|
 Vendég: 2
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_Sz
A mai blogbejegyzésem
http://lenabelicosa.blogger.hu
Az álmok realitásáról
A hétvégén, hosszú idő óta végre együtt voltunk a kedvesemmel, vagyis nem dolgozott. A szombat a hippi piacé volt és az otthon eltöltött időé. Nagyon jó volt végre nap közben is kettesben lenni. Három hónapja, hogy kettesben lakunk, előtte lakóközösségben éltünk, amit szokni kellett. S a friss, együtt élős párkapcsolatunk úgy indult, hogy rajtunk kívül még két férfival laktunk együtt. A nehéz időkben ez volt a legjobb megoldás. A kapcsolatunk is kibírta, bár, hogy végre külön vagyunk, szoknunk kellett a közös életet kettesben. Szóval ez a hétvége volt az első azóta, hogy nem dolgozott, és nagyon örültem, mert végre velem volt.
Vasárnap pedig elsétáltunk a playara, beachre vagyis a tengerpartra. Idén először.
Most egy olyan részen voltunk, ahol korábban csak sétáltunk. Telítve volt a part, a vízben viszont csak kevesen lubickoltak. A tűző napsütés átjárta minden csontomat, porcikámat. Behunytam a szemem, és közben eszembe jutottak olyan filmek, amelyek a tengerparton játszódnak. Még öt éve is teljesen elérhetetlen álom volt számomra, hogy én valaha ilyen helyen leszek. S most, hogy már 1,5 éve itt élek, nem is olyan nagy szám, hogy tenger mellett van az új otthonom. Talán ezt is megszoktam?
Mikor láttam a Baywatch sorozatot, mindig elkapott valami fura érzet. Akkoriban nem láttam tengerpartot sem még, s azt az érzést sem ismertem, amikor valaki ott fekszik a napon. Látni, amikor egy vízi mentő ül a tornyában, s ha valaki nagyon bemerészkedik a tengerbe, már meg is fújja a sípját. Itt szerencsére nem történnek olyan esetek, mint a filmen, azonban csodálatos érzés, mert most a képernyő másik oldalán látom magamat.
Később felhők mögé bújt az energiát adó napocska, s mi is kerestünk egy helyet, ahol megihatunk valamit. Ismét egy filmmel szemléltetem. Biztosan emlékeztek még a Koktél című filmre, amikor Tom Cruise egy tengerparton egy szabadtéri bárban keverte az italait. Egy hasonló helyre ültünk le. Az asztalok felett pálmalevelekből font ernyők voltak, körülöttünk pálmafák, és rálátni a tengerre. S persze hódoltam kedvenc időtöltésemnek is, figyeltem az embereket.
Ezek valóban turistáknak szánt helyek, nem a mi pénztárcánkhoz mértek, de azért néha csak ki kell ülni oda, és megtapasztalni, amit én is megtapasztaltam. Röpke két órára azt gondoltam, hogy én is turista vagyok, és nem foglalkozom azzal, hogy itt minden sokba kerül.
Figyeltem egy német párt, amikor leültek ebédelni, majd visszamentek a partra. Egy hatvanas pasas már most olyan barna volt, mint a csoki, fél óránként odament a bárpulthoz valami vörös italért. Lehet, hogy csak könnyű bor volt, mert nem látszott koktélnak. Apuka várakozott egy tündérszép kislánnyal. A telefonbeli beszélgetésükből az derült ki, hogy az anyukát várják. Olyan édes csöppség volt. Rózsaszín szoknyácska, póló volt rajta és rózsaszín pici szandáljában tipegett ott előttünk, hosszú barna hajába belekapott a lágy, simogató szellő. Három nő és egy férfi szintén ebédelni ültek le. Egy csuromvizes lány pedig csak átosont az asztalok között, hogy a mellékhelyiséget használja.
Korábban inkább a nyugati parton jártunk, mert arra laktunk. Most viszont a keleti parton, Ibiza egyik híres partján, ami hozzánk a legközelebb esik, gyalog kb. 10 perc, a Figueretason pihentünk. Nem olyan szép és híres, mint a Playa de Bossa, de itt is rengetegen vannak.
Mindenkinek vannak álmai, vágyai. Sokan egész életükben csak óhajtoznak dolgok, események után, s nem kerülnek hozzá közelebb. Velem is előfordulhatott volna, ha nem él bennem olyan erősen, hogy párra akarok találni, és boldogan élni. Nem vágytam én el Magyarországról, de ha az életem így alakult, akkor ezt is el kell fogadni, semmi sem történik véletlenül.
Hány ember gondolja most, hogy milyen jó lehet nekem! Biztosan sokan irigyelnek, sokakat irritál, hogy én elértem valamit, ami nekik nem sikerült. Sokan drukkolnak is, hogy ne adjam fel, és tartsak ki. Hiszen sok nehézség jön, jöhet egy új élet kezdésekor, közel ötven évesen, egy idegen országban, nyelvtudás és pénz nélkül, a válság közepette. Biztosan vannak olyanok is, akik velem örülnek, velem éreznek.
Az álmok megvalósíthatók, ám nem biztos, hogy könnyen adják, aki valóban akar valamit, az el is érheti. Nem mindig szükséges olyan nagy döntés, lépés, mint amit én megtettem, lehet, hogy csak egy kicsit kell tenni érte…
Az Isten nyilai között, avagy a Titok valóban működik c. könyvemben ezt írtam, akkor a párkapcsolatok volt a téma:
„A távkapcsolat sokaknál igen jól működik, és vannak, akik ezzel be is érik. Az ember azonban társas lény, s ha már kész az együttélésre, akkor azt szeretné, hogy mindennap ott legyen a másik a közelében, fizikailag is! Ha valamit fel is kell adni, akkor az sincs ok nélkül, az életünkben vannak sorsfordulók, s lehet, hogy újra kell kezdeni! Valószínűleg többen is úgy gondolják, hogy a mostani helyzetük nekik megfelel. Jól elboldogulnak, egyedül is jól érzik magukat, van lakásuk, autójuk, munkájuk, önállóak a gyerekeik, vannak barátaik, megvan az életükben minden, amiről úgy érzik, nekik elég. Ezért ők azt gondolják, hogy nem akarják ezt feladni. Vajon boldogok, kérdezem én? Mi lenne, ha mégis változtatnának ezen a hozzáállásukon, akkor még boldogabbak lennének? Megéri kockáztatni? Ha félünk valamitől, akkor azt be is vonzzuk, és ha valamit már az elején elfojtunk, mert nem merjük felvállalni, abból nem is lesz kapcsolat. A döntés mindenkinek a saját kezében van. Ha arra vágyunk, hogy a kapcsolat működjön, akkor működni is fog, függetlenül attól, hogy milyen távolságra van a másik. Ez nem megy könnyen, megszenvedjük a távolságot, azonban mindenre meg lehet és meg is kell, találni a megoldást!”
|
|
|
- június 29 2010 15:33:22
Kedves Léna!
Végig élvezettel olvastam írásod!
Az a 3 nap amit 30 éve ott töltöttem Ibizán, úgylátszik elég, hogy odaképzeljem magamat. Bár azt hiszem ez inkább a jó írásod miatt volt.
Sokszínüek vagyunk, van aki így, van ki úgy érzi jól magát.
Mindenesetre csodállak amiért ezt Te meg tudtad tenni, és bevállaltál egy ilyen vakrepülést! És lám úgy néz ki, bejött...
Nagyon tetszett az írásod!
Szeretettel. szisz |
- június 29 2010 15:44:52
Kedves Lena!
Én is nagyon bátor asszonynak tartalak, amiért életedet merted megváltoztatni. Sok ember ek vannak problémái, még sem mernek lépni.
Én is próbáltam magamat a helyedbe képzelni, most, ahogy ott ülsz pároddal a tengerparton.
Azt hiszem, én mindig csak a képzeletemre fogok hagyatkozni.
De szerencsére én itthon is jól vagyok, megvagyok. Legalábbis a párommal és gyermekeimmel jól megvagyok. Vannak azért gondok,bajok, de legalább nem unatkozom.
Remélem azért örülsz, hogy hazalátogathatsz!
Üdvözlettel: Torma Zsuzsanna
|
- július 02 2010 06:30:21
Öröm téged olvasni. Szeretem az írásaidat. Lehet tanulni belőlük-nem keveset.. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
