|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_ Jól vagyunk - már semmi sem hiányzik
 Z
- Díszruha pedig kell. Nagyon is kell. Ezt jó ha minél előbb megjegyezzük. Akinek kifogása van ellene, jobban teszi ha hallgat. Legfőképpen az ilyenek mint ez a hülye Becsei, akinek se Anyja, se Apja és csak véletlenül jött a világra, és azóta is mindenféle nevelőintézetekben tekereg bambán.
- Az ilyeneknek, akik soha életükben nem ültek vacsoraasztalnál meghitt családi körben, nem jártak templomba vasalt ünnepi ingben és a cipőjüket sem kellett fényesre csiszolni soha - kuss legyen!
- Ezeknek hiába is beszélhet az ember, hogy milyen felemelő érzés a pillanat, amikor havonta egyszer arra a várva várt tíz percre leveheti kopott fekete rongyait, átöltözhet, s besorolhat abba a földszinti egy a szürke, egy a fekete vonulásba, ki a nagyterembe, a körben felállított cirkuszi rácsok mögé. Nem tudhatják mit jelent más rendes embereknek a díszruha, ami egyébként az ágyak feletti polcon porosodik szögletesre hajtogatva, s amit a kövtkező havi beszélőig bámulni lehet.
- A dolog úgy történhetett, hogy BÉÉ hadnagy egy szép tavaszi estén, mert akkoriban is voltak szép tavaszi esték, orgonaillattal, lágy fuvallatokkal és egyéb kellemes és kellemetlen szagokkal, hazafelé sétált halkan fütyörészve a sátoraljaujhelyi főutcán, s e szép hosszú utcán, arcán a jól végzett munka derűs nyugalmával, mert szüntelen, talán még álmában is sugárzott róla a tökéletes elégedettség, összetalálkozott egy másik egyenruhával, egy vasutassal, és az a néhány szó amit váltottak egymással, később jelentős fordulatot eredményezett a fiatalkoruak börtönének sivár, de olykor erősen kanszagú részlegében.
- Jó estét BÉÉ elvtárs - köszönt szomorú arccal a vasutas és baktatott volna tovább lógó orra után, ha BÉÉ hadnagy el nem kapja a karját, mondván...Hová, hová vasutas elvtárs..? Miért olyan szomorú..? Mi bántja a lelkét vasutas elvtárs ezen a szép tavaszi estén? Ne is kérdezze hadnagy elvtárs, sóhjtott nagyot a vasutas - mert így beszélgettek, egyenruha a másik egyenruhával. Nagy az én bánatom, és nem találok rá megoldást.
- Megoldás pedig mindig van - mondta nyugodt, határozott, kissé mesterkélten fennsőbbséges és pedáns torokhangján BÉÉ hadnagy, aki ezúttal is tanújelét kívánta adni a lélekbúvárkodásban szerzett tapasztalatainak, s azt is tudta a maga gyakorlatából, hogy a jó fenyítésnek csak a mértékét kell megfelelően eltalálni, és a probléma könnyedén - szinte magától megoldódik. Igaz ugyan, hogy az előtte ácsorgó sötétkék egyenruhát viselt, és nem azt a kopott feketét, melyet az egykori iparitanulók hagyatékából nyertek a bentiek, és a fején tányérsapka volt, nem az a furcsa hogyishíjják - és jóval idősebb ráncosabb és borostásabb is volt a kelleténél - egyszóval BÉÉ hadnagy hirtelen ráeszmélt, hogy már valószinüleg kijött a börtön kapuján - a hosszú főutcán igyekszik hazafelé, és furcsán megtévesztette a kopott sötétruhás, kissé görnyedt, és ijedten alázatos vasutas alakja, mert egy hasonló figura testi valójában, rendszerint pökhendi gőgöt váltott ki a fiatal húsosképű hadnagyból. Sebaj!
- Mi lenne az a nagy gond ? - érdeklődött leereszkedőn BÉÉ hadnagy, mert a gondok megoldásában mint már említettem nagy szakértelemmel rendelkezett. Ezúttal ugyan fenyités nélkül kénytelen megoldani a problémát, de oda se neki. Nagyobb feladatokat is megoldott már sikerrel és újra feltette a kérdést, mert jól esett neki.
- Ekkor a vasutas elmesélte BÉÉ hadnagynak, hogy az ő nagy bánatának okozója egy vagon kék posztó, mely a zavaros időkben valahogyan az állomáson maradt, és nem kell senkinek.
- Hát mondja meg nekem hadnagy elvtárs - sopánkodott a kopott kis vasutas - létezik olyan a szocializmusban, hogy egy vagon posztó nem kell senkinek?
- BÉÉ hadnagy pedig tüstént arra gondolt, hogy lám mekkora szerencse, hogy mi a szocializmust építjük, ahogy ezt szívesen és gyakorta volt szokásában emlegetni - mert ha most például a kapitalizmust építenénk, ez a nyomorult sápatag kis vasutas eladhatná az egész vagon elárvult possztót és dúsgazdag ember lehetne néhány pillanat alatt.
- És még az is könnyen megeshetne, hogy szolgálati helyét rútúl és önző módon elhagyva elosonna Sátoraljaujhelyről akár a világ végére is, amíg futja a posztó árából. Nyilván nem törődne semmivel és senkivel, mert a kapitalizmusban az embernek ember a farkasa és ott a kapitalizmusban mindenki csak saját nyereségére gondol és senki sem törtődik méltóképpen a közösséggel, pedig az egy igen felemelő érzés és az országnak is hasznára válik. Meg a Társadalomnak is!
- BÉÉ hadnagy komor képpel gondolkodott, s ez örömmel töltötte el a vasutast, mert komoly embernek, megbízható elvtársnak tartotta a hadnagyot, s mennél tovább figyelte a töprengő kövérkés ábrázatot, annál jobban érezte annak bizonyosságát, hogy a hadnagy megtalálja a megoldást. BÉÉ hadnagy megveregette a vasutas vállát és atyai jóindulattal bocsátotta útjára a kopott kis embert. Majd gondolkodom a dolgon - tette hozzá bíztatólag.
- S még aznap éjjel álmot látott.
- Éppen úgy mint Jákób a bibliában, csak az angyal helyett neki Makarenkó jelent meg álmában - annál is inkább, mert éber állapotában is gyakorta vizionált a nagy szovjet pedagógussal. Erős hatással volt haladó szellemű értékrendjére a modern szovjet pedagógia, legfőképpen pedig Makarenkó elvtárs - akitől sokat tanulhatnánk mondta sejtelmesen - de soha nem tett említést arról mi lenne az.
- Nekünk amúgy sem volt közünk ilyesmihez, és nem is értettük volna ez nyilvánvaló. Az egyes számú történelmi név birtokosa ekkor megemlítette, hogy volt itt a közelben éppenséggel Sárospatakon is egy világhírű pedagógus akit Comeniusnak hívtak, de BÉÉ hadnagy leintette, hogy a neve alapján nyilván római volt és az akkori dolgok a mai társadalomban már nem érvényesek.
- A szovjet pedagógia más mint a többi pedagógia. A mai világban ez a legmodernebb pedagógia, mert nem ismer lehetetlent - mert haladó szellemű, mert bölcs és legfőképpen nagyon igazságos. / Mondhatnánk majdnem olyan mint a szovjet röplabda, csak nincs benne szerva, meg forgás, és az a nagyszerű társadalmi egyenlőség - de nem mondjuk, mert nem akarunk tiszteletlenek lenni, és valószínüleg igaza van a hadnagynak - mi egészen mások vagyunk, selejtesek, nem is értenénk egyáltalán. Kénytelenek vagyunk csendben beletörődni, hogy hasztalan minden sóvárgás, vágyakozásunk meddő, Makarenkó elvtársat meg sem érdemeljük./
- Makarenkó csak néhány pillanatig jelent meg BÉÉ hadnagy álmában és a következőket mondta. BÉÉ hadnagy..! Figyelj rám kedves fiam...! ( e néhány szó megdobogtatta a hadnagy szivét, és izgatottan forgolódott álmában)
- ...Itt ülök a nagy szovjet menyországban - már túl vagyok minden igazoló eljáráson, de a teendőim most is számosak, és gyakran figyellek benneteket. Eljutott hozzám amit Te nem hallhattál, mert az a történelmi nevű fiatalember, az a - hogy is hívják ott nálatok? Tudod az az első számú, aki ha jól emlékszem nyolc évet kapott szervezkedésért - az a vörhenyes képű vigyorgó?
- BÉÉ hadnagy fülig veresedett álmában, de nem akart mgszólalni, várta, hogy az íjesztő nevet végre Makarenkó mondja ki. A nagy szovjet pedagóg azonban huncut ember volt, és egyre csak nógatta sürgettee makacskodó hadnagyot. Na segíts már édes fiam!
- És ekkor BÉÉ hadnagy szemét lesütve, s a botránkozástól elcsukló hangon suttogta párnájába a vörhenyes képű vigyorgó nevét, KOSSUTH...
- Na ez az - vágta rá tüstént Makarenkó - ez a Kossuth gyerek azt hiszem fején találta a szeget. Tudod, amikor rólam beszéltél a nagy hatos zárkában. Szeretem amikor rólam beszélsz édes fiam!Bármelyik zárkában. Igaz ugyan, hogy csak névrokona az egykori nagy zavarkeltőnek, dörgött a példakép ismertlen hangja - és szakálla sincsen megfelelő, de most nem erről van szó. Azt hiszem igazat beszélt. Van ilyen - hidd el nekem!
- BÉÉ hadnagy vörösen lehajtott fejjel állott a létra aljában, mert minden pontosan úgy történt mint Jákób esetében, csak ezt most nem Jákób lajtorjájának kell neveznünk, hanem Makarenkó lajtorjájának - és neki nem kellett birkóznia álmában nagy szovjet pedagógussal, mint Jákóbnak az angyallal, és ebben nincs semmiblaszfémia, mert én odahaza a pasaréti református egyházközségben sok hasonló nagyhitű embert ismertem és határozottan állíthatom, hogy BÉÉ hadnagy hite és meggyőződése épp olyan vak és feleslegesen buzgó, valamint épp oly felszines és fagyosan embertelen volt, mint némely hangadóké ott a távoli Torockó téren.
- Megtörtént esetről volt szó, erre világosan emlékezett, mert valóban látta, hogy az a vörhenyes képű szemtelen vigyorgó, akit sajnálatosan éppen Kossuthnak neveznek, súgott valamit a mellette állónak, és persze hiába várta volna, hogy elárulják mi az. Éppen azért, mert már meglehetősen kiismerte e gyülevész népség undoritó szokásait, nem is nagyon érdeklődött a gyanús sugdolózás témájáról. Úgy tett mint aki semmit nem vett észre, és tovább folytatta szokásos mondókáját. Újabban néha már bánta is, hogy bemerészkedett a nagy hatosba, mert belevigyorognak a képébe - és csinálni kéne már valamit, mert fegyelmezetlenek, és némelyek újabban egészen nyilvánvalóan semmibe veszik.
- Főleg az a vörhenyesképű vigyorgó, aki ha csak véletlenül is feléje fordul, bokáját összecsapva jelentkezik, hogy KOSSUTH.
- Ennek ez a mániája. Pedig nem is rokona csak névrokona az egykori rebellis kormányzónak! Ki érti ezt? Egy ilyen - akinek nyolc éve van ellenforradalmi szervezkedésért - amit csoportosan követett el a Társadalom és a Dolgozó Nép ellen. és aki éppen ezért ki is van tiltva, mint az itt tanyázók nagy része az ország összes középiskolájából. Mert ha egyszer tán letelik az a nyolc év maradéktalanul, maradjon még valami, ami emlékezteti korábbi szemtelen okoskodására. Csak maradjon és maradjon! Maradnia kell és muszáj, hogy legyen ilyen előrelátó szigorú gondoskodás, ha már kiírtani nem lehet az ilyet amúgy hetediziglen. Nem szégyelli magát az ilyen? A Mecsek tájéki banditákról pedig emlités se essék ez alkalommal, azok nem is az Isten teremtményei...
- BÉÉ hadnagy némi neheztelés félét érzett most a nagy szovjet pedagógust illetően, és felfelé pislogott, mert a lajtorja legtetejéről dörgőn felerősödött Makarenkó elvtárs hangja. BÉÉ hadnagy - édes fiam...! Tudod mit mondott az a - hogy is hívják..?
- KOSSUTH - nyögte odlenn BÉÉ hadnagy teljes megsemmisülésben.
..."Makarenkó kallódó fiatalokat fogdosott össze, és próbált valami értelmeset kezdeni velük - itt meg összefogosott fiatalok kallódnak értelmetlenül. Hát ezt mondta édes fiam - gondolkodj ezen és beszélj a vasutassal...!
- BÉÉ hadnagy ekkor újra összetalálkozott a vasutassal, és meglepő ajánlatot tett a vagon kék posztót illetően. Amaz pedig, kissé vonakodva de végül is ráállt a tranzakcióra, és ezt a manővert akár szocialista összeköttetésnek is nevezhetnénk, ami egészen más mint a lélekvándorlás, csupán annyi köze van az előbbihez, hogy valami vándorol egyik kézből bele a másikba.
- Csakis igy történhetett, mert alig néhány nap elmúltával jelentős változások beindulásának lehettünk boldog résztvevői. BÉÉ hadnagy meg az égiek, és még ki tudja ki mindenki, talán maga a Társadalom, vagy személyesen a Dolgozó Nép, akik köztudomásuan a szájuktól vonják el a falatot, és teszik ezt nap mint nap, mint azt a hadnagy sem felejti el hangoztatni nap mint nap, most még nagyobb áldozatra szánták el magukat. Olyasmire, amire álmunkban se gondoltunk volna, mert mindig máson jár az eszünk - legfőképpen ez utóbbin. Eszünk vagy nem eszünk? Mert bizony sovány a koszt.
- ....Marosvölgyi őrmester pedig bejött a szabászműhelybe, és Szoma úr elé tolt egy listát mondván - néhány nap múlva jön az anyag, készüljön fel és szedje össze magát. Szoma úr a kancsal szabászmester, akinél ez idő tájt alkalmazásban állottam, gyanakodva fürkészte a listát. Nem szerette a váratlan fordulatokat. A reá mért tizenkét év felét már szépen egyenletes ritmusban letöltötte, s mindent ami eltért a nyugodt kiszámítható tempótól, ingerült reszketéssel vett tudomásul. Izgalmának feltünő jelei piciny izzadságcseppek formájában gyülekeztek egyre magasabb homlokán, s ritkás hajzata lucskossá fonnyadt a hűvös helyiségben. Képes volt napokon keresztül dadogni izgalmában, ha elképzeléseit bárki keresztezni merészelte. Ilyenkor gyakran tett félhangos megyjegyzéseket az őrmester hebehurgya szokásait illetően - szerinte a hosszúszárú gatyák kiszabásának műveletét nem kellene megszakítani a női körletek háromszögletű fejkendőinek vagdalásával, mert az csupán egy egyszerű és roppant haszontalan művelet, s ő most a gatyák szárainak relytélyes elrendezésével van elfoglalva.
- Nekem tökéletesen mindegy volt mely célból nyargalászok a hosszú asztal mellett, nem értettem a szakma fortélyait ráadásul politikai voltam, mely állapot alig volt elviselhető rendesebb, ártatlanságukat szünet nélkül hangoztató sértődékeny gyilkosok számára. Némi kárörömmel figyeltem mesterem őszinte felháborodását: Mi az Istencsudája ez? Hányan vagytok ti tulajdonképpen? Fejét csóválta erős rosszallással, mert magam sem tudtam a pontos létszámot. Vagyunk vagy 120-an, 140-en körülbelül. Mit utdom én..? Nem az én dolgom számon tartani. Mi az hogy kürülbelül, és ki vette le a méretet...?
- ..a tököm vette le - rikkantott feléje az őrmester - ne azzal foglakozzon. Itt a lista és kész. Kit érdekel a méret? Nem a maga dolga, és reverje is legyen..! - érti? Ez nem az a szar daróc ami maguknak is van. Ez jóféle posztó, békebeli. Érti? És ne is olyan legyen mint a maguké. Öltöny, vagy valami hasonló. Legalábbis majdnem hasonló. Négy gombja legyen, és felül kis hajtóka. Ha már nem emlékszik milyen, szivesen elmagyarázom!
- A szabász egyre csak értetlenkedett - tudom milyen az őrmester úr, de posztóból még akkor se láttam. Ezzel az erővel akár frakkot is szabhatnánk, az se lenne külömb. Hogy fog az kinézni? Arra nem gondol? Csíkok is lesznek rajta?
- Csikok nem lesznek rajta - legfeljebb magán lesznek mindjárt - vágott vissza az őrmester - ne szórakozzon velm, nem lesz az olyn egyszerű. Belső zseb például nem kell - tulajdonképpen külső sem, ahogy a zsidóknál a halottakon - talán csak egy, felül a jobb oldalon, szivarzseb szerű, az is csak úgy mutatóba. Mintha valóban ott lenne...
- Szoma úr, a meglepett kancsal szabász, aki ezidáig képes volt minden kérést és utasítást készségesen teljesíteni, ezúttal zavarban volt. Láttam rajta és örültem neki csendesen, mert egyáltalán nem tartozott a kedvenceim közé. Nyilvánvalóan nem kapisgálta ezt a díszruha dolgot, s ebben kivételesen egyet értettem vele. De mégis - minek ez a díszruha, őrmester úr? - próbálkozott ismét. Marosvölgyi vállat vont - ki tudja azt?
- Felült a hosszú szabászasztalra, oldalzsebéből majszolnivalót húzott elő, nekem hangosan megkordult a gyomrom, Szoma úr a papírt símogatta gondterhelt ábrázattal. Micsoda baromság, motyogta maga elé. Hatféle méret. Ál szivarzsebbel, amibe nem lehet semmit beletenni. És miért pont hatféle..? Lopva rám pillantott, pedig rólam csk egyfélét állapíthatott meg és újra a fejét csóválta. Mi a frásznak ez egyáltalán? Bálba mennek, hatféle méretben? Minek a díszruha ebben a lerohadt kócerájban?
- BÉÉ hadnagy kitalálta és kész - vetette oda az őrmester. Nem olyan rondák a beszélőn. Nézzen rá erre, pedig ez még kinéz valahogy. Bár, tette hozzá elgondolkodva, és legyintett. Nekem rosszul eshetett volna a legyintés, de nem reagáltam a mozdulatra. Igaza van a hadnagynak,- mondta szánakozva. A múlt vasárnap magam is láttam ezt a csürhét. Hiába álltak távol a sűrü rácstól, a látogatók jó része ugyancsak elképedt ahogy bevonult ez a…
- Nem ismételte meg az előbbi kifejezést, mintha valami oylasmi jutott volna eszébe, hátha nem is a vonulók sora tehet saját siralmas külsejéről. Kicsit halkabban, mesterem felé fordulva folytatta: elől a szolgálati szürke szép rendesen,s aztán ez a ronygyos fekete - gondolhatja. És igy sorban, szürke -fekete, szürke-fekete, kinek kell ez? Tiszta égés én mondom magának. Hát hol vagyunk? - a kutya úristenit, az erdőben?
- Most majd kék posztóban lesznek, és újban - jobban mutatnak a rács megett. Amúgy pedig - tette hozzá némi rezignációval - a bakancsuk úgyis elárulja kik is valójában.
- - - -
- A díszruha üzenet! Azt mondja érdemes volt kérem ide, a messzi határszélre látogatni - várjuk szeretettel, ha van engedélye, a következő hónapban is. Semmit sem kell hoznia, úgysem adhatja át, tulajdonképpen a közelébe sem mehet, meg aztán ott van az a sűrű rács - ugye érti..?
- Ez itt nem éppen tündérország, de legalábbis valami olyasféle, hehe! Higyjék el kérem mi nagyon igyekszünk, és erre büszkék is vagyunk. Átépítés folyik - megesik ilyenkor némi kellemetlenség, ezt beláthatják.
- Ha majd befejeződik a munka minden sokkal szebb, modernebb és barátságosabb lesz. Meg fogják azt is látni. Lesz fűtés is, mert akkor már ablakok is lesznek, meg festett hajópadló.
- És a sűrű rácsozatot sem kell majd minden látogatás előtt mint a cirkuszban újra összerakni, mert a végleges kevésbé lesz macerás. Sokkal biztonságosabb és magasabb is lesz, mert majdnem a plafonig ér, és világosabb szürkére festjük, hogy jobban mutasson körben a mintás fal tövében.
- A látogatási dő az valószinüleg nem lesz majd hosszabb, mert az nem tartozik az épitkezés eredményei közé, de később talán, ha már minden elrendeződik, már ilyesmin is el lehet gondolkodni. Talán lehet lesz kicsit módosítani, s az idejét is felemelhetjük a távolabbról érkezők megelégedésére. Mondjuk tizenöt percre! Azért az már valami! Azér' már a messzi Dunántúlról, Pécsről meg Révfülöpről is megérné idelátogatni, nem gondolják?
-Az egész környezet és minden feltétel sokkal barátságosabb lesz, és korántsem lesz akkora huzat, mert már ablakok is lesznek ahogy mondtam, és akkor majd a hang is jobban terjed. A Társadalom rengeteget, szinte erején felül költ a fogvatartottak megfelelő ellátására.
- Itt tessék - itt középen tessék csoportosulni, ahol még nem szedték fel a parkettát, mert csak ennyi maradt az egykori - na mindegy, szóval ez a terem a nagy ablakaival, melyeket muszáj volt eltávolítani valamikor más célokat szolgált, dehát gondolom az érdekli magukat most a legkevésbé - mindjárt bejönnek, még egy kis türelem, a szolgálat most ellenőrzi a megfelelő ruházatot. Addig is mint már azt hiszem mondtam - a szájától vonja el a falatot a Társadalom, hogy az itt lévők semmi hiányt ne szenvedjenek.
- Na látják, már itt is vannak. Ne tessék tolongani, maradjunk szépen itt a középen egy csomóban a maradék parkettán. Később, ha már mind felsorakoztak, néhány lépéssel közelebb lehet majd menni a a rácsokhoz. Türelem...!
- A fekete lyukról' mégcsak nemrég értesültek a tudomány emberei, s makacsul vitatják létezik e, s ha igen milyen lehet. Pedig köztudott, hogy az ilyesmi régóta nyilvánvaló - legalábbis földi változata mindenképpen. Nevezhetik bárminek - tábornak, gyüjtőhelynek, Saujhelynek vagy leprának - semmi sem jut ki egyikből sem. Semmi lényeges. Odafenn a fény reked meg, idelenn a hang. Ha már beszippantódtál - ott maradsz. Lapulj, vagy húzd ki magad, mindegy - maradj veszteg, mást nem is tehetsz. Feketék vagyunk mint a lyuk és majdnem némák. Mintha sötét üvegfalak mögött tátognánk. A félelmes szájzár tökéletesen működik.
- Az egyetlen lehetőség, ahol találkozhatnál, beszélhetnél valakivel, s akinek retorziók és megvonások, fegyelmezések nélkül elmondhatnád, hogy milyen életet élsz idebenn - hogy semmi sem igaz - ha feljebbviteli tárgyalásra mehetnél. Mondom, ha! Ha ha ha!
- A feljebbviteli tárgyalás szép álom. Manapság külföldre sem mehet senki - mért akarna valaki éppen feljebbviteli tárgyalásra menni? Államköltségen utazgatni, urizálni! Most minden másképp van, mert ez a helyzet. Ezt el kell fogadni. És ha mégis mehetnél.? Ugyan már - mi jó van abban.? Ne álmodozz!!!! Egyszeri lehetőség lenne a sóvárogva várt feljebbviteli tárgyalás - csak annyi, hogy kidugd a fejed a víz alól. Utána még rosszabb, mert benn ragadsz a süppedő bűzös mocsárban amig időd lejár, vagy el nem szállítanak.
- Feljebbviteli tárgyalás.? Elhagyni akárcsak egyetlen napra az intézmény fennhatóságát - felügyelet, féltőn óvó tekintetek nélkül olyan irtózatosan messze elmenni? Találkozni szülővel, rokonnal, ügyvéddel, akárkivel...? Mi az, hogy jogod lenne hozzá? Elment az eszed...? Nem tudod mit beszélsz - a messzi távolban rádjöhet valami ellenőrizhetetlen szószátyár roham és fecsegsz. Nem mintha titkolni valóink lennének, de így sokkal jobb. Neked is jobb. Gondosan vigyáznak minden lépésünkre nehogy eltévelyedjünk, és szükségünk is van a kellő óvatosságra.
- BÉÉ hadnagy az iroda ajtajában állt - s ahogy reggeli átadás után munkába menet elhaladtunk mellette, csak ennyit szólt: "magának ma van a feljebbviteli tárgyalása"
- Az egész sor megtorpant bambán - az összes meglepett szabó. Mintha egyenként falnak csapódtak volna, mert nem mondott nevet. Mindenki izgatott várakozással fordult a hadnagy felé. Neki, mutatott felém a hadnagy. Elöntött a forróság - még nem tudtam mi a módi. Hátulról azonban sürgető parancs érkezett.
- Tovább!!! Felzárkózik, gyerünk - és persze mentünk tovább, mert vár a munka. Aláírtad, hogy "nem kívánsz részt venni" a saját tárgyalásodon. Mit akarsz még? Nem tudtad..? Akkor még nem. Ahogy azt sem, hogy egyetlen nehéz kéz vezeti vágottvégű tollat, s a fekete tinta is ismerős minden aláíráson.
- Akik itt vannak, a lejobb helyen vannak itten - nem tündérek egyáltlán, sőt, egyesek a pokol címzetes gazember törzsvendégei, mivel korántsem e helyt gyülekeznek az említett tündérek, s a "mezők liliomai". Amúgy pedig nincs az emberölésnek és a legelvetemültebb gyilkolászásnak olyan fajtája, melynek képviselője hiányozna innen. Mindenki képviselve van - manapság sajnos politikai ügyekben elmarasztaltak is, de mind mind igazán jól érzik magukat. Bárki megkérdezhetné őket.
- Csak tessék. Van szép díszruhájuk is, láthatja. Ne, ne menjen közelebb a rácshoz, innen is egészen jól látni - mondtam még mielőtt bejöttek, hogy négy öt lépésnél ne menjenek közelebb - innen is láthatja. Nem tetszett érteni.? És csak a családról, a rokonokról, meg az időjárásról, ahogy már mondtam. Különben azonnal vége - magának is meg az összes többi láűtogatónak.
- Lépjen vissza kérem maga is - ne kelljen megismételnem, mert azonnal befejezzük a látogatást. Innen a terem közepéről is láthatja melyik a magáé - csak minden másodikat figyelje - a szürkeruhások azok az őrök. Na látja! Tessék nyugodtan itt maradni középen egy csomóban, különben ahogy mondtam befejezzük a látogatást, és a jövő hónapi lehetőséget is elveszti. Ha nem hallja amit mond, az a maga baja. Mások hallják, mert rögtön felismerik a magukét.
- Tessék hangosabban kiabálni.!
- A díszruhának jelentős funkciója van - kéretik komolyan venni..Állami díszruha. Jár nekünk, mint csíkos cilinder a cirkuszi majmoknak. Aki engedély nélkül meri használni, csak úgy a maga örömére, súlyosan megbűnhődik. El a kezekkel a díszruhától!!! Épp úgy mint szegény Kóreától. Rohadt Amerikaiak, mit képzelnek ezek? A Dulles külügyminiszter, meg az a nyamvadt Trúman, aki az elnök ottan.
- Magyarország nem rés, hanem erős bástya - már díszruhánk is van! Olyan díszruhánk van, hogy még a szavuk is elakadhat. Ilyen sehol a világon nincsen. Amerikában sincs ilyen szép díszruha. Nem túl sikkes az igaz, de szabályos, modern ál- szivarzsebbel. Manapság ilyenbe öltöznek a pesti huligánok. És írni kéne az ENSZ- be, de tényleg, vagy szemléletesen bemutatni de tüstént, hogy mással szórakozzanak, ne a magyar üggyel, mert amióta díszruhánk van, megbékéltünk sorsunkkal - jól vagyunk - nézzenek ránk.
- Már semmi se hiányzik!
|
|
|
- augusztus 10 2010 09:43:20
Kedves Inszeminatár!
Elég hosszúra sikerült ez a novellád, és megint a sátoraljaújhelyi gyűjtőről. Néha komikusan, de mégis kellő iróniával ábrázolod azt a kort és a benne élő embereket.
Csak díszruha kell... és "már semmi sem hiányzik!"
Vagy talán mégis?
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- augusztus 10 2010 14:14:32
Kedves Zsuzanna!
Bizonyos korokat érdemes iróniával ábrátolni.
Érthetőbbé, olykor még sokkal átélhetőbbé is válnak, s merev távolságtartás is enyhülhet.
Amúgymeg, ilyen a stílusom, hogy kellőképp nagyképű legyek.
Ü:
Insz... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 24. vasárnap,
Emma napja van.
Holnap Katalin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
