|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_szomorú gondolatok
Gy.
Szomorú üzenetet kaptam a hétvégén. Meghalt egy volt osztálytársam. Nem volt a barátnőm,az életem része, még csak közeli ismerősnek sem mondanám. Csak múltam egy atomja.
Nézegettem a képeit egy közösségi portálon. Gömbölyű, mosolygós,vidám asszony. Csendes szerelemmel nézi rajtuk élete párját, büszkén áll a gyermekei mellett,boldog "tyúkanyó " mosollyal öleli pici unokáit. Akár én is lehetnék!Akár velem is megtörténhetett volna! Megtörténhet! S talán ettől olyan tragikus.
Persze találkoztam már jó néhányszor a Halállal. Itt kószál körülöttem 6 éves korom óta,mikor elvesztettem imádott dédapámat.Aztán tini koromban egy barátnőmet ragadta el agydaganat képében.Fiatalasszonyként egy autóbaleset oltotta ki meg nem született iker-lányaim életét.Később eltemettem elsőszülött fiamat még csecsemőként.Aztán egy évtizednyi nyugalom várt rám. Azt hittem,útjaink Halál Úrral elágaztak, s nem is gondolkodtam az elmúlásról. Fiatal voltam, szerelmes,majd boldog anyuka.Közben is tűntek el életemből emberek,de nem fájt, nem érintett mélyen egyik sem. Elfogadtam,hogy az élet rendje az elmúlás, s elmém kizárta a félelmet, a saját életem végességének gondolatát. Emlékeztem a veszteségeimre, időnként újra elsirattam őket, s éltem az életem.
Aztán meghalt az édesapám....Hirtelen, baljós előjelek nélkül. Egy félbehagyott beszélgetés maradt utána és az önvád. Ha tudtam, ha sejtettem volna... Belebetegedtem. Elátkoztam Istent, embert, de legfőképp Halál Urat, ezt a szörnyeteget. Lassan, nagyon lassan tértem vissza a mindennapi élethez. Örök társként szegődött hozzám a féltés, s az aggódás szeretteim miatt. De az agyamban doboló félelmet elhalványította egy újabb terhesség, a boldog kismamaság.Egészen a 27. hétig,amikor egy vizsgálat kiderítette,hogy magzatom halálos betegségben szenved, talán 48 órányi élet jött neki anyaméhen kívül. Ezzel a kilátással telt el 8 hét. Imákat mormoltam, könyörögtem, esdekeltem, fogadkoztam az életéért. Mindenemet felajánlottam bárkinek, vagy bárminek, aki vagy ami ezt a jóslatot megváltoztatja. Aztán megszületett a fiam, a jóslat nem teljesült, de Halál Úr kaszája örök készenlétben lebegett felettünk. 15 év minden napja a lelkem mélyén bujkáló rettegéssel telt el. 36 alkalommal álltam a műtő ajtajában és vártam a jó vagy rossz hír hozójára.Halál Úr többször került karnyújtásnyira fiamtól, s mutatta meg újra és újra, hogy mily vékony pókfonál az élete.
Közben egyre többször érkezett hír korombeliek elvesztéséről.Minden újabb halottam emlékeztetett arra,hogy nem csak szeretteim,de én is mulandó vagyok. Ijedten hallgatom legjobb barátnőm orvos-látogatásainak történetét, egyre sokasodó betegségeit. Tapasztalom saját szervezetem kopását, gyengülését. Hallom egy képzeletbeli metronóm gyorsuló ütemét, életem homokórájában a szemek pergését. Aztán jön egy ilyen szomorú üzenet, s lelkem elfúlva kérdezi, ki lesz a következő. Talán éppen én?
De az nem lehet!! Nekem még sok a dolgom! Rám még annyi minden vár! Nekem még hallanom kell unokám első szavait, látnom kell lépéseit az óvodába menet,még ott kell lennem lányom diploma-osztóján,esküvőjén! Még fel kell nevelnem fiamat és büszkén kell kiengednem őt az életbe! Látnom kell őt fülig szerelmesen, egy leányzó ujja köré csavartan!Sírva át kell adnom őt egy szörnyűséges nőszemélynek,a leendő menyemnek! Látnom kell őt büszke apaként a szülőszoba ajtajában! Hallanom kell az ő gyermekének gügyögését is,s dajkálnom, kényeztetnem kell az ő csemetéit is! És látnom, szeretnem,ölelnem kell majd lányom most még csak elképzelt lánykáját is!
Hallod, Halál Úr!!! Még sokat kell rám várnod! Még sok a dolgom. |
|
|
- július 26 2010 21:43:42
KABBE!! |
- július 26 2010 22:02:33
Szia!
Szeretem azokat az írásokat, amelyek érzelmileg elsodornak...ez kissé önkínzásnak tűnik,- de ez látszólagos és felületes...
Szíven ütött, nem tagadom...mert rendkívüli nyitottságot, mély őszinteséget és hihetetlen erőt mutat...olyan mélységekből vagy képes felülemelkedni , ami mások- gyengébb akaratú emberek előtt példaértékű....én mérhetetlen szimpátiát érzek ilyenkor...mert Te mindíg másokon keresztül gondolsz csak magadra....és ez nagy-nagy emberi érdem....áldozathozatalból, szeretetből, hitből és erőből ....és még sok-sok mindenből "vizsgáztál" most nálam jelesre....
Soraidból hatalmas élni akarás, tartás, erő és alázat árad...értettem minden szavadat és éreztem a sorok mögött lapuló ,vagy épp élesen előtűnő érzéseidet....
Nagyon-nagyon tetszik az a természetesség ahogy írsz...
Igazán remek alkotás!!!
Szeretettel
szí.  |
- július 26 2010 22:41:00
Hát..nem is találok szavakat.Nagyon tetszett,és minden tiszteletem a tied.Sok szeretettel:Gyula |
- július 27 2010 00:03:22
huhh, et nem semmiu, bocs a közhelyért - de megnémultam.. |
- július 27 2010 00:34:24
"ez nem semmi" ... még odafigyelni sem tudtam az ujjaimra! |
- július 27 2010 08:57:30
Kedves Böbebaba!
Nagyon szépen megírtad gondolataidat. Az írásod sem nem rövid, sem nem hosszú, épp annyi, amennyi kell.
Sok mindent elmondtál vele, s ezeket a gondolataidat azt hiszem, sokan érezhetik a sajátjuknak is. Én is egy kicsit a magaménak érzem, hiszen -még ha nem is mentem ennyi megpróbáltatáson keresztül eddig - magam is kétszeres anya vagyok, s még várok a megszületendő unokámra, unokáimra. S mellőlem is mentek már el elég sokan nagyon közeli és távoli hozzátartozók és jó ismerősök. Mindannyiuk halálakor egy kicsit engem is megcsapott a "halál szele", s nekem is eszembe jut ilyenkor mindig, hogy vajon, ki lesz a következő. Nem én leszek-e?
De talán jobb, ha nem tudjuk előre, mi van nekünk megírva a Sors könyvében. Reménykednünk és bíznunk kell önmagunkban és Istenben is!
Te is hittél!
Üdvözlettel: Torma Zsuzsanna
|
- július 27 2010 16:25:34
Köszi mindenkinek,hogy elolvasott és a dícsérő,együttérző szavakat.
Viktoria! Goldika a lányom és hozzászólása annak szólt,hogy megríkattam.
Szeretettel: Böbe |
- július 31 2010 21:31:28
Az örök anya szembeszáll ,
megveti a halált,gyönyörűen
megfogalmazva ! Gratulálok !
Csaba. |
- augusztus 23 2010 18:59:47
különbözõ sorsok és néha mégis mennyire egyformák... annyira õszinte ez a novellád, hogy akár egy naplóbejegyzés is lehetne... azt hiszem kezdelek megismerni... kedvemre valóak az írásaid is... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 24. vasárnap,
Emma napja van.
Holnap Katalin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
