A monitoron villongva futottak a képek.Kapott egy videót.Az EGO cimmel.Az animációs alkotást nézve
csak úgy tolultak fel benne gondolatok.A tükör...Az emberek mindig is misztikus, rejtélyes tárgynak tartották.A karon ülők mindig a másik oldalára kíváncsiak.Voltak vannak és lesznek reggelek mikor a saját tekintetünket is megpróbáljuk elkerülni, mikor a tükörből visszanéző ,merően vizslat ja a vonásainkat.
A tükör a régebbi korokban különleges luxuscikknek számított.
A tükör feltalálása előtt egyedül a sima, rezzenéstelen vízfelület adta vissza úgy-ahogy az ember arcmását. Az ókori Keleten használt első tükrök voltaképpen ezüstből, rézből, majd bronzból készült fényesre csiszolt lemezek voltak. Ezek a tükrök csak újkorukban, viszonylag rövid ideig mutattak tiszta képet. A levegővel érintkezve ugyanis igen hamar oxidálódtak és fokozatosan elhomályosodtak. Nagy értékük miatt azonban még így is mindaddig használták őket, ameddig teljesen tönkre nem mentek. Ezért írja Szent Pál híres Szeretethimnusza végén, hogy „tükör által homályosan látunk.” Pontosan így szól a híres idézet:PÁL ELSŐ LEVELE KORINTHUSIAKHOZ 13,12 Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten.
Amíg a tükör kevesek kiváltsága volt, addig a művészetben is nemes tulajdonságok kifejezőjeként jelent meg. A középkori és a reneszánsz művészetben a négy fő erény egyikét, a bölcsességet jelképezte. A Bölcsesség, illetve gyakran az Erény megszemélyesített alakját is általában tükörrel a kezében ábrázolták. Ennek eredete a Bibliára nyúlik vissza. A Bölcsességek könyve ugyanis a bölcsességet így jellemzi: „… az Isten működésének tiszta tükre és jóságának képmása”.
A későbbi korokban viszont a tükör már inkább az emberi hiúság jelképe lett az ábrázolásokon.
De mindvégig megmaradt mitikus bútordarabnak,volt úgy,hogy ,mint ebben az animációban ajtó, egy másik borzongató világba,ahol az emberi fantázia szab végtelen távlatokat.
A ma, hogyan gondolunk a posztmodern designerek szemén keresztül, amikor a nagy tükörfelületekben látjuk magunkat tükröződni?
Akkor idézem egy mostani nóta videóra hangszerelt szövegét..
"
Ülj le, velem szembe
Magadban olyat látsz-e
Mit az ember szégyell
Ha a tükörbe nézel?
Látod valós tested
Arcod mosolyát fested
A valódi képre
Ha nem sikerült elég szépre
Kérlek, jól figyelj
Kell minden apró jel
Nézz a tükörbe
A múltból most
A jövőbe
Nézz a szemembe
Olvass most belőle..
..A tükröd vagyok
Ne a tükröt törd szét
Ha bánt az önarckép
Ha dühöt és bánatot érzel
Ha a tükörbe nézel
Tudni talán nem kell
Mitől jó egy ember
Álarcok nélkül
A világ tőled is szépül "
**
Nagy bölcsességet, igazságot írtál le, és örülök, hogy idéztél Pál apostol leveléből. Bár nagyon sokszor sok helyen elhangzik ez az idézet, mi emberek még sem tudjuk eme bölcsességet sokszor a magunkénak érezni, aszerint élni.
Bizony, a tükör elhomályosodhat,és már nem igazi önmagunkat látjuk benne, ha belenézünk.
Nem véletlenül mondják azonban, hogy a szem a lélek tükre, abban sok mindent meg lehet látni, néha magunkat is tisztán látjuk benne, ha csak az a szem nem könnyektől és haragtól homályosul el, hanem inkább a boldogságtól fénylik.
Speculum. Talán ebből a latin szóból ered a spectacjulum, az inspector idegen szavunk is.
Meghallgattam a dalt is, nagyon jó a hangszerelés!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
Torma Zsuzsanna - augusztus 10 2010 08:27:19
Az indavideo is nagyon jó volt, lélektanilag nagy hatással lehet mindenkire. Elgondolkodtató!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
heaven - augusztus 10 2010 18:59:37
Nagyon érdekes. Csak ámulok-bámulok.
