|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
_Metamorfózis
A bedeszkázott ablakon, csak gyér fénycsíkok jutottak át. Kavargó port vetít nekem a pillanat. Magatehetetlenül fekszem, ülök, az ajtóval szemközti falnál. A nyakamból vér szivárog. Egy koszos atléta trikóval próbálom csökkenteni a vérveszteségem. Már túl vagyok az ijedségen. A minden mindegy fázis még nem tört rám teljesen, ezért, ha nem is meggyőzően, de próbálok tenni valamit az ügy érdekében. A másik kezemmel a többször is elhasznált fecskendőket seprem épp arrébb. Itt is vidám esték lehettek egykor. Várom a halált. Tudom, nemsokára ideér és majd bekopog az ajtón. Tokkal és vonóval.
Ma már kétszer túléltem önmagam. Egyszer még dél körül a főtéren, ahol már tömegesen hulltak az emberek, amikorra lett annyi jelenlétem, hogy én is iszkoljak bármerre, csak onnan el. Másodszor a templomnál úsztam meg úgy, egy jó félórája. Az a szemét belém harapott. Nem gondoltam, hogy ilyen gyors lesz. A téren a hasonló társai csak vonszolták magukat. Ez a rohadék meg egy szempillantás alatt elém került és már mart is. Éreztem, amint rothadó fogaival feltépi a bőrt a nyakamon és a húsomba váj. Az volt a szerencsém hogy egy osztag épp arra járt és lelőtték rólam. A dögnek sárgás-vöröses vére volt. Mintha gennyet kevertek volna bele.
A rongyot levéve, a sebemet vizsgálom. Az ujjaimmal végig szántom a nyakam. Egy mély krátert érzek, bőrcafatokat, nyers húst. Már nem vérzett. Az alvadt vér teljesen eltömte a mély sebet. Az ujjam halk cuppanással húzom ki. Kívülről még halálsikolyok törnek át és egyenest felém tartanak. Hogy az istenbe lehet ez? Ilyenek csak filmekben vannak. Rothadó halottak...Nem igaz!
Már megint hányok. Bassza meg! A seb egyre nagyobb! Kerítenem kéne valami gyógyszert és sebtapaszt. Bár az itt már nem segít, legfeljebb akkor, ha akkora, mint egy kisebb textil pelenka. Viszket a tarkóm... Basszus, ez nem lehet igaz! Leszakadt. Az ember már nyugodtan sem vakarózhat egy jót anélkül, hogy meg ne csonkulna valahogy. Furcsa. Nem fáj semmim se. Viszont éhes vagyok. Nagyon éhes. Ha minden jól megy, Ági is idetart. Amíg volt térerő, beszéltünk. Talán hoz valami finomat.
Tök jó érzem magam. Csak ez az éhség ne lenne. Valami frissre vágyom. Mikor jön már Ági? Úgy érzem, szűk a bőröm. Mintha nőnék. Hm...rám is fér. Az állam mit keres a kezemben? Fel se tűnt, hogy leesett. Hoppá! A nyelvem a torkomban van. Szó szerint. Onnan fityeg kifelé. Édes lehet így a csók. Csókolni vágyom és harapni. Harapni!
Mikor jön már Ági? A szívem érte dobogott eddig. Az utolsó egy percet már kívül. Milyen gusztusos! De nem szabad, amíg meg nem hasad, addig semmi esetre sem. Na, nézd már! Épp hogy csak megkarmoltam és már meg is hasadt. Kenyér nincs? Hogyan is lenne, Ági még sehol. Lehet, hogy elkapták azok a bestiák? Hogy van szívük az embert bántani...
Pszt! Motorzúgást hallok. Egy Gastroyal kocsi ezen a környéken? Ugyan már! De akár hogy is nézem csak az. Valami szakadt alak száll ki épp. Úgy látom, hiányzik az egyik karja. A mindenit, de hiszen ez Ági! Mindjárt belép...
- Szia Ági! Hoztál kaját.
- Nem.
- Dehogynem! |
|
|
- június 01 2010 08:11:43
Kedves Jagi!
Elég nyersen fogalmaztál ebben a prózádban. Nem is tudom, hogy mit mondhatnék? Széteső-félben vagy a leírtak szerint.
De, mivel megjött Ági, aki valószínüleg maga lesz számodra a "kaja",lehet, hogy ismét összeállsz és minden rendben lesz!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- június 01 2010 21:33:44
Azért nyers a fogalmazás mert nem volt időm főzni. Csakúgy mint Ágit: nyersen.
Köszi Zsuzsa hogy olvastál. |
- június 01 2010 21:35:08
Köszi Viktória. Ági egy kicsit rágós volt, de zamatos. A folytatás talán...
Jagi |
- június 02 2010 08:12:31
Érdekes dolog, amikor a másik oldalról írod le a megélést, átváltozást. Kb. 3 éve olvastam egy könyvet, ami a halál utáni életet mutatta be, de a test változást, ahogyan az enyészeté lett, s férgek munkáját. Az írásod ezt a könyvet juttatta eszembe. Ami rendkívül érdekes volt.
Az írásod jól írja le, amikor zombivá alakul egy ember. A filmekben, könyvekben csak azt láttuk, amit. Te belebújtattál egynek a bőrébe, és éreztük az érzéseit, az éhségét...
Nekem tetszett.
Szeretettel. Léna |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. április 22. kedd,
Csilla, Noémi napja van.
Holnap Béla napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
