Napkorong

- A belső megérzéseim alapján.Már gyermekként is önnel álmodtam a retikülömben van egy levél amit a fiának írt aki az én ükapám volt.
- Nekem nincsen fiam.Na idefigyeljen kis lány! Ez nem tündér mese.Nem fogom az időmet a megmentésére pazarolni.Majdnem hogy csak sikerült a rejtekemet felfednem.Menjen szépen haza, amíg a vámpírok ki nem szagolják hol lakik.

- Nem mehetek haza.A szüleim úgy tudják meghaltam Egy Herceg üldöz ezért is kerestem fel.
- Nagyszerű! Egy Herceg!
- Mindent tudok magáról a legféltettebb titkát is amikor a szerelmét akarta megmenteni és szövetséget kötött egy vámpírral Csejte várában.
-Ezt nem kellett volna megemlítenie.
- Tudom mit érezhetett amikor becsukódtak a vár kapui és a bent lévő asszonyok, gyermekek és férfiak sikolya hangzik a fejében.
- Én sem vagyok szent a vámpír átvágott.Miért üldöznek?
- Nem tudom.
- Honnan tudsz a csejtei történetről?
-Álmodtam vele,szinte ugyanazt éltem át amit ön.Vannak furcsa álomszerű emlékeim amit nem tudok hová tenni.Van benne egy férfi aki vámpír és folyton üldöz engem és még két nőt.Magas ,fekete hullámos hajú,élénk kék szemű, és híres a gyilkolásairól.
- Híres a gyilkolásról?
- Igen.Álmomban ő a Herceg jobb keze.
- Mit tudsz még róla?
- A farkasok ellen küzd.Most emlékszem még egy névre is .Zagreusz.
- Zagreusz a farkasok egyik nagy vezére volt mindaddig amíg egy párbaj folytán meg nem ölte...
János elhalkult.
- Valami baj van?- Kérdezte Hajnal kétségbe esve.
- Ennek soha nem lesz vége. Már tudom ki az a vámpír az álmodból.
- Ki az?
- Anton.
- Anton?
- Igen először őt küldték rám a vámpírok miután Vratiszlavot megöltem.A lány akit meg láttál álmodban ő Larissza Anton szerelme és gyermeke.Antont megszégyenítette ezért a zsarnok vámpír nagyon kegyetlenül megbüntette. Azt is hallottam hogy Larissza és a húga nyomtalanul eltűntek ,Anton szorgalmasan keresi őket.Igyekezetem hogy Anton halottnak higgyen.
- De te megtudod ölni őket nem?
- Anton profi gyilkos vámpír kiadásban.Ahogy hallottam Tibetben tanult harcművészetet.Nem tudom mi lenne ha újra összecsapnék vele.
- Emlékszem valami többre így ahogy szóba került.Anton szolgája lehettem.
János köhögött mert félre nyelt.
- Mi?
-Anton megfenyegethetett ha nem azt teszem amit mond akkor megöli a családtagjaimat.
- Neki elhiheted. Csak azt nem tudom hogyan tudtál tőle elszökni ember létedre?
- Nem emlékszem rá.
- Miután megöltem Vratiszlavot és elrabolták a feleségemet , aki addigra már hozzájuk hasonlóan bestia lett, folyton kerestem az alkalmat hogy valamelyik estélyen lecsaphassak rájuk.Nem jött össze ,de azért a fenyegető üzeneteiket elküldték nekem.Amikor már kezdtem feladni a reményt rejtekem felé ballagva hallottam valaki követ.Megálltam.Kardomat elővettem.Anton megszólított.Azt mondta hogy ha te híres vámpír vadász lennél , akkor már rég leráztál volna , de már napok óta nem teszed.Őszintén szólva észre sem vettem hogy hogy már napok óta követett.Akkor hirtelen megfordulva kardommal suhintottam egyet.Anton hátra ugrott és a nyakához kapott." ügyes volt" felelte rá flegmán." Akkor most én jövök" válaszolta rá.
Párbajoztunk.Nem semmi ellenfél volt kibillentett egyensúlyomból és én majdnem kardjába dőltem.Többet már nem is kellett visszatérnem rejtekemre.Anton mindenhová követett , játszott velem mint macska az egérrel.Sokat tanultam tőle bevallom.

Hozzászólások

Eta-Etusom - július 09 2010 23:55:27
Mostanában kimerült vagyok és a L'art pour l'art irányzatnak nem nagyon tudok hanyatt vágódni.. misztikus delejes történetek inkább fárasztanak maximum a közös képviselő torkán tudnám a fő vénát megkeresni ihletből,mikor újabb költségszámlákkal zaklat..