Az antikvárium a tér északi oldalán állt, nem messze a bevásárlóközponttól. Középen, mély benyílóban volt a bejárati ajtó. A sárgaréz keretes ablakok mögötti spanyolfal miatt az üzlet belsejébe nem láttam be. A kirakatok tömve voltak keleti csecsebecsékkel. Nem tudtam megállapítani, van-e közöttük valódi érték, minthogy magam nem gyüjtöm a régiségeket, eltekintve a kifizetetlen számláktól. A bejárati ajtót egy szál sima üveglap alkotta, de ezen át sem láttam többet, annyira sötét volt az üzlet belsejében. A bolt mellett egyfelől az épület kapuja nyílt, a másik oldalon egy csillogó, finom ékszerüzlet. Az ékszerész a boltja ajtajában állt, egyik sarkáról a másikra billegett, láthatóan unatkozott. Magas, elegáns, ősz hajú zsidó, vékony anyagú, sötét ruhában, a jobb kezén mintegy kilenckarátnyi gyémánttal. Ahogy a könyvesboltba befordultam, ajka finom mosolyra húzódott. Eleresztettem az ajtót, mely csendesen becsukódott, és beljebb mentem a faltól falig húzódó, vastag, sötétkék szőnyegen. Néhány kék bőrfotel állt az üzletben, mellettük dohányzóállványok. Fényes, keskeny asztalokon aranyozott bőrkötésű könyveket állítottak ki, két-két könyvtámasz között. A falakon függő üvegszekrényeket további aranyozott bőrkötésű könyvek töltötték meg. Finom holmi volt, az a fajta könyv, amelyet méterszám vásárolnak meg pénzes vállalkozók, aztán beleragasztatják valakivel a kötetekbe az ex librist. Hátul közfal emelkedett, erezett fából, a közepén csukott ajtó. A közfal és az üzlet fala által alkotott sarokban, kis íróasztal mögött, melyen faragottfa-lámpa állt, egy nő ült. Lassan felemelkedett, és felém billegett testhez álló, fekete ruhájában, mely elnyelt minden fényt. Hosszú combjai voltak, és volt a járásában valami ismerős, egy bizonyos ritmus, amellyel eddig nem kimondottan könyvkereskedésekben találkoztam. Platinaszőke volt, a szeme zöldes, a szempillája aláárnyékolt, és simán hátrafésült haja szabadon hagyta két fülét, melyekben két nagy achát fülbevaló gombja csillogott. A körmeit ezüst színűre lakkozta. Előrejött. Éppen annyi nemiség áradt belőle, amivel egy üzletember nyugodt ebédjét tönkreteheti. Megbillentette a fejét, hogy puhán fénylő hajában helyresimítson egy rakoncátlan, de nem túl rakoncátlan fürtöt. A mosolya tapogatózó volt; bár némi rábeszélés árán kedvesnek is elfogadhatta volna az ember.
- Parancsol valamit? - érdeklődött.
Rajtam volt a napszernüvegem. Elváltoztatott, vékony, csicsergő hangon kérdeztem:
- Akadna egy 1746-os Epitome Rerum Hungaricarum?
Hajszál híján azt mondta, hogy „He?", végül azért lenyelte. Ridegen mosolygott:
- Első kiadás?
- Harmadik - válaszoltam. - Az, amelyiknek a 106-ik oldalán az erratum található.
- Attól félek, hogy nincsen - pillanatnyilag.
- És Jacques De Bongars: Rerum Hungaricarum Scriptores varii Historici, az egész sorozat, természetesen?
- Öö ... nincsen - pillanatnyilag nincs - válaszolta mogorván. E pillanatban már csak egy hajszálon függött a mosolya, és érdekes lett volna megtudni, hogy mi lesz, ha le talál pottyanni az arcáról.
- Önök ugye foglalkoznak könyvárusítással? - kérdeztem udvarias fejhangomon.
Végigmért. Mosolynak nyoma sem volt már az arcán. A pillantása csaknem egészen kemény lett. A testtartása igen egyenes és merev. Az üvegezett polcok felé intett ezüstre lakkozott körmeivel:
- Ezek mire emlékeztetnek ... banánra? - érdeklődött csípősen.
- Ó, tudja az ilyesmi engem nemigen érdekel : feltehetően tele van acélmetszetekkel, húsz forintot ér a színes, tizet a sima. A szokásos hétköznapi holmi. Nem. Sajnálom. Nem.
- Értem. - Igyekezett ismét mosolyt erőszakolni az arcára. Mérges volt, mint egy mumpszos városatya.
- Esetleg a főnök úr ... de ő pillanatnyilag nincs itt. - A pillantása engem tanulmányozott óvatosan. Annyit értett a könyvritkaságokhoz, mint én egy bolhacirkusz igazgatásához.
- Netán késöbb bejön?
- Félek, hogy késő estig már nem várható.
- Nagy kár - válaszoltam. - Ó, be nagy kár. Leülök, és elszívok egy cigarettát ezeknek a foteleknek egyikében. Viszonylag szabad a délutánom. Nincs egyéb gondom, mint a trigonometria-feladatom.
- Hogyne - mondta ő. - Ho-ogyne, tessék.
Elterpeszkedtem az egyik karosszékben, és rágyújtottam a dohányzóasztalra odakészített, kerek nikkel öngyújtóval. A nő egyhelyben állt, alsó ajkát beharapta, a szemében némi zavar tükröződött. Végül bólintott, lassan sarkon fordult, és visszament a sarokba, az asztalkájához. A lámpa mögül lesett felém. Keresztbe tettem egymáson a lábaimat, és ásítottam egyet. A nő ezüstre lakkozott körmei az asztalon álló telefon kagylója után nyúltak, de keze félúton lehanyatlott, és dobolni kezdett az asztal lapján.....
Eta-Etusom - augusztus 12 2010 00:11:23
Kedves Vali... hát hol máshol,mint Sznobériában...és az egész egy görbetükör... plusz egy éles megfigyelő de unatkozó fiatalember...
David Garett pedig éppen Guineess rekordott állít be.... ott a stopper óra.. ez is egy sznobság ahol pont a művészi interpretáció vész el...
A szösszenetem címe Utólag okosnak lenni olyan, mint előre hülyének.. Bocs.. vannak helyzetek mikor nem lehet komolyan venni ! Ez olyan volt!
Eta-Etusom - augusztus 12 2010 06:37:44
Hát igen kedves Vali.. Garett a világ 3 legjobb hegedüsének az egyike és azért ezt is virtúózan adta elő... ezek szerint nem ismered
Rimszkij-Korszakov: A dongó című zenedarabját! Amit Te nem is tudom miért szőrtelenítésnek aposztrofálsz az a tökéletes dongó hang, amitől a falra mászik az ember ha betéved a szobába...
Azért került ide mert a Antikváriumban körülbelül így érezhette magát az eladó hölgy.. és a végén ott a zenei persziflázs... a dongót lecsapják.
Nagyon tetszett az írásod is, amely tele volt humorral, legalábbis az én meglátásom szerint. Nem akarom ezeket a mondatokat itt megismételni, hiszen Te tudod a legjobban, hogy melyek azok!
A "dongó"-t is nagyon jó volt hallani, már azt hiszem hallottam méhányszor, talán mások előadásávan is.
Köszönöm megint az élményt!
üdv.: Torma Zsuzsanna
Torma Zsuzsanna - augusztus 12 2010 09:59:22
Ui.: Én már tapasztaltam magamon néhányszor, hogy "előre hülye vagyok", mert szinte éreztem, hogy cselekedetemből nem fog jó kisülni (bár akarattal soha rosszat nem akartam csinálni), és azt is tapasztaltam, hogy utólag már hiába okoskodom,
Teljesen igazad van!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
lenabelicosa - augusztus 12 2010 10:36:18
Jó kis történet, láttam magam előtt... Én nem értek a nagy könyvritkaságokhoz, viszont most nagy szükségem lenne egy középkorira...
Szeretettel: Léna
rapista - augusztus 12 2010 10:44:01
A reklámot egy kurta kis iksszel ki lehetett kapcsolni..
A műveden pedig kikapcsolódni! Vagy talán a nai "globalizált" világ egy újabb szeletét olvasni!???
Remekül sikerült - csípje meg a dongó!
