Napkorong

Ismét eljött az év vége és vele a december. S a december is magával hozta örömeit. A szeretet ünnepeit.
Mint minden évben most is elérkezett december eleje. Ez mindig megdobogtatta szívét. Bár már ötvenes évei el?tt álló férfi volt, ennek ellenére még mindig szinte gyerekes türelmetlenséggel várta az év utolsó hónapját. A kedvenc ünnepei ekkor voltak: a Mikulás és a Karácsony. Nemcsak azért, mert ilyen alkalmakkor összejött a család, hanem azért is, mert szerettet ajándékozni.
Most is, mint már régóta minden évben, el?kereste piros subáját, sapkáját, fehér szakállát, piros zsákját a szekrény legeldugottabb zugából. Igaz, a gyerekek már régen feln?ttek már, mégsem volt szíve kidobni alkalmi kabátját. Minden évben megkérték barátai, hogy december 5-én látogassa meg ?ket, hadd örüljenek a gyerekeik és unokáik. És ? minden évben eleget tett ennek a kérésnek. Az utóbbi években viszont szinte már mindenkihez be kellett mennie. Így szinte észrevétlenül, de ? lett a kis város Mikulása, a gyerekek nagy örömére. Egyedül talán azt sajnálta, hogy idén még nem esett a hó.
Elérzékenyülve nézte piros kabátját.
- Milyen koszos! - ámult el, majd elindult a fürd? felé, hogy megtisztítsa.
Mikor végzett a ruha tisztításával és már fel is öltözött, akkor toppant be felesége és gyermekei.
- Hát ez a piros ruhájú, ?sz szakállú öregember meg kicsoda? r11; kérdezte tréfálva felesége és megigazította férje ruháját. Büszke volt rá, hogy minden évben önzetlenül vállalta a Mikulás szerepét.
A feln?tt gyerekeik is sokszor besegíttetek Mikulás idején édesapjuknak. Tisztelték és nagyon szerették. Éppen ezért, idén egy meglepetéssel is kedveskedni akartak neki.
- Nagyon jól nézel ki ! - mondták,majd egyenként puszit nyomtak a Télapó piros orcájára.
Apjuk nevetve fogadta a dicséreteket, majd az el?térbe indult, hogy megtöltse üres zsákját azokkal a csomagokkal, amiket saját maga és családja készített a gyerekeknek. Családja segített a hátára emelni a súlyos zsákot. Végül ajándékként egy- egy szaloncukrot adott a Mikulás a feleségének és gyerekeinek.. Azok meghatottan fogadták az ajándékot, de most ?k is készültek valamivel.
- Idén mi is készültünk ajándékkal- a beöltözött Mikulás figyelmesen hallgatta ?ket. Tudjuk, hogy a téli cip?d, amit ilyenkor használni szoktál, tönkrement. Szeretnénk egy új bakanccsal hozzájárulni, hogy a feladatodat elvégezhesd .- s azzal egy vadonatúj bakancsot adtak át a piros orcájú Mikulásnak. ? boldogan húzta fel lábára. Sejtette, hogy családja sokáig gy?jtögethetett a téli cip?re. Hiszen sosem vetette fel ?ket a pénz. Majdnem napról napra éltek.
Vidáman búcsúzott szeretteit?l és útnak indult. Minden házba be kellett mennie. Az ünnepekkor a legtöbb házba vendég gyerekek érkeztek. Olyan rokonok, akiket az ember évente csak egyszer vagy kétszer lát.
Az els? ház, ahová betért, a szomszéd háza volt. Megállt. Megigazította ruháját és szakállát. Majd csöngetett. Fiatalember nyitott ajtót. Betessékelte. ? belépett a meleg lakásba. Izgatott gyerekzsivaj fogadta.
- Hohoho. Szervusztok gyerekek. Megjött a Télapó.- mondta és belépett a nappaliba, ahol már ott álltak egymás mellett a kisebb és id?sebb gyerekek.
- Gyere, ülj le Télapó!- szólt az egyikük. ? leült, levette hátáról súlyos terhét és a szék mellé tette.
A feln?ttek noszogatták gyerekeiket, hogy mondjanak verset vagy mondókát. A gyerekek eleinte kissé fél?sen, majd egyre inkább felbátorodva mondták, amit a Mikulás közeledtére megtanultak, hogy aztán majd megkaphassák jutalmukat. A Télapó egyenként ölébe ültette és figyelmesen végighallgatta ?ket. Szíve megtelt melegséggel, az ünnep varázsával, ahogy hallgatta a verseket.
Mindegyik gyermeket megdicsérte. Majd odaadta nekik a csomagot, amiben volt dió, mogyoró és minden földi jó.
Boldogan nézte a zacskókat izgatottan bontogató, de ugyanakkor az örömt?l kipirult arcocskákat. Elköszönt és ment tovább. Még sok házba el kellett jutnia. Sok embert akart megajándékozni, nemcsak gyermekeket, hanem feln?tteket is. Nagyon elfáradt, mire az utolsó házból is kijött. Nem fázott. Jól felöltözött és a bakancs is melegítette.
- És most hová megy Télapó? - kérdezte vendéglátója, amikor kikísérte. Az alkalmi Télapó ránézett és elmosolyodott.
- Nincs több ház ?- felelt kérdéssel a kérdésre. Nem akarta elhinni, hogy ilyen gyorsan végzett volna. Mindig ez történt. Sose akarta befejezni az ajándékozást. Szeretett örömöt szerezni másoknak. Nem akarta, hogy befejez?djön a küldetése.
- Talán pár lépéssel arrébb még van egy ház, ahová betérhet. - fogott kezet a Mikulással a férfi, majd bement a lakásba, ahonnan vidám gyerekhangok sz?r?dtek ki.
A Mikulás a mutatott irányba indult. Emlékei alapján még kellett, hogy legyenek házak. S jól emlékezett. A kis város utolsó lakjához ért. Egy öreg, rozzant viskóhoz, de az ablakon kisz?r?d? melegen pislákoló fény hívogatta. Kopogott, de nem jött válasz. Másodszori kopogásra egy öreg néni bújt ki az ajtón. ?sz hajszálai ezüstösen megcsillantak a házból kisz?r?d? fényben.
- Jó estét. Én a Télapó vagyok. -mondta hangosan.
Az öreg néni elkerekedett arccal nézett rá, majd így szólt:
- Öreg, gyere csak! Az ajtónk el?tt áll a Télapó!
A hívó szóra egy öreg férfi kukucskált ki az ajtón. Most már együtt néztek a Mikulásra. A Mikulásnak öltözött férfi jobbnak látta, ha kedvesen mond valamit.
- Én a Télapó vagyok és úgy hallottam, hogy maguk különösen jók voltak. Ezért is vagyok most itt. Szeretnék ajándékot adni maguknak.
Az öreg házaspár betessékelte a szegényes berendezés? szobába.
- Mit adhatnánk mi? - tudakolták,de ezt a kérdést inkább maguknak tették fel, mintsem a Mikulásnak. Nem vártak vendéget. Már régóta nem volt vendégük. Gyerekeik rájuk sem nyitották az ajtót. Már nem is tudták volna megmondani, mikor volt utoljára látogatójuk Mikulás napján. Magatehetetlenül néztek egymásra.
A Nagyszakállú egyáltalán nem volt zavarban. Úgy érezte magát, mintha régi, kedves ismer?sökhöz jött volna, bár az id?s házaspárt nem ismerte. Sose látta ?ket, pedig egy városban laktak. Szimpatikusnak találta az öreg párt. Egyszer? ruhájuk miatt is. Hiszen az asszonyon barna szín? blúz, szoknya és fekete pontó volt, az öreg apón pedig sötét ing és nadrág A Mikulás szeme megakadt az öregember cip?jén. Az öreg és rongyos cip?n, amin lyukak éktelenkedtek. Hirtelen eszébe jutott egy ötlet.
- Tudnának adni egy pohár vizet? - kérdezte Nagyon szomjas lettem. -magyarázkodott.
Az öreg házaspár egymásra nézett és bólintott. Nagyon megörültek, hogy valahogy mégis megköszönhetik a Mikulásnak, hogy betoppant hozzájuk.
- Azonnal hozunk vizet. s azzal kimentek a szobából.
A piros ruhás megvárta, amíg a két öreg átmegy a konyhába.
Nem várta meg, amíg visszaér az öreg házaspár. Pár pillanat múlva kilépett cip?je nélkül az utcára. Nem volt hideg. Nem fázott. Valami melegítette. Vastag zoknijában lépkedve tartott hazafelé. Életében most el?ször érezte magát igazán boldognak és elégedettnek. Vidáman dudorászni kezdett egy karácsonyi éneket.
Hirtelen valami hideg ért az arcához. Felnézett. Hópelyhek szállingóztak az égb?l. Nevet?, csilingel?, apró hópelyhek.

Hozzászólások

Elena - december 04 2007 15:52:23
Ezzel a novellámmal szeretném azt kívánni mindenkinek,hogy hozzon a Mikulás nektek almát,diót,mogyorót és minden földi jót!!!!!!