|
Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_Gy
Radnai István:
MAGLÓDI NYARALÓ - AZ ÁLLOMÁS MÉG MEGVAN
A kecskék világában éltem, akácok alatt! Ki hallott akkor fűnyíróról?
Később megtanultam, hogy az akác és a lucerna nem csak alakilag rokon, a levelei..
Amit minden paraszt és kétlaki munkás ösztönösen tudott, a nép kollektív bölcsessége, azt a kertes házban, de aszfaltozott utcában biflázni kell, vagy nagyon, nagyon odafigyelni! Odafigyelni, mint a tanulatlan Józsi bácsi citerajátékára. Mellesleg, ha kivágott egy alkalmas fát, félretett belőle, hogy kifaragjon egy újat, talán valamelyik rokonnak.
Egyetlen pirospozsgás, hátrakötött kendőjű asszony volt a faluban, a közelemben, a nevüket is egy távoli faluról kapták.
Egy pest-közeli, ma úgy mondják agglomerációs településen akkora a keveredés, kiköltözés a nagy városból, más vidékről a munkalehetőségért bevándorlók, falusi ház, villany nélkül, petróleumlámpa, amikor a gázlámpákat a lámpagyújtogató még a fővárosban estefelé meggyújtotta egy hosszú rúddal, majd hajnalban, amikor az áldott nap felkelt, az Auer-harisnyák kialudtak, csak a gyújtóláng örökmécse jelezte, hogy a civilizáció szelleme jelen van.
Jelen volt ott más is! Hiszen templom volt és létezik a közelben.
A kecskék országában soha sem késtünk el, mert nem volt olyan közel, hogy ráérősen!
A pirospozsgás, izmos asszony fogalom volt, gazdag! Két tehenet fejtek - valóságos vagyon.
A helység, amelyről a nevüket kapták, árvizeiről vagy belvizeiről híres, ha nem inkább hírhedt, de mit tudja ezt egy hat-tízéves gyerek, mezítláb, az éltető forró homokban!
Hiszen a reumáról is csak a nagyanyja kámforos kenőcse kapcsán hallott. na meg az iszappakolás!
Beleültünk a homokba, ez volt a talaj, bárhol, a kertben, az utcán, a barackosban vagy az országút mellett, volt belőle bőven. Sárga, lágy, folyós, akár a víz és sehol egy üvegcserép!
Az üveg, a porcelán érték, a szemét - komposzt, tanítani sem kellett.
A kút tiszta, az ól, az ólak, a trágyadomb, a lejtésviszonyoknak megfelelően, mint udvar alsó végén. A homok természete olyan, hogy dombokat formált a természet és jött az akác, a megkötő jövevény.
Az akác - érték, szerszámnyél, kerítés, tüzifa, a levele takarmány, a gledícsia, a krisztustövis, garád, ami sövényt jelent.
És ez mind eleség! Tavasztól őszig a láncon tartott kecske legelte a zsenge füvet. Bevernek egy vasrudat és hozzáláncolják, hogy bele ne menjen a vetésbe, ne legelje a gyümölcsfákat.
Az akácágakért kimentünk a határba, azon reggelig elrágcsált, a vastagabb gallyakat aztán a tűzhelyben eltüzeltük. Ma már kevesen tudják, hogy az akác lédús fája jobban ég, mint bármely más faféle.
A pótkávé a zsíros kecsketejjel, felséges! Nem véletlen, hogy ma orvosságként, és olyan árakon is árulják a göthös pestieknek, palackozva! Patikaszer, pedig a tüdőbaj azóta visszaszorult, vagy talán újból terjed?
A csárda biza, nem jutott eszembe Kondorosi néni tejeskannájáról, a tejcsárda - micsoda eufémizmus - a népnevelés hatásos eszköze volt, mármint 12-14 éves kor alatt, de ez egy későbbi történet.
Halandók vagyunk, a kecskét levágják, ha kiöregszik, a gazdáját is eltemetik. A két tehén bőre, ki tudja mire szolgál, hacsak meg nem ette a nyű!
Kecskeországban szabad voltam, a munkásoknak adott védőital, a tehéntej, ha annak lehetett csúfolni, aludttejként szolgált, vagy ment a moslékba!
A munkásvonat, a fekete vonat, többé kevésbé pontosan futott be az állomásra, onnan még fel kellett kapaszkodni. Ezek a homokdombok, a helyiek szerint a Gellért hegy magasságában nyúltak el, és, mivel ebben a magasságban a késői fagyok kárt nemigen tettek, a barackos megtermette a magáét, amíg a téesz ki nem szántotta.
A korszerű gépek a homokban terpeszkedő gyökereknek többet ártottak, mint akárhány világháború.
A töltött kecskegida a legfinomabb falatokat adta, még a háznál tartott nyúlhúsnál is finomabb.
Szegény kis bakkecskék, akkor sem növesztettek volna szarvakat, ha felnőnek. Már akkor a szarvnélküli fajtákat kedvelték. Játékosan öklelték a tenyeredet, megismertek, és mekegve kérték itasd meg, legeltesd és főleg idejében fejd meg, mert a sok tej feszítette a tőgyét.
Nekem is leadta a tejet, bezzeg a tehén finnyásabb, kirúgja, a rocskát, ha nem a megszokott kéz közeledik hozzá!
Micsoda pazarlás, még UNRA sem kellett ide, nemhogy IMF! Ez az ájemef valóságos istencsapása, az UNRA, a veszteseknek nyújtott segély a háború után, kivonult, ahogy új gazdáink előnyomultak.
De a kecskének nem volt tagkönyve, nem vett részt a tervkölcsönben, tejelt, de annak tejelt, aki gondozta. Nem jegyzett, nem vállalt, szeminárium és Szabad Nép-félóra nélkül is tejet adott.
Aztán téeszesítették a földeket, kiirtották a szélfogó garádot, gledícsiasövényt, a sovány talajon, ahol az ereje teljében lévő barackos termett volna, talán négyzetesen vetettek valami silány kukoricát.
A kör négyszögesítése befejeződött.
Csak nyernék a lottón, hogy 5-600 forintos kecsketejet ihassak ismét.
De hiába minden nyeremény, olyan fiatal és boldog a szeretőm karjában sem lehetnék újból.
A Micit elsirattuk. Mariska nénit eltemettük.
Az én menyasszonyom, durva természetű - mindenhová kaszával jár, ajak nélküli fogsora már bevigyorog az ablakon, holdas éjszakákon.
|
|
|
- július 31 2010 17:05:57
Na ezt jó volt elolvasni!
Csak bekukkantottam, de most végre prózát is olvasok.
dícséret helyett csak annyit: Teljesen beleéltem magamat az általad megrajzolt világba. Ennél többet nem kell, hogy adjon egy kis novella.
szisz |
- július 31 2010 19:28:34
Vannak még nyomok kedves Rapista, bár egyre kevesebben vannak.
Nemrég láttam egy szénásszekeret, amolyan igazit.
Azt megrakni, aztán kazalba rakni...
Én is gurigát vettem a két birkának télire, kettőt. Jól el voltak vele.
Mezítláb a tarlón a közeli tanyára langyos tejért...amikor szemben felragyog a nap...
Szép volt, igaz volt, ahogy az írásod is bizonyítja.
Insz... |
- július 31 2010 23:00:13
igen, tudtam mezítláb tarlót járni, jobban, mint a helybéli lányok (1949!!!!) |
|
|
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 24. vasárnap, Emma napja van. Holnap Katalin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|