|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_M
Radnai István:
A BIZONYÍTÉK
Amikor Traian behajtott a kapun szokás szerint harsány – Ave Cézár, köszöntéssel jelezte érkezését, azonban ezúttal nem kapott választ.
Lassú léptekkel az átriumba sietett, ahol Poppeát a kereveten találta és Cézár éppen fajfenntartási ösztönét élte ki, amit a lány jóleső nyögésekkel nyugtázott.
Traian alapvetően béketűrő ember volt és ráadásul csendes is, inkább tutyimutyinak tartotta a környezete, vakarózott is, de azt mégsem tűrhette, hogy menyasszonya néhány héttel az esküvő előtt?
A tágas átriumból, amit másutt pitvarnak is mondanak, nyílott az elsőház.
Korszerű fürdő is tartozott hozzá, így hát betért könnyíteni magán, miután
már régen leszokott arról, hogy az udvaron a trágyadombnál vagy éppen az istállóban végezze el a dolgát.
Akkurátus ember lévén megoldotta bocskorát, majd övét is, amelyet a kezében lengetett, majd nagyot húzott Cézár farára. Cézár nem tudta mire vélni a bánásmódot, nem viszonozta a támadást, meg sem szólalt.
Az átriumot nemrég kövezték, finom ízlésre utaló mozaiklapokkal.
Traian mezítláb volt, hiszen gyerekkorában megszokta.
Közeledett Poppeához, aki megdermedt a meglepetéstől. A kéjes mosoly régen lefagyott az arcáról.
Szeretett volna felugrani, hiszen, ha Cézár ilyen elbánásban részesült, sokkal jobbra nem számíthatott. De görcsszerű bénultság fogta el, medencéje is beszűkült. Vizelhetnékje is volt, de azért mégsem a kereveten. A kerevet vadonatúj volt. Magából a fővárosból hozatták. Na, nem a birodalom fővárosából, csak a provincia fővárosából.
Éppen szenátusi választásokat tartottak, és Traian, mint fontos ember, hivatalos volt a fórumra. Amilyen lágynak és selymesnek érezte a kerevetet még néhány perce, amikor elnyújtózott rajta, most úgy érezte, rúgók és szögek állnak ki belőle. Mégsem tudott feltápászkodni. Igaz, egész álló délelőtt Cézárral volt elfoglalva.
Cézár, mintha tudatosan készült volna erre, megszokott és otthonos mozdulatokkal sompolygott be az átriumba, lapos pillantásokat vetve az elsőszobába. Tudta ugyanis, hogy Traian nem szívelte, ha ott találta.
Márpedig Traian fontos ember volt, ezt nemcsak a szenátusban tudták.
Még mindig nem hangzott el egyetlen szó sem. Traian nem kommentálta az esetet, Poppea pedig a torkára szorult gombóctól nem tudott megszólalni. Torka egyébként is kiszáradt, nyelve az ínyéhez tapadt.
A közeli kisasztalon a reggeli maradékai. A maradékok mellett pohár, benne üdítő víz, de nem tudott hozzájutni.
Az is lehet, hogy Cézár hevességében fel is borította, miközben sebtiben eltakarította az utolsó falatokat. Ez szokása volt, a kisasztal éppen megfelelő magasságban volt, illett alacsony termetéhez.
Termete egyébként izmos volt és ő maga szokatlanul fürge, ahhoz képest, hogy egész nap kényeztették.
Mindezt Traian eddig nem észlelte.
Észlelte viszont a konyhakést a kisasztalon.
Övét még mindig a kezében tartotta, tunikája, amit kivingnek is mondtak egyidőben, bőven körülérte a derekát, sőt rá sem simult egészen.
Egy darabig a kezében tartott övet méregette, majd lassú mozdulatokkal magához vette a kést.
Poppea mindezt végignézte, mint a laterna magicát, szinte kívülállónak érezte magát. Mint, aki kívül esett az időn.
Amilyen lazán és boldogan rándultak össze izmai és nyíltak meg combai, hogy ismét záruljanak, Cézár minden közeledtére, hogy önfeledt boldogság töltse el ismét, hogy ne kelljen arra gondolnia, Traian milyen fontos ember. Mondták királycsinálónak, mondták együgyű bólogatónak, akire csak azért bíznak valamit, mert nem gondolkodik. Mert egy kupa bort és zsíros lakomát többre becsült a női nemnél.
Traian tehát a fontos emberek megfontoltságával, komótosan és akkurátusan cseledett. Leszorította Poppea nyakát az övvel. Mintha bénult és reszkető leány tudott volna mozdulni és ellenkezni.
Majd egy hentest megszégyenítő határozott mozdulattal – egyik fülétól a másikig elvágta a nyakát.
A böllér nem így szokta, a böllér határozott mozdulattal a nyaktájtól a szív felé szúrt volna.
Akkor a vért akár egy tálban fel lehetett volna fogni.
Poppea disznó volt – igaz, más értelemben – és Traian annak is látta, ködös, apró szemével hunyorítva a művelethez. Még bele is törölte a kést, a laza ruházatába.
Ekkor, mint nehéz munka után, elöntötte a verejték, véres kezefejével megtörölte a homlokát, mivel a verejtékcseppek a szemébe folytak, majd végig gördültek barázdált arcán, kese bajszán és kiserkent szakállán.
Mivel már korán mutatkoztak ősz hajszálai, senkinek sem tűnt fel semmi.
A gebét, amelynek csak a nyakára dobta a szárat, amikor a rozoga kocsiról lelépett, indulásra nógatta és a prefektúrára hajtott és leült magának hosszú lócára, amely a várakozók rendelkezésére állt a folyosón.
Várta, hogy megszólítsák. Már nem érezte magát olyan fontos embernek.
Cézár már hosszabb ideje nem kapott enni. Ha Poppea testét el nem távolítják, a gondjai sokkal kisebbek lettek volna.
Így hát felnyalta a vért, amennyire tudta.
Végtére emberek jöttek, kék kezeslábasban, hurkot vetettek a nyakára, amit nem szívesen vett tudomásul. De ezúttal a rutinos emberek fürgébbek voltak.
Feldobták egy kocsira és a sintértelepre vitték.
Habár egyikük felvetette, hogy inkább agyon kellett volna ütni az ólmosbottal.
A másik csitította, a közegnek szüksége van Cézárra, Cézár bizonyíték.
|
|
|
- július 01 2010 11:42:50
Elolvastam, kedves István ezt a borzalmas történetet is.
Abban az időben, amkor ez a cselekmény játszódhatott, általában nem a csábítót, hanem az"elcsábuló nőt" szokták megölni, vagy megverni. Ha jól tudom, az araboknál még ma is szokás, hogy megölik, vagy kikövezik az asszonyt, aki megcsalja a férjét.
Nem értem viszont, hogy ezzel ellentétben a férfiaknak miért "jár" több feleség is?
Furcsa ez a világ...még ma is!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- július 01 2010 13:45:00
Kedves István,
Több írásodat is olvastam már, van, amelyiket sikerült végig, másokat eluntam és félbehagytam. Nem szóltam még hozzá egyikhez sem, mert kerülöm a konfliktust így csak ahhoz írok, ami nagyon tetszik.
Ez az ellenkezője, mégis megosztom veled a véleményemet, mielőtt elárasztanak a többiek dícséretekkel, ahogy általában – és számomra gyakran felfoghatatlanul. Bár már elkezdődött : )
Megörültem, hogy egy szép történelmi sztorit olvashatok itt, de ez se nem szép, se nem történelmi. Próbálod annak feltüntetni, de oda nem illő szavak, kifejezések tönkrevágják a hangulatot. Nem mintha kár lenne érte, mert az alapötlet is rossz. Azt hiszed, valami hűde jópofát írtál, de ez inkább beteges, perverz, s mint olyan, szerintem méltatlan erre az oldalra.
Ne fáradj azzal, hogy hosszadalmas válaszban reagálsz, ahogy a többi írásodnál teszed, ha valakinek véletlenül nem tetszik, mert nem fogok ezen vitatkozni s a téma a továbbiakban nem is érdekel.
Szép napot és derűsebb, normálisabb gondolatokat, ötleteket kívánok.
esprit |
- július 01 2010 15:06:09
Sajnálom, kedves espirit!
semmi köze a történelemhez, újsághírből írtam, megtörtént! |
- július 01 2010 15:07:27
keves Torma Zsuzsanna4 ki kell ábrándítsak mindenkit.
Most történt, ha kell a cikkek linkjét is megadom!
Baráti üdv |
- július 01 2010 15:30:09
Kedves István!
Most már emlékszem, olvastam a hírt az Soline hasábjain!
Egy kutyáról volt szó, állítólag.
Akkor hát félig-meddig visszavonom a megjegyzésemet, de azért én mégsem engedném, hog egyesek háremet tartsanak fenn!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- július 01 2010 16:24:26
Kedves István!
Szoktam prózát is olvasni, ha időm engedni, de mivel ide még nem küldtem be írást, véleményt nagyon ritkán írok.
Már írásod elején sejtettem, hogy nem csak egy "sima" félrelépésről lesz szó.
Az ábrázolt helyszín, a történés és a használt nevek eleinte engem is történelmi írásra engedtek következtetni. Ahogy haladt a cselekmény, egyre inkább éreztem, hogy az csak köntös.
A végén lévő csattanóval megleptél, bár gondolom ezzel nem vagyok egyedül.
Sajnos, hogy ilyenek megtörténhetnek, de elhiszem, hogy valós az alapja.
Üdvözlettel: Tibor |
- július 02 2010 00:58:34
viccelsz?
Traian egy kersztnév, ma is használják, persze abban az országban. ahol a bűntény megtörtént..
Tragikomikus treagédia...
Semmi köze a történelemhez, hacsak nem Szodmára és Gomorrára gondolsz..
Annyira valószínútlenül reális volt a 3 híradás...
Mivel szerkesztek egy oldalt, átlapozom a Hirlista.hu cikkeit..
Nem kell senkinek magyarázkodnom, legfeljebb, ha valaki félreért valamit :-) |
- július 02 2010 01:00:42
Bocs a melléütésekért, elfáradt a szemem! |
- július 10 2010 00:20:32
Ez a mű kifejezési eszközeiben remekül meghaladja az avantgárd irányzatot mondhatni kristálytisztán szürrealista....Egy közeli országra jellemző klisék, egy bűntény híre mi elindítja a mai korunk perverz világának bemutatását...hiszen Cézár egy kutya.. a kit a történet végén pecérek sintérek gyűrűjében hagyunk..
Nem mondhatnám azt a kommersz szót, hogy tetszett.. de megragadott a maga nyerseségében ábrázolt primitívség.... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
