- Hosszú várakozás után végre teljesült az álmom, végre hóhér lehettem. Imádtam hóhérnak lenni. Igaz, hogy csak segédhóhér, de piszkosul úntam már a népség-katonaság létet. A hóhérok nem viselték azt a nyomorult hálóingszerű akármit, ami a császári udvatartás volt kénytelen magár ölteni. Ketten voltunk hóhérok. CsÉÉ, a hatalmas termetű főhóhér, meg én – valamivel alacsonyabb, és csupán valami bugyogófélét kellet hordanunk, nem azt a rettenetes hátulgombolós hálóinget.
- Félmeztelenül, összefont karokkal figyeltük Liu kínoztatását, nem avatkoztunk bele. A hóhérok arisztokratikus népség, magasan hordja az orrát. Áltunk odafenn, egy kisebb emelvényen, vörös megvilágításban keményen, morcosan. Sárgás, szélmotor hajtotta selyemlángnyelvek csaptak ki az előttünk álló üstből, figyeltük az alant rohangáló mandarinok, erőlködését, hogy a szegény szolgálóleányt némi kínzással szóra bírják.
- Liu ellenállt. Nem mondta el a titkát, hogy aztán drámai pillanatban az egyik sanyargató mandarin tőrét elorozva végül is leszúrja magát. Az operairodalomban ilyenkor szép hosszú haldoklási ária következik, Puccini sem tehetett egyebet, a Liu halála azóta is kedvenc áriája ifjabb és sokkal éltesebb asszonyságoknak. Ajaj a még a sokkal éltesebbeknek is.
- Puccini ezzel az áriával zárta le evilági működését, s az operát már más fejezte be. Van ilyen. De, hogy egy operaelőadást is más fejezzen be, arra azért ritkán adódik példa.
- Az opera kivégzéssel kezdődik, ahol a legutóbb próbálkozó herceget végzik ki mert nem tudta a választ a három kérdésre. Kalaf – az ifjú tatár herceg szolgálójával nézi végig a műveletet, s nem tántorítja el a szörnyű lehetőség. Jelentkezik a próbára, mert elbűvöli Turandot szépsége. Liu persze agódik, mert szerelmes az ő hercegébe, aki a próbát végül is kiállja, s a végén ő teszi fel a kérdést, találja ki a keményszívű szépséges császári leányzó az ő nevét.
- Na ezért van az, hogy – „nessun dorma”, azaz senki nem alszik, mert Turandotnak hajnalig válszt kell adnia a kérdésre, mivel császári atyja nagy bánatára semmi esetre sem kíván férjhez menni. Dögöljön meg a tatár herceg is mint a többi, s persze megtalálják az ártatlan szolgálót. A szerelmes szolgálóleányok azonban inkább meg szoktak halni semhogy elárulják féltett titkukat…Függöny.
- Egyszer rábeszéltem barátnőmet, hogy nézzen meg egy Turandotot, nem miattam ó nem. Szép nagy alabárdom lesz többnyire, de olan is lesz amikor hóhérsegédként kéne nyaggatom többedmagammal szegény Liut, még halála előtt, de mindez nem érdekes, a zenére figyeljen, főleg Liu hlálára és a Nessun Dormára. Akkor még nem is tudtam, hogy a szerző ez utóbbit nem is érte meg.
- A Turandot premierjén 1926. április 25-én a milánói La Scala színházban, Arturo Toscanini karmester a III. felvonás közben leállította az előadást majd a közönség fele fordult és kijelentette: „Qui finisce l'opera, perché a questo punto il maestro è morto” („Itt véget ér az opera, mert ezen a ponton a szerző meghalt”). A függöny lassan leereszkedett.[1].
Wikipédia
- Aznap amikor fönn a karzaton kapott csak helyet a barátnőm, már a három kérdés megválaszolásánál láttam, hogy valami nincs rendben. Máskor is, másokkal is előfordult már ilyesmi, de most Kalaf, a mindenkori Kalaf, akit a legjobbnak tartottam, mert hangja, tatáros alkata erre predesztinálta, túl sokat mozog, izgatottan tekintget jobbra balra, gyakran háttal áll a közönségnek, szinte hallhatóan aprókat krákog, láthatóan nincs jó állapotban, a hangját is csak erőlteti, semmi belcanto, nyilvánvalóan nem jó helyen van a vócse, s legszivesebben véget vetne az egésznek. Segélykérő pillantásai körbejárnak, legszívesebben odaadnám neki az alabárdomat, pihenjen egy kicsit, szedje össze magát, de nem tehetem. Kitartott hősiesen jól rosszul a harmadik felvonásig, mert egy tatár herceg mi egyebet is tehetne, s amikor egyedül állt a szinpad közepén, hogy a nessun dormába’ belekezdjen, aggódó tekintetek figyelték minden takarásból. Már már túljutott az ária csúcsán, amikor karjait széttárva megmerevedett, nem jött ki hang a torkán, s mint akit lelőttek hanyattvágódott.
- A zenekar még néhány pillanatig tovább játszott fortissimóban, aztán mintha egyenként a tagokat is lelövöldözték volna zavartan megállt. Döbbent csend, pisszenés sem hallatszott a házban, és nem ereszkedett le a függöny. Ez volt a legszörnyűbb. Legalább egy perc telt el így teljes mozdulatlanságban, Kalaf széttárt karokkal magányosan feküdt a színpad közepén. Végül az ügyelő végre magához tért, berohant és kihúzta a nyelvét. Aztán valaki dobogva rohant hátul a deszkákon, és végre lecsapódott a függöny.
- Idáig azt hittem, hogy ez a megbízható gépezet, bármi jön is közbe, mindig pontosan megbízhatóan működik. Sajnáltam a kis tatárt, aki nem tért magához, s már már hazafelé készülődtem, amikor közölték, hogy egy másik Kalaf fejezi be az előadást. Sokan zúgolódtak, levetkőztek, hangoskodtak, mondván már csak egy kép maradt, teljesen fölösleges folytatni. Történt már olyasmi, na jó kinn a szigeten, nem a házban, hogy az első felvonás vége felé esni kezdett és a másodikat nájlozacskóba csavart hegedűk cincogásával nyitották. Csak néhány taktust játszottak és máris vége volt a Mosoly országának. Ha már megkezdődött a második felvonás, az annyi mintha végigjátszották volna az egésze darabot, nem kell visszafizetni semmit. Így tisztességes. Állítólag.
- Több mint egy órát toporogtunk félig levetkőzve, amig megérkezett az új Kalaf. A kis tatár herceg szép bordó ruhácskája kicsi lett volna a kétméteres szakállas fickóra, ő vonult be diadalmasan valami színes kínai hálóingben. Erősen markolásztam az alabárdomat, mert az előttem "feltáruló" látvány lenyűgözött. A lépcsősor másik szélén, a túloldali kolléga nyüszítve vinnyogott ajkát harapdálva. Nem a kétméternyi szakállas miatt, ó nem. Ez a jelenet végig állókép. A kórus a helyére áll, szemben a közönséggel szépen emelkedőn, lépcsőzetesen ahogy illik. Az előadás végén pedig tabló, ami azt jelenti, hogy mégegyszer feljön a függöny és akkor van vége mindennek. Rohanás kifelé, tülekedés lökdösődés a széles lépcsősorokon.
- Ha valami őrült most újra felhúzta volna rettenetes botrány tör ki a szinpadról menekülőket látva. Hosszú volt ugyanis a várakozás, mindenki rohant volna már haza, az öltöztetők is, akiknek sajnos részt kellett venniök a hosszú hátulgombolós kinai lebernyegek egyenkénti aprólékos kigombolásában. Elvégezték hát a munkát előre, s a lépcsőn, állva s az alabárdba kapaszkodva ezúttal mást sem láttam, mint a kórus tagjainak csupasz, májfoltos hátát girbe gurba szőrös lábszárát, s a legkülönbözőbb színű formájú és állagú alsónadrágot. Ez volt hátulról a diadalmas tabló melynek részvevői a szerelem mindenhatóságáról harsogtak fortissimóban, a császár is meg volt elégedve, s kicsit távolabb a nézőtér félhomályában elegáns hölgyek és urak arca fénylett a meghatottságtól. Gyönyörűséges kép volt. Felejthetetlen, a szerelem diadala…
Inszeminator - augusztus 06 2010 14:49:36
Csak nyigalom, ne zavartasd magad.
Én majd holnap figyellek...
Bár vendégeim lesznek, de akkor is - szóval, van megoldás..
Insz...
Eta-Etusom - augusztus 06 2010 14:59:58
Az új nemzedékkel szólva.. megagigalol...
Inszeminator - augusztus 06 2010 15:33:10
Na ezt se hallottam még...!
Nem baj, ha eszembe jut, majd ,meggggondolom
Insz...
Eta-Etusom - augusztus 06 2010 16:48:45
Ez a tetszésnyilvánítás legmagasabb foka.
LOL :Laughing Out Loud - angol szófordulat interneten elterjedt rövidítése, kb. jelentése: hangosan nevetek. Akkor szokás beírni, ha valami nagyon tetszik, igen vicces, mókás, stb
mega=milliószoros
giga=billiószoros
rapista - augusztus 07 2010 11:35:33
ragyogó, Németh Sándorral, nem az operettessel, hanem ma versmondóként erőben-egészségben működő operistával, felidéztünk anekdotás perceket..
De ilyen élményről nem számolt be..
Ez valahol Leo Slezak "Wann geht der nächste Schwan?" -jának ikre!
Hallo Oliver,
Es ist kein Sprichwort, sondern beruht angeblich auf einer wahren Begebenheit.
Leo Slezak, einer der gefeiertsten Wagner Tenöre und bekannt für seinen derben unverwüstlichen Humor, hatte dereinst bei einer Aufführung des Lohengrin ein Timing-Problem.
An der Stelle, wo er den Schwan besteigt um endgültig heimzukehren,
war er einige Sekunden zu spät dran, will heißen er stieg nicht zeitgerecht auf den von 2 Bühnenarbeitern gezogenen Schwan.
Diese bemerkten den Fehler des Sängers nicht und zogen den Schwan zeitkonform zur Musik, aber leer von der Bühne.
Eine peinliche Situation - quasi ausweglos.
Nicht jedoch für Slezak: Nach einer Schrecksekunde ging er an die Rampe und fragte laut: "Wann geht der nächste Schwan ?"
Ich seh, daß ich den alten Thread, mit den Anekdoten doch wieder aus der Mottenkiste holen werde, da gibt es etliche solcher Erinnerungen.
A Te történeted kissé szomorúbb, remélem a tenorista túlélte, nem úgy, mint Ernster Dezső - a süllyesztőt?
(ezt jól tudom?
Inszeminator - augusztus 07 2010 13:21:05
Nagyon jó ez a hattyúállomásos" történet, gondololm ma is vannak remek pillanatok.
Létezik persze a " torok-tisztogatás", de ebben az esetben más volt a probléma. Nem akartam írni róla.
A beéneklés fontos és komoly dolog.
Helyére kell tenni a hangot.
Ismertem olyan tenoristát aki beéneklés után amikor úgy érezte jó helyen van a vócse, az élőbeszédet is úgy folytatta, abban a fekvésben.
Persze akadtak bőven kivételek.
Magam is próbálkoztam énekléssel, de sajnos torokból.
Csak idős koromban jöttem rá hogyan kell "megtámasztani", de akkor már későn, igaz soha nem akartam operista lenni.
Sok minden más is érdekelt.
Ernster Dezsőről természetesen hallottam, csak éppen a süllyesztős történetéről nem.
Insz...
