|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_
Berni imádta az apját. Aprótalpú kora óta igaz gyerekszerelemmel rajongott érte.Ő tanította meg cipőt fűzni,bukfencezni,biciklizni,úszni.Rengeteg időt töltöttek együtt, édes kettesben. Gyenge,határozatlan, depresszióra hajlamos édesanyja csak aprócska mellékszereplő volt kettőjük regényében.
Nem lepte meg,amikor szülei elváltak.Nem is bánta,nem sírdogált és rettent meg,mint az osztálytársai,ha hasonló helyzetbe kerültek. Sőt... Berni győztesnek érezte magát,hiszen így semmi sem állhat már kettőjük "szerelme " közé. Egy kicsit ugyan megijedt,amikor a bíróság közös felügyeletet ítélt,s szülei megegyeztek,hogy többnyire anyjával kell laknia.De zsenge kora ellenére jól működő női ösztönei megsúgták,mit kell tennie. Tudta,hogy anyja labilis, szeretetre és szerelemre vágyik, így kinézte magának az ismerősök közül a legszemetebb férfit és anyját cselesen a karjaiba űzte. Gyorsan mindennapossá váltak az italgőzös veszekedések, később már a verekedések is otthonukban. Apja mindenáron igyekezett megvédeni őt,ezért szinte már odaköltöztette magához. Berni igyekezett rájátszott félelemmel minél gyámoltalanabbnak,gyámolítandóbbnak látszani.
Szaladtak az évek,s Berniből kamaszlány lett. Már tudta,hogy apja férfi,s ezért néha szüksége van rajta kívül másra is. Az öreg és bölcs feleség türelmével viselte apja futó kalandjait.A több napos románcok esetében viszont igyekezett közbelépni,mielőtt komolyra fordulhattak volna.Az alattomos csípések, rúgások ,fullánkos megjegyzések többnyire megtették hatásukat. Az éjszakákra tartogatott hányásos rosszullétek,hirtelen fellépő lázak,vagy mindenképp sürgősségi ellátásra szoruló sérülések a legfelajzottabb hölgyeket is távozásra bírták.
Mindenki látta,érezte ,mi történik. Csak az édesapa nem. Hiába figyelmeztették a nagyszülők, Berni édesanyja és néhány közeli barát is. Ő csak lánya rajongó tekintetét látta, csak a karjaiban megnyugodó csecsemőre emlékezett és boldog volt, mert kevés szülő mesélt a környezetében gyermeke ilyen fokú szeretetéről.Néha ugyan érzett valami lelke mélyéről kitörni készülő hiányt,de ilyenkor mindig elfoglalta magát valamivel.
Amikor apja bemutatta neki a Nőt, Berni megijedt.Minden sejtjében érezte,hogy veszély leselkedik boldogságára.Ez a Nő annyira más volt.Nem cicababa,nem hasonlított a címlaplányokra.Nem volt tökéletes alakja, sminkje, csak egyénisége,kisugárzása.Annyi szeretet,kedvesség és egyszerű báj áradt belőle,hogy szinte glóriaként ragyogott. S ahogy az apjára nézett és az vissza rá,.....Berni egész testében reszketni kezdett. Az ájulás környékezte,hányinger és szédülés környékezte. Megérezte,hogy emberére akadt.Ha meg akarja tartani magának az apját teljesen új taktikára lesz szükség!
S láss csodát! Az egész rokonságot és baráti kört meglepte az a szeretet és ragaszkodás, amivel Berni a Nőt halmozta el.Ódákban dicsérte mindenkinek,törleszkedett hozzá,folyton a társaságát kereste. Már mindenki a közeli esküvő lehetőségéről susmusolt.A Nő egyre többször maradt apjánál,nem csak éjszakára. Lassan kezdtek odavándorolni a holmijai. Berni érezte,hogy eljött a cselekvés ideje.
Egyre többször cserélt napközben ruhát, s felejtette szanaszét őket.Napjában százszor kért enni-inni a Nőtől.Ha egy kicsit is pihent,vagy apjához bújt volna,Berni rögtön szükséget szenvedett valamiben. Kéréseit mindig úgy adta elő,mintha csak azért a Nőhöz fordulna vele,mert azt akarja,hogy a közelében legyen,hiszen édesanyjaként szereti. Berni ragaszkodott ahhoz,hogy a Nővel járjon bevásárolni.Nem segíteni akart,hanem igyekezett kikunyerálni tőle a legdrágább édességeket, rágcsálni-valókat. Persze így többször előfordult,hogy nyakára hágtak az aznapi konyhapénznek,s apjának néha be kellett érnie szegényesebb vacsorákkal. Ha a Nő főzött, Berni éjszaka hányt,vagy görcsölt, s az ügyeletes orvos rendszerint megállapította a gyomorrontást.Bár apjának feltűnhetett volna,hogy Bernin kívül senkinek nincs baja, mégis egyre többször hárította el a Nő főzési ajánlatát.
Berni imádta a horrorfilmeket,így nem volt feltűnő,hogy éjszakánként gyakran rémálmai vannak, s ilyenkor a legintimebb helyzetekből ugrasztotta szét apjáékat. A folytonos kielégületlenség,az állandó feszültség lassan kezdte szétzilálni apjáék szerelmét. Látva apja érzelmi vakságát, Berni már nem is csinált titkot szándékából. Nagy szájjal mindenhol mesélte,hogy ez a kapcsolat már nem tart sokáig,hogy csak sikerül elüldözni az utált banyát.
Apja menekülni akarván a folytonos stressztől,úgy döntött,hogy elmennek nyaralni hármasban. Hátha a kikapcsolódás mindent megold. Várta őket a Balcsi.Mindhárman jó úszok voltak,imádták a vizet,az idő gyönyörű , így minden együtt volt egy ragyogó héthez.
Már 3 napja lubickoltak szinte folyamatosan, mikor az időjárás rosszabbra fordult. Reggel óta sárga viharjelzés lépett életbe. De a nap még tűzött, ezért ők mégis kimentek fürdeni.Berni is boldogan lubickolt, de lázasan törte a fejét,hogy mivel vethetne véget apjáék számára gyomorforgató turbékolásának. Apja kiúszott a partra,hogy a közeli büféből üdítőt hozzon. A Nő szerelmesen bámult utána,s így nem láthatta a háta mögött messze cikázó villámokat. Berni viszont igen, s rájött,hogy ez a kihagyhatatlan pillanat.
_ Versenyezzünk! -kiáltott oda a Nőnek és heves karcsapásokkal elindult a túlpart felé.Ebben a pillanatban leszakadt az ég! Hullámok magasodtak,jégeső szeletelte a vizet, és a bömbölő szélben Berni nem hallotta mit kiáltozik felé a Nő.
- Na,ebbe most beletörik a bicskád, Banya! Apám ezt soha nem fogja megbocsájtani neked!
A Nő sikítva,őrjöngve vetette magát a hullámok közé és egyre gyengülő tempóban úszott Berni felé, aki vigyorogva fuldoklást imitált. Már az apja is úszott feléjük.A Nő láthatóan egyre gyengült,kapkodta a levegőt, s mikor már majdnem elérte Bernit,elmerült.Berni győztes mosollyal az arcán,kicsit küszködve, tempózni kezdett a part felé.Közben találkozott az apjával,annak kérdő tekintetére csak a háta mögé intett.Nem értette miért zokog az apja és bukik fuldokolva a víz alá.Már kiért a partra,mikor látta apját valamit maga után vonszolva eszelős tekintettel a part felé úszni.
A rendőrségi kihallgatás, a kórházi vizsgálatok miatt csak késő este vitték vissza szállóba.
Apja az asztalnál ült,kezében egy fénykép, mellette egy csaknem üres whiskys üveg.Halkan szólt:
- Megvettem a vonatjegyed. Menj haza, kislányom! |
|
|
- augusztus 02 2010 23:15:54
Kedves Böbebaba!
Ez az írás egy érett, gyakorlott írót láttatott velem.
Stilisztikailag is remek, precíz alkotás.
A történet magával ragadó, sallangmentes és lényegretörő.
Ica invitálására olvastam el, mert a prózákra alig marad időm.
De nem bántam meg! Gratulálok kitűnő írásodhoz.
Szeretettel. szisz |
- augusztus 03 2010 08:23:54
Kedves Böbebaba!
Örülök, hogy olvashattam egy újabb prózádat, bár maga a cselekmény eléggé iszonyatos lefolyású.
Ez a fiatal lány nagyon kegyetlen volt, s nem csak apjával és környezetével szemben, de talán saját magával szemben is, amiről tudomása sem volt.
Sajnálatos, hogy ilyenek nem csak filmekben történnek meg, hanem a valóságban is, elvágva egy ember esélyét azon az úton, amelyen boldogságát keresi.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- augusztus 03 2010 22:22:55
Ez annyira jó,hogy nem tudok mit mondani rá. De Te úgyis tudod... |
- augusztus 24 2010 19:51:36
ezen a novelládon is átrágtam magam... valóban jól sikerült!
mert néha túl késõn vesszük észre a dolgokat! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 24. vasárnap,
Emma napja van.
Holnap Katalin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
