellemült arcán a boldogság madara ült, mert jelen pillanatban csak a zene érdekelte, s minden mást szám?zött agyából. Csak az járt benne, hogy nyerniük kell. A Szombatesti láz utolsó üteme is elhalt a dobon, s most, az Érzések jön. Károly lágyabb ritmusra kapcsolt, mert azt akarta párja megérezze határtalan szerelmét. Kellemes basszusán oly lágyan jött a hang, hogy a közönség megdermedt hallatán. Amikor Kitti a színpadra lépett énekelte saját sorait a szívében él? mérhetetlen szerelem áradt Károly felé, s a közönség megbabonázva állt, s mozdulni sem tudott. A zs?ri megmámorosodva hallgatta a vallomást, mert ráérzett erre. Kiérezték a szenvedélyt, mely közöttük él, s összekapcsolja ?ket mindhalálig. Károly szemében könny csillant, ahogy nézte a lányt. Oly szépnek látta a refletor fényében, mint egy angyal, aki eljött érte, hogy elvigye a boldogság birodalmába, az örök szerelem hazájába.
Ebben a pillanatban, amikor az imádott lány hangját hallja, amely oly jól-es?en hatol fülébe, s szívéig száll, azt kívánta, bárcsak karjába kaphatná, s szerethetné egy életen át. Érzékelte Kitti hasonló lelkiállapotát, ahogy neki szánja minden egyes szavát, mely oly lágy és simogató. A dalnak vége, de bennük még szól, s az érzés kapocsként tartja ?ket, és nem engedi szét sohasem. Mert szívükben még szól a dal, mely teljes lényükben, minden porciká-jukban egymást kereste, majd rátaláltak saját szívükben, s ott tartják örökre. Tudtára adva mindenkinek, hogy ?k együtt vannak és lesznek mindig. Lassan mindkett? eszmélt, s eljutott agyukhoz a tapsvihar, mert a közönségnek is id? kellett, míg ocsúdott az ámulatból.
Hatalmas ováció fogadta produkciójukat, s a gyerekek meghatottan élvezték a sikert. A sz?nni nem akaró taps miatt Károly már ismét a dobot pergette, s kezdetélt vette a fergeteges twist. A közönség tombolt még egy jó ideig. Az eredményhirdetés szünetében, a szül?k sorra gratulálták, a rend?r pedig teljesen hatása alá került.
-Tényleg fantasztikusan dobol. Kár lett volna kihagynom ezt a mai m?sort. -Lépett oda Károlyhoz, s és kézfogással adta tudtára tetszését. -A srácok is nagyon tudnak.
-Igen, mindig tudtam, hogy fantasztikusak, de ez a mai produkció minden
eddiginél jobb volt. Felemel? érzés, hogy ilyen szuper srácokkal dolgozhatom.
-Gratulálok, ez fantasztikus volt. - Állt meg mellette Hoki anyukája is. -
-Fenumenális, ahogy dobol. Bandika áradozott önr?l, de azért ez meglepett.
-Köszönöm. Azt pedig külön, hogy itt vannak. Azt hittem, hogy azután, amit
láttak fej vesztve, menekülnek mell?lem. Komoly dologgal vádoltak meg, s tudom, hogy nehéz elhinni ilyenkor az ártatlanságot. - Károly, amikor meglátta az új szül?ket gyerekeikkel, megkönnyebbülten nyugtázta, hogy bíztak az ártatlanságában, ezt pedig jó volt tudnia.
-Azt, amit ott láttam, s hallottam, csak bizonyíték volt, hogy ön egy rettent?en gáláns ember, aki még önmaga ellen is tesz, ha egy bajba jutottan kell segíteni. Az, hogy nevére vette azt a kislányt, s sajátjaként neveli, mindent megmond számomra. Ön egy nagyszer? ember, s nyugodt szívvel bízom önre a fiamat. Az pedig, hogy szereti a gyerek anyukáját, természetes dolog, s kívánom, hogy boldogok legyenek. Biztos így is lesz.
-Remélem, mert az a célom, hogy feleségfii vegyem, s mivel ma tölti a 18-at, így hamarosan meg is teszem.
Károlynak jólesett az, amit hallott Érezte, nem csorbult becsülete, amire oly nagyon vigyázott mindig.
Bosszantotta azonban, hogy nem tud Kitti közelébe férk?zni, mert feltartják. A gyerekek azonban futottak hozzá, amikor megtalálták, hisz ?t keresték.
-Kari! Végre meg vagy! - Ugrott oda Kitti, hogy átölelje, de Józsi megfogta a karját, s a rend?rre mutatott, így hirtelen megtorpant, azt hitték, ?t ?rzi.
Károly azonban észrevette zavarát és odalépett hozzá.
-Végre itt vagy! Kerestelek, de nem tudtam a közeledbe jutni. El?ször is isten éltessen babám. Köszöntelek a feln?ttek világában, hisz 18 éves lettél. Az ajándékod csúszik egy kicsit, csak holnap kapod meg. - Simogatta meg a haját. Szíve szerint megcsókolta volna, de zavarban volt, s így nem tudta mit tegyen. - Tudod, hogy nekem te vagy a nap az éj a hold, de most így alakult. -
Ölelte magához. Kitti meghatottan, könnyeivel küszködött, s nem tudott megszólalni hirtelen, mert arra nem számított, hogy most fogja köszönteni. A társai ovációval üdvözölték. ? könnyein keresztül párjára mosolygott, s akadozva szólalt meg.
-Tudod, hogy nem kell semmi, ha te mellettem vagy. Most már azt tehetem,
amit akarok? - Kérdezte hirtelen, szemében különös fény lobbant.
-Azt hiszem, - Felelt Károly - de azért vigyázz mit és hol teszel.
-Bárhol, és bármikor. - Szólt, és szájon csókolta kedvesét, forrón, lázasan,hosszan. - Erre a pillanatra vártam! - szólt, miután befejezte. Károly megdöbbenten, leveg? után kapkodva, zihálva próbálta felfogni azt, ami történt.
-Kiki! Te egy angyali boszi vagy! - Szólt végül nevetve, s átölelte a lányt. -Vigyázz, mert figyelnek, - s a rend?rre mutatott, aki ott állt mellettük mosolyogva.
-És? Nem tehet semmit, nagykorú vagyok. Azt szeretek, akit akarok. - s nevetve még egy csókot nyomott a szájára. - Otthon többet kapsz, - súgta a fülébe - mert ugye hazajössz? - Kérdezte hirtelen, hisz most döbbent rá, talán
mégsem lesz otthon.
-Igen, hisz nem tettem semmit, ami b?n lett volna.
A színpadon megjelent a bemondón?, és kezdetét vette az eredményhirdetés, így mindenki odafigyelt. Károly azonban még átkarolta Kitti derekát. A zs?ri elnöke sorban hívta ki a helyezetteket, hisz mindenki kapott plakettet.
-A zs?ri döntése alapján a tavalyi évhez hasonlóan az abszolút els?k, és így a serleg tulajdonosai a Kreatív csapat. - Szólt, s ahogy ezt kimondta, örömrivalgás fogadta. Kitti párja nyakába ugrott, s megcsókolta ismét.
-A mai versenyen különdíjak odaítélésére is sor került, hisz a közönség is szavazhatott, s a legjobb zenésznek járó díj is kiosztásra került. Ennek értelmében a legjobb zenésznek járó díjat a zs?ri szíve szerint Kereki Károlynak ítélné, de mivel ezt csak diák kaphatja, ezért esett a választás Ocsai Józsefre, a Kreatív csapat dobosára, aki sérülten is fantasztikus játékéval kápráztatta el a zs?rit. De minden képen díjazni kívánta a zs?ri Kereki Károlyt, mert kisegítette csapatát, így ?t illeti a fair play díj. A közönség díját a néz?k szavazatai alapján szintén a Kreatív csapat kapta. Teljesítményükkel bizonyították számunkra, hogy lehet mozgósítani az embereket, ha saját magunk hiszünk abban, amit teszünk. Kérek valakit, aki a díjakat átveszi. - Szólt és türelmesen várt.
A közönség tombolt, mert egyetértett a döntéssel. A gyerekek meg csak álltak, hisz hirtelen fel sem fogták a hallottakat, majd Józsit tuszkolták föl a színpadra, aki remeg? térdekkel lépett oda a zs?ri elnökéhez. Meghatottságában szólni sem tudott, csak állt, s könnybe lábadt szemmel tartotta a serleget, s a díjakat.
-Gratulálunk, s remélem, még találkozunk veletek. Fantasztikus el?adást láttunk, s ha valaki csak hall benneteket nem is sejti, hogy gyerekek vagytok.
Mondj légy szíves valamit a közönségnek.
Józsi csak állt ott kezében a jutalmakkal, s hirtelen feltört bel?le tanára iránti szeretete, és hálája.
-Örülök, hogy itt lehettünk, és tetszett az el?adásunk, amit tiszta szívb?l ajánlunk. Köszönjük tanárainknak az odaadó munkájukat, amivel felkészítettek, s hittek bennünk. S külön Károly bá"-nak, aki osztályf?nökünk, hogy önbizalmat táplált belénk. Aki elhitetette velünk, hogy több van bennünk, mint amit mutatunk magunkból. Én személy szerint, de azt hiszem, a többiek nevében is mondhatom, sok jót, és megbecsülést kaptam t?le. Emlékszem, amikor kilencedikbe, az iskolába jöttem, nem tartoztam a jó gyerekek, s a jó tanulók közé sem. S amikor az els? int?mre vártam Károly bá" leparancsolt a "dühöng?be", ami nekünk a próbatermet jelent, s int? helyett dobot kaptam.
Az óta tudom, hogy más is van bennem, mint a rosszaság. Az, hogy tudom,számít rám, teljesen megváltoztatott, mert megtanultam, hogy amit elvállalok, azért felel?sséggel tartozom. Mindig minden körülmények között számíthattunk rá, akár iskolai gondunk volt, akár magánéleti. Köszönöm, és remélem, még sokáig tudhatom a barátomnak. Mert ? nemcsak a tanárom, az osztályf?nököm, hanem a legjobb barátom is. És azt hiszem, nem csak én nekem. - S Józsiból tört el? megállíthatatlanul mindaz, ami már évek óta benne van, de nem volt alkalma elmondani.
Károly meg csak állt a színpad el?tt, s meghatottságában zavartan toporgott. Eszébe jutott, amit Kitti mondott neki, hogy fontos, amit tesz és nem fölösleges. Ráérzett arra, hogy jó munkát végzett és elégedetten nyugtázta a fiú szavait. Zavarát Kitti is észrevette.
-Tudtam, hogy jó ember vagy, s hogy szeretnek a srácok. Pedig nem olyan rég ismerem ?ket. Szerintem is fantasztikus ember vagy, s én örülök, hogy a párom. - Mosolygó arccal fordult felé, s sugárzó szemében a vágy szikrája gyúlt. Károly, ahogy nézte arcát, észrevette a tüzet, s megsimogatta.
-Baba, nagyon hiányoztál ott. - Súgta fülébe, mert egyre inkább elhatalmasodott rajta, hogy kettesben akar lenni vele. - Minden éjjel rólad álmodtam. Sokszor éreztem a hajad illatát, arra ébredtem, úgy t?nt, mintha ott lennél velem. Alig tudtam újra elaludni. Csak nálad jártam. - Búgta szelíden, s Kitti érezte egyre fokozódó vágyát. Ahogy füléhez hajolt, s megérintette a melegség, mely áradt felé, elöntötte a forróság. Hatalmába kerítette az érzés, a közelsége, amelyet oly régen várt már, s amely úgy hiányzott.
-Menjünk haza! - Súgta vissza - A mai estét add nekem. Tudom, hogy bulizni mennénk, de lépjünk le. ?k meg csak bulizzanak.
-Biztos megbocsátják nekünk. - Vette a lapot Károly is, így lassan a kijárat felé araszoltak. Cinkos mosollyal arcukon próbáltak kislisszolni, úgy, hogy ne vegyék észre,
Mihály azonban meglátta, amint kiléptek az ajtón.
-Nézd! - Mutatta Pirosnak, aki szintén ?ket kereste.
Visszahívjam? - Kérdezte, de férje arcáról leolvasta a választ, így hagyta.
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
