|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_Egy mami gondolatai
Gy.
Már régóta hiányzott az életemből egy ölelni,babusgatni való kis lény. A gyerekek felnőttek,bár még néha eltűrik a túláradó anyai szeretetet,de már ritkán vágynak dögönyözésre,hancúrozásra.
Mikor megjött Felőled a "gólyahír", egyszerre voltam nagyon boldog és rettegtem a jövőtől.Nagyon rosszkor jöttél. Egy zilált,zaklatott, tömérdek gonddal küszködő család, egy cseppet sem reményteli kapcsolat várta jöttödet. DE VÁRTA! Izgalommal és szívünk minden szeretetével figyeltük anyukát gömbölyödő pocakját, tappancsaid nyomát fészkelődésed közben.
Amikor jelt adtál,hogy érkezni szándékozol, bepánikoltam. ( Csak ezt anyukádnak meg ne mondd,mert úgy csináltam,hogy Ő ne vegye észre! ) Rettegtem attól,hogy mi vár édesanyádra.Legszívesebben bekiabáltam volna Neked!
_ Ezt most sürgősen hagyd abba! Maradj nyugton ott, ahol vagy!
Vagy csiribi-csiribával átvarázsoltalak volna a saját hasamba,hogy ne az én pici lányomnak okozz fájdalmat. Szégyellem bevallani,de rettenetesen haragudtam Rád és mindenkire, aki oka lehet az én kis tündérem szenvedésének.Anyukád viszont nagyszerűen viselkedett.A fájdalmai ellenére mennyei boldogság sugárzott az arcáról és olyan szép volt,hogy még én is megcsodáltam. ( Mert ott voltam ám én is,igaz nem a születésed pillanatában.)
Amikor kihoztak megmutatni,csak a szívemnek tetszettél, a szememnek nem annyira.Hiába voltál nagy baba,de kis vékonyka.És a fejed,... Mintha apádét zsugorították volna össze! S azt azért nem nevezném babaarcnak!
Aztán hazajöttetek és elkezdődött a háború körülötted.Mindenki másként akart szeretni,és mindenki harcolt a szeretetedért, az első mosolyaidért.Mondom,ez egy hülye család!Mindnyájan azt akartuk,hogy Neked a legjobb legyen,csak mást gondoltunk a legjobbnak.Szegénykém, az első hónapjaid veszekedések, viták közt teltek el! De Te ezzel mit sem törődtél.Nőni és hízni kezdtél,erősödtél és okosodtál, s egyre többször ajándékoztál meg minket lehengerlő mosolyoddal.Ahogy az eszed is kezdett nyiladozni,rájöttél,hogy kit mivel vehetsz le a lábáról. Anyudhoz bújni kellett,hogy imádjon,apádnak produkálni az egyre újabb mozgásformákat, keresztapádnak mosolyt küldeni, nekem pedig elég volt a sírásra görbülő szád,hogy anyatigrisként mindenkitől meg akarjalak védeni. Nekem fordultál először hasra, anyudnak ültél és álltál fel, nekem tetted meg első lépéseid.
És most,holnap már 1 éves leszel. Óriási nagy fiú vagy tele élettel, vidámsággal,akarattal és szeretettel.Csupa-fog mosolyod körbevesz minket és elvarázsol.Ahol vagy,minden csupa élet és vidámság.Jelenléted megtölti a lakást, egyszerre vagy mindenhol, de leginkább láb alatt.
Sokszor elgondolkodom,mi vár Rád, milyen lesz az életed? Nem tervezgetek,hiszen mindegy mi lesz Belőled. Két dolog fontos csak: Ember és Boldog légy! Hiszem, hogy ehhez mindened megvan.
Van egy édesanyád,aki nagyszerű,melegszívű teremtés. Aki egész életében rajongva fog imádni Téged, akkor is,amikor haját tépve kiabál a rosszaságaid miatt. Aki mindig melletted fog állni, még akkor is,amikor azt hiszed,épp ellened van. Aki rengeteg szépre,jóra tud tanítani.Aki megláttatja Veled az élet ezernyi csodáját.Aki elég bohókás és szeleburdi ahhoz,hogy igazi játszótárs legyen,de elég okos ahhoz,hogy az élet komoly dolgaiban is segítséget nyújtson.Akire mindig számíthatsz!
Van egy keresztapád,aki a maga kamaszos szégyenlősségével,szíve minden szeretetével fordul feléd.Aki egész életedben a barátod, a "bátyád " lehet.Aki meg fog tanítani mindenre,amit csak tud,akivel együtt dühönghettek a tv előtt a focimeccseken.Aki majd félszegen nyújt segítő kezet,ha szükséged lesz rá.
Talán már van egy leendő nevelő-apud,aki már most úgy szeret,mint a saját fiát.Akiben megbízhatsz,akinek erős keze támaszod lehet.Aki majd megtanít igazi férfiként élni,dolgozni,szeretni.Akitől tartást és emberséget tanulhatsz.Aki nem pótolja majd az apádat,hanem az édesapád lesz.
És hát még egy darabig vagyok én is. Tudod,én, a Mami! |
|
|
- augusztus 10 2010 09:34:57
Kedves Böbebaba!
Nagyon meghatóak voltak unokádhoz írt "gondolataid", szinte monológszerűen mondtad el benne az iránta való érzéseidet, s mutattál rá, hogy mennyire szereted és fontos Neked.
De gondolom ezzel az anyukája is így van.
A leendő nevelőapuka remélhetőleg hamarosan ott kopogtat az ajtón!!!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- augusztus 10 2010 18:57:46
Gratulálok az unokádhoz, nagyon tetszett. |
- augusztus 10 2010 21:37:51
Köszönöm Nektek a kedves sorokat.Azt hiszem,nagyon furcsa dolog ez a nagymamaság.Az embernek úgy kell néha kettészakadni,mert mindkettő a szíve csücske és egyiket sem hagyná bántani ,de a szülő-gyerek viszonyban akadnak konfliktusok.Meg hát ugye az ember gyermeke mindig gyerek a szemében. ( Ez ma konkrétan látszott. Képzeljétek el a nagy családi ebédhez készülődvén édesanyám elmondta,hogy hogyan kellene a fasírtot megmelegítenem.  Mindenki ezen derült! ) |
- augusztus 10 2010 22:12:38
Nagyon nagyon tetszik! Nem tudok mit mondani
Egyébként meg a fasírton sütőpapír volt,a zselatin meg csak megdermedt,úgyhogy csak neki volt igaza |
- augusztus 10 2010 22:47:02
|
- augusztus 11 2010 12:45:37
Nagyon tetszett az írásod! S mivel csak órák kérdése, hogy én is nagymama legyek, különösen megérintett. Én is imádom a 3 lányomat, de az unoka...az más! Már nagyon hiányzott az életemből egy babusgatni való, édes kis lény! Akit dédelgethetek,körbeölelhetem - hisz a lányaim ilyenformán nem igénylik a szeretetem / megértem,felnőttek /.Egyébként két írásom itt /prózák között / is azért született, mert a lányom várandós volt az unokámmal és megihletett az anyaság érzése...
Gratulálok! És sok boldogságot ennek a kis családnak!
Szeretettel: Gabi |
- augusztus 11 2010 16:31:53
Nagyon el talált sőt mondhatni telibe talált ez az írásmű ...
Talán egyszer Én is átélhetem.... |
- augusztus 13 2010 22:21:58
egyszerre nehéz téma és nagy öröm...
sokszínűségét visszaadja az írásod! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 24. vasárnap,
Emma napja van.
Holnap Katalin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
