|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_M
Ez a próza megtörtént eseményekből építkezik.
A két leányka fogta egymás kezét, s a nagyobbik iramában mentek a keskeny aszfaltcsíkon, aminek repedéseiben zöldellt valami. Mintha fűbeton lett volna. Persze, erős képzelet hatása alatt. A harmadik - tartani akarva vélük az ütemet –, már inkább sietésre fogta lépteit. Aranyszőke hajuk körbe lengte vajszínű ruhácskába bújtatott testüket, s a rövidsége alól kilátszottak fodros lábikáik. Boldogan mentek a boltba. Hangosan csivitelték, kinek mi kell. A kisebbik testvérnek jégkrém, amit a szülő eltiltott tőle a nagyobbik szerint. A figyelmeztető nem árulta el az ő vágyait. A hozzájuk csapódottnak meg csípsz. De abból is a hagymástejfölös.
A boltajtóban hangosan megállapította a leányka – első osztályos lehetett -, mivel mindegyikőjüknek százforintosa van, cseréljék össze, a boltos úgyse veszi észre, kinél melyik volt. A húga beleegyezett. Mit is csinálhatna egy kiscsoportos óvodás. A harmadik megrázta a haját, ami hullámokban nyugodott meg a vállán.
- Én nem csapom be a boltost. És nem cserélek veletek. – és szorította pici öklében az érmét.
A pult előtt a nagyobbik még egyszer felajánlotta a cserét, majd próbálta irányítani a vásárlásukat.
- Neki csípsz, kell egy százasért, a húgomnak meg egy nyalóka, csoki, meg rágó…
A boltos néni érezhetett valamit, mert a csípszes gyermekhez fordulva mondta.
- Mit szeretnél? Hisz tudod, hogy most nincs abban az árban. Mondjuk joghurt, csoki, ízes kifli…
- Joghurt! – és határozottan kitette kicsiny markából az érmét a leányka, amit az idősebbik ki akart cserélni a húgáéra.
- Tündérem! Ez nem egy százas, hanem kettő! – közben kivette a cserélni akaró kezéből, és adta vissza a csípszesnek a boltos néni. – Óvodába jársz még? – tette hozzá.
- Most ballagtam! Ősszel iskolás leszek! – húzta ki magát, de még így is alig érte el a pultot.
- Akkor illene ismerned már a pénzeket!? Legalább a fémeket! – simogatta hangjával az eladó.
- Anyukám mondta, ez kétszázas, vigyázzak rá, és csak magának adjam oda! – és érezhető volt az őszintesége a hangjában, mint a bizalomé is.
- Akkor mi legyen? Csípsz?! – viszonozta gangjában szeretet valóságát a nő.
A gyermek szőkeségében fogta magához a hőn áhított csípszet, markában szorongatva a visszajárót, és hátrébb állt. Az idősebbik még próbálta elkunyerálni a visszajárót, de a szőkeség nem adta. A legkisebb alig várta, hogy a figyelem rákerüljön, és szinte kiáltotta is.
- Nekem jégkrém kéne, de az anyukám nem engedi, mit adsz érte, - és már tette is ki az érmét a markocskájából.
- Cseréljük el a százast!
- Nem adom! A múltkor is becsaptál! – és szinte remegett, amikor idősebb testvérére nézett.
- Kincsem! Egy ízes kifli jár, meg két szemrágó!
- Jó lesz! – és már marikra fogta a szerzeményt örömében.
- És néked! Nagylány, mit adjak a százasodért? - A boltos hangja csevegő volt.
- Nekem csak egy ötvenesem van! – szomorodott el a hangja a leányzónak.
Az a szomorú a történetben, hogy e három gyönyörű gyermek akár szépségkirálynők is lehetnének korcsoportjukban… az állam támogatja létezésüket születésüktől fogva halálukig, mint ahogy a nagyszüleikét, meg az ő szüleikét is tette. S nem látszik a kiút számukra sem ezen erkölcsi, anyagi, társadalmi fertőből, amit reájuk kényszerített a mindenkori hatalom generációkon át. Az kevés, hogy vérükben van a bűn. A minden áron való túlélési hajlam beidegződése, Egy nagycsaládot nem lehet a börtönből irányítani. Sem szeretni. Marad, a gyermek tartja el a szülőt, és az állam majd megoldja. Marad, mint e százforintos érme kálváriája. 2010-07-14
|
|
|
- július 22 2010 18:38:17
Igazából nem értem a történetedet.Tragédiává nagyítasz egy testvérek közti mindennapos " játékot". Az egy teljesen megszokott dolog,hogy a nagyobb testvér megpróbálja a kisebbet átverni és kihasználni.Nincs ebben semmi társadalmi dráma, és főként ahhoz sincs köze, hogy hány testvér él a családban, szépek-e.
Arról pedig igencsak más a véleményem,hogy az állam mennyire támogatja a gyerekek létezését és hogy ki kit tart el! Csak személyes példám: nagyfiam születése óta vesebeteg, márciusban volt veseátültetése. Én 25900 ft csp-t és 25700ft ápolási díjat kapok . Az átültetéshez szükséges dolgok költsége meghaladta a 200 eft-ot.Ugye hogy mennyire meg vagyok támogatva?
Üdv: Böbe |
- július 23 2010 07:06:05
Bobebaba
"Igazából nem értem a történetedet."
Nem lényeges. Ne erőltesd . Ha minden áron meg akarod érteni, az erőszak tévútra visz.
Mihály |
- július 23 2010 07:08:27
rosszcsirkeff
Igazából azért tettem fel ezen írásomat, hogy lássam, mennyire képes az ember felfogni, értékrendjében kezelni a környezetéből kimerevített pillanatot. |
- július 23 2010 20:26:41
Mihály!
Ma nem vagyok túl jó kedvemben,ezért most már kicsit durvábban kérdezem: Muszáj neked mindig,mindenkit hülyének nézni és ledorongolni? Örülj neki,hogy van egyáltalán olyan,aki elolvassa műveidet és elgondolkodik rajta!! Vegyél már vissza az egódból,mert nem biztos,hogy te vagy minden titkok tudója! Gondolkozz el azon,hogyha kizárólag önmagadnak óhajtasz írni,akkor felesleges ide begépelni! Ha pedig valóban kíváncsi vagy mások véleményére,gondolataira,akkor kezeld a többieket is egyenrangú partnerként!
S én ezzel ünnepélyesen kijelentem,hogy több művedre tuti,egyetlen pillantást sem vetek.Nem vagyunk olyan viszonyban,hogy sértegethess!!! |
- július 23 2010 20:29:28
Kedves Rosszcsirkeff!
Az utcasarokhoz már én is túlkoros vagyok! A segítségről meg annyit,hogy különélünk. De a fiam egyre jobban van és ez a lényeg!
Szeretettel: Böbe |
- július 24 2010 04:21:40
Bobebaba - július 23 2010 20:26:41
Legyen meg a te akaratod....
|
- július 25 2010 13:30:25
Kár ezért a méltatlan vitáért,de Bobebabának is van valami igaza.
Az írásod meg elég jó volt,ha kicsit túlzott is.
Szeretettel:Gyula |
- július 25 2010 21:50:48
Az állam tartja el a börtönben lévők gyerekeit? Te ezt biztos pontosan tudod...
Csak mellékesen jegyzem meg,hogy történeted egyrészt semmiről nem szól,másrészt hülyeség. Egyetlen gyereket sem tart el az állam. Havi 40 ezer forintból nem lehet gyereket nevelni. És a börtöngyerekekért pont úgy ennyi jár,mint a milliomos csemetéknek.
Szánalmas vagy. Tudod,amikor egy okos próbál hülyéskedni,az jópofa. De amikor egy hülye okoskodni akar,abból lesz az ilyen semmitmondó,bántó,és idióta iromány |
- július 26 2010 13:46:22
Kedves Mihály!
Én nem itélkezem sem feletted, sem az alkotásod felett és mások hozzászólása felett sem.
A történet talán szokványos is lehet, hiszen az idősebb testvér (amelyik már tudja, hogy 50, 100, vagy 200 Ft van a pénzérmére írva), kijátszhatja a kisebbeket a saját előnyére, ha neki kevesebb van, mint a másikaknak. Persze, ennek nem kell törvényszerűleg így lennie. Ha az idősebb testvér belátó, (mert talán máskor többet költött, és azért van neki most csak egy 50-ese), akkor ebbe belenyugszik, és nem próbálja "átverni" a testvéreit. Látszik azért a kicsi leleményessége, mert, ha bár még nem iskolás, mégis megérezte, hogy nem szabad engednie a kérésnek (a cserének). Én nem szeretnék itélkezni azért sem hogy ki kit tart el, de az biztos, hogy az állam igen sok pénzt kifizet az adózó állampolgárok pénzéből (akik letböbbje becsületes munkával szerzi azt meg). Szerintem minden alkotásnak a mondanivalóját lehet még továbbgondolni, továbbfűzni, ezt mindenki tegye meg a maga módján.
Ha valaki ezért megsértődik, és netán magára veszi, azért nem felelős az az alkotó, aki hasonló eseményeket papírra rögzít, hiszen nem tehet róla, hogy az élet és a társadalmi események milyen helyzetbe sodorhatnak családokat, azon belül a gyermekeket, akikre jobban ragad a rossz, mint a jó példa.
Gyulával értek egyet, aki azt mondja, hogy kár ezért a méltatlan vitáért, hiszen maga az alkotás és a fogalmazás nem volt rossz.
Az írás végén írt megyjegyzéssel sem lehet igen vitatkozni, hiszen számtalan esetben valóban a gyermekek tartják el a szülőt, főleg ott, ahol sok van belőlük. Ezért a megjegyzésért senki ne haragudjon meg.
Remélem, megnyugszanak a kedélyek, mindenki elgondolkodik egy kicsit, mert egy ilyen írásért nem szabad senkibe sem "belemarni", hiszen csak az igazat írta le.
Nem szeretném, ha ezért bárki velem is vitába szállna!!!
Üdvözlettel:
Torma Zsuzsanna
 |
- július 28 2010 19:59:43
Ez egy irodalmi klub.Ez itt fent egy irodalmi igényességgel meg irt élet kép.Alatta meg méltatlan hozzászólások.Három gyerek nem éppen elkényeztetett társadalmi rétegből és egy emberséges kereskedő párbeszéde.Igen új proli réteg van kialakulóban, és senkinek sem jutott eszébe egy kézenfekvő párhuzam:
[ József Attila ]
1916-1918
Kedves Jocó!
1.ső strófa
De szeretnék gazdag lenni,
Egyszer libasültet enni,
Jó ruhába járni kelni,
S öt forintér kuglert venni.
2. strófa
Mig a cukrot szopogatnám,
Uj ruhámat mutogatnám,
Dicsekednék fűnek fának,
Mi jó dolga van Attilának.
1916-1918 (?)
Gyerekek.. és ártatlanok, ezt az üdeséget éreztem a nyitó mondatokban, a bevásárló központokban meg a követelődző mindent megkapó szerencsésebb gyerekeket látom.Éhező gyerekek a XXIszázad Magyarországában és nem az okokat kellene nézegetni hanem a tüneteket kezelni.Ezek után gondolom
gyerekújság sincs otthon az asztalon... |
- július 29 2010 08:06:56
Kedves Mihály!
Nagyon örülök, hogy visszatértem ide, és örömmel olvastam ETUSOM hozzászólását, és örömmel nyugtázom, hogy a fenti írást egy "irodalmi iggényességgel megírt életképnek" nevezi.
Egyetértek vele, s én sem véletlenül írtam hozzászólásomban azt, amit. És remélem, mindezekkel sokan egyetértenek.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- július 29 2010 08:08:52
Ui.: Látható, hogy összesen 202-szer volt megnyitva ez az alkotás, ebből azért érezhető, hogy többen is elolvasták, de nem tudták, hogy az erről kialakított "véleményüket" közöljék-e vagy sem?
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
