|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_Megadott címre írtam a történetet. kiskutyámról Dödiről szól.
 Z
Reggel jó kedvvel ébredtem. Kinéztem az ablakon. A táj gyönyörű hófehér. Nagy pelyhekben hull a hó. Az első napsugár fénye játszadozik a kristályos hópihéken. A madáretető is benépesedett. Ázott kis szürke veréb bukdácsol a hóban. Mosolyt csal az arcomra, ahogy nézem. A sok próbálkozás után szárnyat bontva sikerül felrepülnie. Boldogan szárnyal. Felöltözöm és indulok én is. Szeretem a telet, szeretek a hóesésben sétálni. Boldog vagyok.
Kicsit távolabb...
A városszéli parkban egy csontig lesoványodott kiskutya vívja élet-halál harcát. Fáradt, meggyötört a teste. Látszik, hogy egy lépés is mekkora erőfeszítésébe kerül. Fájdalmas nyüszítését nem hallja senki. Néptelen, csendes a környék. Összeszedi magát, hajtja az életösztön. Fejét felemeli, testét vonszolja tovább a jeges, hideg hóban. Nem adja fel…
Élteti egy reménysugár, élni akar mindenáron. Valaha szerették, jól bántak vele. Most kegyetlen módon kidobták, sorsára hagyták. Éhesen átfagyva folytatja útját.
El-eltűnik a hóban, kicsi fejét felemeli. Vár, pihen, ismét új erőre kap. Mintha érezné, menni kell, nem szabad megállni. Nehéz minden mozdulat, fájdalom hasít apró testébe. Istenem a kicsi kutyaszív is nagyon tud fájni. Menj! Menj, ne add fel!
Vidáman lépdelek, a frissen esett hó ropog a talpam alatt. Gondolatok járnak a fejemben, mi vár még ma rám. Mit kell elvégeznem. A városszéli parkhoz érek. A bokrok ágai a hó súlya alatt, szinte a földig érnek. Szemem megakad egy fekete folton. Vajon mi lehet? Odalépek, látom, hogy egy kiskutya fekszik előttem. Szólongatom, megérintem az élettelennek tűnő testet. A kutyus szemhéja megremeg, próbálná kinyitni a szemét, de nem tudja. Már sírni sincs ereje. Óvatosan felemelem. Beteszem a kabátom alá. Testemmel próbálom melegíteni. Sietve indulok hazafelé. Reménykedem, csak bírja ki szegényke addig. Új élet vár rá nálam. Szél fújja arcomba a havat, de nem törődöm vele. Minél előbb haza kell érnem. Közben beszélgetek a kutyushoz, bíztatom.
– Ne add fel, nálam új otthonra találsz, új életed lesz. - Szorítom magamhoz. Kicsit mocorog, mintha mondani szeretne valamit. - Dödi! Igen így foglak hívni. Tetszik, jó lesz ez a név? Mit szeretnél, csinálok neked egy kényelmes kis kuckót. Egyelőre bent leszel mellettem, így én sem leszek egyedül.
Beszélgetek vele, észre sem veszem, hogy hazaértem. Kinyitom az ajtót. A tűz ég a kandallóban. Mellé teszek egy puha szőnyeget, arra lefektetem. Megfürdetem, sebeit kitisztítom. Örömmel látom, hogy nincs komoly baja. Holnap elviszem, és az orvosnak is megmutatom. Hozok neki meleg ételt. Fejecskéjét felemeli, nyelvével lassan lefetyel. Ízlik neki, éhes volt szegény. Jóllakottan, odabújik mellém, orrocskáját dörzsöli hozzám. Nevetek, a szája körül a szőrén még látszik az étel nyoma. Felemelem, jóleső érzés tölt el. Ideje lefeküdni, a mai nappal új élet kezdődik mind a kettőnknek. Megsimogatom, a kis szőrgombócot és így szólok hozzá.
- Dödi gyere, feküdj le, betakarlak, aludjál szépen. Jó éjszakát! - Hálásan rám néz, kicsit megcsóválja a farkát, így köszön nekem.
Teltek a napok, Dödi egyre jobban van. Megerősödött, már nagyokat sétálunk, ragaszkodunk egymáshoz. Örülök, hogy rátaláltam. Odabújik hozzám, hízeleg.
- Gyere Dödi menjünk futkározni, játszani.
Boldogan szalad, előre, majd vissza hozzám. Látom, jól érzi magát. Hempereg a puha hóban. Tappancsai látszanak csak, ahogy ide-oda mozgatja. A szomorúság is eltűnt a szeméből. Mosolyogva figyelem, önfeledt játékát. Szívembe melegség költözik. Örülök, hogy egymásra találtunk.
|
|
|
- június 30 2010 08:44:01
Kedves Szofi!
Örömmel üdvözlöllek itt is, kedves kis történeteddel együtt.
Olvastam már ezt a nagyon megható történetet, és nagyon tetszett akkor is. Tudom, hogy mi célból írtad, hiszen nagyon sok hasonló című írást olvastam abban az időben egy másik honlapon.
Én is mindkettőnek a tagja vagyok.
Mindig is nagyon örülök, ha állatokról (kutyákról, macskákról, és egyéb házi kevencekről) olvashatok. Bár a legtöbb embernél a kutya és a macska biztosan megtalálható.
Ahogy megismerem az embereket, annál inkább szeretem az állatokat. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ne lennék emberszerető, de sajnos a tapasztalataim azt mondatják velem, nem minden ember érdemli meg,hogy szeressék.
Igenis, ide való ez a kedves kis történet, és az állatszerető emberek biztosan nagyon szívesen olvassák!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- június 30 2010 08:47:15
Kedves Szofi!
Majd elfelejtettem. Olvasd el majd Te is, ha időd lesz írásaimat (Buksi csak egy volt; Nikó; Újabb tüske a lélekbe; és Csoda történt). A két első a két kutyusunkról, a két második macskáinkkal kapcsoalatos történeteim:
Üdvözöl: Torma Zsuzsanna |
- június 30 2010 09:05:03
Kedves Zsuzsanna!
Köszönöm szépen a kedves szavakat. Szívesen elolvasom, majd az írásaid, amit eddig is szívesen tettem. Itt is és a másik honlapon is.
Egy kedves barátom hívott erre az oldalra, szívesen jöttem. Szeretek itt lenni, köztetek. Sokat tanulok Tőletek.
Sajnos kevés az időm, olvasni jövök, szinte minden nap, de hozzászólásra most nincs időm. Pótolni fogom, ha kicsit több időm lesz.
Szeretettel: Szofi |
- június 30 2010 09:12:30
Köszönöm szépen Viktoria, hogy olvastál!
Nagyon szeretem az állatokat, eddig mindig befogadtam, nem tudtam nemet mondani sosem. Ragaszkodó, hűséges, szeretni való mind. A gondoskodást százszorosan visszakaptam, (kapom) tőlük. Én sem értem meg az ilyen embereket.
Szeretettel: Szofi |
- július 02 2010 06:28:13
Nagyon megható, szívszorító történet. Fájdalamas és szomorú is egyben.. |
- július 02 2010 07:22:57
Kedves Heaven!
Köszönöm, hogy elolvastad, és hozzászóltál az írásomhoz.
Szeretettel: Szofi |
- július 02 2010 12:11:38
Kedves Szofi55, nagyon kedves történet, bár szomorú, de egy boldog egymásra találás a vége, s egy igazi barátság kezdete. A kutyák nagyon hűségesek. Egy barátom a Dunántúlon szedett egy kiskutyát, mikor jött az első könyvem író-olvasó találkozómra. Én nem tudtam befogadni, hiszen már tudtam, hogy 1 hónap múlva elhagyom az országot, de anyum befogadta, s azóta már nem adná semmiért...
Szeretettel. Léna |
- július 03 2010 11:32:00
Kedves Léna!
Én sem adnám oda senkinek,ragaszkodó, játékos, nagyon szeretem. Nem tudtam volna ott hagyni. A tekintetét, ahogy rám nézett sosem feledem el. Jól döntöttem.
Szeretettel: Szofi |
- december 28 2011 23:53:54
Kedves Szofi!
Megható történet. Én is minden állatot kedvelek,tisztelek! Nagyon jó,hogy írt erről!
Üdv.:
Imre |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 24. vasárnap,
Emma napja van.
Holnap Katalin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
