|
 Vendég: 23
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Szerelmi novella egy kis életrajzi leírással ötvözve
Interjú a szerencsével
Jó napot kívánok! Sok szeretettel köszöntöm ma is a kedves olvasókat. Aki még nem ismerne, annak bemutatkoznék. Sarah Smiths-nek hívnak és a New York-New York cím? folyóirat interjú rovatának szerkeszt?je vagyok. A mai részben egy híres táncosn?, Janina Parker életútjával ismerkedünk meg.
-Szia Janina!
-Szia Sarah, üdvözlöm a kedves olvasókat!
-Úgy tudom, hogy te vagy New York leghíresebb táncosa. Elmondanád, hogy honnan indultál el a világhír felé?
-Hát persze. 1985-ben születtem Virginia városában, ahol még ma is ott élnek a szüleim. 1992-ben kezdtem az általános iskolát New Orleans-ban, mert Virginiában nem volt iskola. Itt több intézmény is volt, de mivel már akkor is egy kicsit hiperaktív voltam, a szüleim olyan iskolába írattak, ahol a legfejlettebb volt a mozgástanítás. Már els?t?l kezdve jártam balett, modern és társastánc órákra, valamint leánytornára.
-Sosem értettem, hogy miért hívják leánytornának, ha fiúk is járnak.
-Na igen, ez jó kérdés. Majd egyszer biztos lesz egy tudós, aki erre a kérdésedre is választ tud adni. Amúgy hozzánk is jártak fiúk. A tornászcsapatból volt az els? szerelmem. Az iskola els? négy osztályában még nem kellett sokat tanulni, de utána már nem maradt id?m mindenhova eljárni, ezért lemondtam a balettról és a leánytornáról. Nyolcadik után egy táncoktatási intézménybe jelentkeztem. Nagyon örültem, hogy felvettek. 2004 májusában érettségiztem kit?n?vel, pedig nem voltam egy stréber gyerek. Imádtam bulizni a haverokkal. Egyetemen tanultam tovább, tánctanár szakon, de tudtam, hogy ebb?l nem lehet megélni, ezért esti tagozaton divattervezést is tanultam. 2008-ban diplomáztam. Azt nem mondom, hogy ott is kit?n?vel végeztem, de sok volt a jeles a bizonyítványomban.
-Úgy tudom, hogy az egyetem után sokáig nem találtál munkahelyet. Ebb?l mi igaz
-Részben igaz, ugyanis sokáig csak tánctanári állást kerestem. Sajnos sehova nem akartak kezd?ket felvenni. Ekkor jutott eszembe az, hogy tánciskoláknak fogok ruhákat tervezni. Több iskolához is leszerz?dtettek, de hirtelen túl sok lett a munka, így felvettem egy segédet, aki nagyon jól dolgozott. Ma is ? tervezi a táncosruháimat. Nagyon jó barátn?kké váltunk.
-Ezután mi történt? Hisz nagyon sokáig nem hallottunk rólad.
-Igen, a barátn?m Kátyáná vitte tovább az üzletet. Én csendestárs lettem, háttérbe vonultam és gy?jtöget? életmódba kezdtem. Tánciskolát akartam nyitni.
-És ezt meg is tetted, ha jól informálódtam, ugye?
-Nagyon jól informált vagy. Három évvel kés?bb 2001-ben nyitottam meg a Tipeg? Topogók nev? táncházat óvodások számára.
-És honnan jött az ötlet, hogy óvodásokkal foglalkozz?
-Tudom, hogy az óvodás gyerekek rosszak, de a nagyobbakat már nem annyira lehet nevelni, mint a kicsiket. Ezt tapasztalatból tudom, és az egyetemen is azt tanítják, hogy a fiatalabb csontot könnyebb átdolgozni. Ez f?leg a balettnál játszik nagy szerepet.
-Ez igaz! Tudom, mert kiskoromban én is tanultam balettot.
-Igen, látszik a mozdulataidon. Szerintem, ha néha bejárnál egy-két órámra, gyönyör? táncost tudnék faragni bel?led.
-Óh, köszönöm, de sajnos az újság miatt semmi ilyenre nincs id?m. Na, de térjünk vissza az eredeti témánkhoz. Az iskola megnyitása után mivel foglalkoztál?
Az iskola megnyitásához nagyon sok el?készületre volt szükség, és ennek meg is volt az eredménye. A megnyitóra annyi kis óvodás jött el, hogy több csoportba kellett szétosztanunk ?ket. Meglepetésünkre nagyon sok fiú jelentkezett és ebb?l el?nyünk is származott a versenyeken, mert a tánccsoportok nagy részében kevés fiú van.
-Ez azt jelenti, hogy versenyekre is jártok!?
-Igen. Az els? évben még csak ismerkedtünk, de utána rendszeresen fellépéseket szerveztem nekik, és versenyekre vittem ?ket, hogy ne féljenek a színpadon. Egyébként van két tanítványom, akik most lettek országos bajnokok társastánc kategóriában.
-Gratuálok nekik, és neked is, hogy ilyen fantasztikus tanár vált bel?led. Nagyon sok er?re és kitartásra lehetett szükséged, hogy idáig eljuss. Mégegyszer gratulálok.
-Köszönöm. Ez így van. Nagyon sok kitartásra volt szükségem, hogy betanítsam ?ket és az érzéseikkel is foglalkozzak, de sok er?t adott az, hogy láttam, hogy megbíznak bennem és, hogy akarják csinálni. Egy id? után nagyon jó csapattá, mondhatom, hogy barátokká váltunk még a legkisebbekkel is. Amúgy most már nem csak óvodások járhatnak a Tipeg? Topogókba, feln?ttekkel is foglalkozunk. A kis táncházból városi, majd nemzetközi tánciskola lett.
-Igen, nagyon híresek lettetek. Úgy tudom, hogy történt veled egy különleges incidens. Elmesélnéd?
-Hát persze. Két és fél éve, 2014. október 17.-én történt. Az órámat tartottam az egyik csoporttal délután és egyszer belépett az ajtón egy férfi azzal, hogy meg akar tanulni táncolni. El?ször azt mondtam neki, hogy nem, de mikor beállt a kicsik közé, akkor láttam csak, hogy milyen jó mozgása van és olyan hangulatot teremtett, mint amikor egy apa játszik a gyermekével. Ezért engedtem meg neki, hogy maradjon, s?t egy id? után már közösen vezettük az órákat.
-Közösen?! Hogy-hogy?
-Minden alkalommal bejárt az óráimra és egy 28 éves férfival azért mégsem állíthattam párba egy nyolc éves kislányt, így mindig én táncoltam vele. Sokat nevettünk, szórakoztunk. Mindig volt egy idétlen vicce, amin nevetni lehetett, akármilyen fáradtak is voltunk. Az egyik óra végén elhívott randizni. Egy olyan étterembe mentünk ahol híres táncosok szórakoztatták a vendégeket. Nagyon jó volt. Tetszett, hogy kívülr?l láthattam, hogy valójában min is dolgoztam ennyi ideig. Szerelmes lettem beléje és ? is belém. Imádtuk egymást, minden percet együtt töltöttünk. Már két éve együtt voltunk, mikor megkérte a kezem. Csak akkor merte elmondani, hogy profi táncos, de valahol már sejtettem, mert próbált bénának látszani, de a tudást nehéz letagadni.
-Ne haragudj, hogy közbe vágok! Megkérdezhetem az illet? nevét?
-Hát persze, az illet?t úgy hívják, hogy Pátrai Dávid.
-Szép név. A fiamat is Dávidnak hívják.
-Micsoda furcsaság! A hasamban növekv? kis emberkét is Dávidnak fogják hívni, ha fiú lesz. Legalábbis én ezt szeretném.
-Ez igaz? Terhes vagy?
-Igen, gyermeket várok, csak sajnos még nem tudtam elmondani az apának.
-Gratulálok! És mi lesz a neve, ha leány lesz?
-Ha leány lesz, Angelikának szeretném hívni.
-Gyönyör? neveket választottál. És mit jelent az, hogy még nem tudtad elmondani az apjának? Miért nem?
-Ez egy kicsit szívsanyargató történet, vagyis nekem nagyon. Dávid és én is szoktunk versenyeken indulni. Két hónappal ezel?tt is ez történt. Éppen táncoltunk, mindkett?nknek volt egy egyedülálló része az el?adásban. Pont én táncoltam egyedül, mikor hirtelen egy reccsenés szer? hangot hallottam. Arra eszméltem fel, hogy nagy sikoltozás tört ki a néz?téren. A földön feküdtem. Körülnéztem, és csak azt láttam, hogy a reflektor lámpák, amik el?tte a plafonhoz voltak er?síve, a földön hevertek álványostúl. Aztán megláttam Dávidot az alatt feküdni. Nem mozdult. Odarohantam. Üvölteni kezdtem, hogy valaki hívja a ment?ket, meg a t?zoltókat. Hamar odaértek. Kiszedték Dávidot a lámpák alól, de azóta is kómában fekszik. Mikor engem ellökött a lees? álvány alól, az elérte a lábát. Még jó, hogy csak azt. Három helyen eltört. Mikor elesett, úgy beverte a fejét a színpadba, hogy megsérült az agya. Az orvosok szerint semmi remény nincs arra, hogy valaha még kinyitja a szemét, de én bízom Istenben és az ? jóakaratában és tudom, hogy vissza fogja adni nekem, hogy együtt nevelhessük fel a mi kis Dávidkánkat. Ó, bocsáss meg, de csörög a telefonom, fel kell vennem.
-Persze, nyugodtan vedd fel.
-Haló, tessék!
Üdvözlöm Doktor Úr!
Ez lehetetlen! Biztos? Tényleg?
Azonnal megyek, máris ott leszek!
-Megtudhatjuk, hogy mi az oka ennek a nagy örömnek?
-Dávid magához tért, felébredt, el se hiszem. Úgy örülök! Ne haragudj, de be kell mennem hozzá a korházba. Szia. Viszont látásra.
-Semmi gond, örülök, hogy itt voltál, és ennyi mindent elárultál magadról. Dávidnak jobbulást kívánok és sok boldogságot nektek. Szia.
Tehát a mai rovatunkban Janina Parker szerencsés életér?l tudhattunk meg sokmindent. Gratulálunk és még több szerencsét kívánunk neki. Viszlát a holnapi számban. Az interjút készítette Sarah Smiths.
/Mayer Szilvia/
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
