Napkorong

A susztert elragadta a szenvedély, kezében remegni kezdett a mordály, medveszagot szimatolt. Jól ismerte.
Megpróbált nesztelenül, lélegzetvisszafojtva közeledni, de a cipőtalp nyikorgott. Ilyenkor mondják azt, hogy nincs kifizetve.

De ugyan kinek fizette volna ki, ha az állam maga volt életnagyságban, a cipő pedig állami üzemben készült. Vagyis azt hitte!

A kis görnyedt utolsó élő cipész már csak az ő kedvére dolgozott, de erről természetesen nem tudhatott.

Kikémlelt a bozótból, szemtől szembe állott a hatalmas állat, semmi kétség, kövéren és hatalmasan ott állt a medve. De miért áll a medve, hiszen a csörtetés alatt bőven lett volna ideje elinalni.
Csak nem egy döglött medvét támasztottak a fának a balfék alattvalói? De nem, a medve üvölt, morog, hadonászik a mancsával, két lábon áll, jó célpontot mutat.
Kibiztosít, céloz. A medve megindul, pontosan feléje. A kötelet találta el izgalmában, amely egy cukorspárgát megszégyenítően szertefoszlott. Ebben a pillanatban mindkét füle mellett géppisztolyok ugattak fel és golyók süvítettek. Testőrei két teli tárat eresztettek bele a mackóba.

Az ország összes szűcsét be kellett rendelni, mert a medve bizony három részre szakadt, mint Magyarország 1526. után. De persze ez a hasonlat a suszter agyában meg sem fordult, honnan tudott volna ilyeneket.

Végül is végeztek a bőrrel, ha tudta volna, hogy készül mindnyájunk gyerekkorának kedvence, a teddy bear, vagyis a játék mackó, eleve reménykedett volna, hogy megmentik a trófeát, hiszen már így is késésben voltak a medvék a tervteljesítésben.
Hogy miért így hívták a játékmackót? Mert a hajdani elnök, Teddy Roosevelt nem volt hajlandó a fához kötött medvére lőni. Ezt bizony se Marx, sem Engels, de még Lenin vagy Sztálin sem írta meg, pedig ők mindenre gondoltak, ami a világproletariátust illeti. Sőt az ő műveiből is hiányzott ez a fejezet, pedig azok éppolyan teljesek és tökéletesek voltak, mint Elena, a vegyipar szülőanyja, írásai.

Ha nem, hát nem, így a teddy kimarad örökre a világtörténelemből. A gyerekeinek persze egy sem kellett, játszhattak a valódival.

Süvítettek a golyók, keze össze volt kötözve, fához akarták volna kikötni? Hiába szerette volna letépni a köteléket, eldőlt mint a zsák. Hogy észlelte-e, hogy feleségének berogy a térde és lecsúszik a fal tövébe?
Ma már nem fogjuk megtudni. A dns-e nem fog erről vallani, ha kihantolják.

Még estében is azt remélte, hogy rossz álom, ahogy nehéz napok és vacsorák után - mindig azzal az árva medvével álmodott és, ha izzadtan is, de reggel mégis mindig felébredt.

De ezt sem fogjuk megtudni sosem, felébredt-e másnap, mivel az osztag vaktölténnyel vagy altató lövedékkel terítette le?
Talán a dns?

Ha felébredt másnap, akkor éppúgy mérgelődött, mint az egyetlen igazi medvekaland idején, amikor megtudta, hogy a kétbalkezesek rádásul nem is hímet kötöztek a fához...

A moszkvai elvtársak nevették is, medvezsonka, medvezsonka. mondogatták a könnyeiket törölgetve a nevetéstől.
Ha valaki azt, hinné, az ajándékba küldött medvesonkának örültek, hát nem!

Kinevették, amiért nőstény medvére lőtt! Fájt is neki sokáig ez a kudarc, de elvégre is azért volt a Kárpátok ura és géniusza, hogy ilyen apró problémákat gond nélkül megoldjon.