|
 Vendég: 37
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,227
|
|
_A modoros lakáj helyett a pazar látvány fogadta őket.
Gy.
Simon Roland
A levél II. rész
A széles lépcsőfeljáró és a korlát részletes kidolgozása lenyűgözte a két férfit.
A modoros lakáj helyett a pazar látvány fogadta őket. A felső emeletre vezető bordó szőnyeg előtt illendően lerázták a csizmájukról a havat. Elképzelték, ahogy a padlót seprő hosszú szoknyában parolázó kisasszonyok és a kor divatjának megfelelő ruhában peckesen feszítő fiatalemberek közlekedhettek az ódon falak között, megpróbálták utánozni az egykori lakókat.
Nevetésben törtek ki. A kacajuk visszhangzott a kastélyban. Az idősebbik előhalászott a zsebéből egy pipát és egy gyufát, színpadias mozdulattal meggyújtotta. A keletkező fényben olyan volt a szakállas férfi, mint egy film főszereplője a mű drámai fordulatát hangsúlyozandó. A láng bevilágította a helyet. A sötétség hátrébb húzódott. Bársony függöny lebbent. Átkutatták az összes helyiséget, felforgatták a fiókokat, rejtett termek után kopogtattak a falakon. Végül megérkeztek az utolsó szobába. A kandallót aprólékos és gondos elkészítése okán azonnali elismerő pillantásban részesítették. Jártak már múzeumban, kiállításon, de ilyet még nem láttak – Ez volt a grófnő lakosztálya - Felforgattak mindent, de itt sem találták meg amiért valójában eljöttek. Az öregebbik férfi fáradtan lerogyott a székre és a szemöldökét összehúzva a pipáját újra szóra bírta. Gomolygó füst emelkedett a magasba – Ideje indulnunk, tombol a tél - A társa kibámult az ablakon, bár a sűrű hóesésben nem sokat láthatott a környékből.
A szakállas felpattant a székről a pipa tartalmát a kandallóba öntötte – Induljunk – adta ki a vezényszót, melyben nem lehetett nem fellelni a s csalódottságot. A két férfi távozása után a csend és a titok szövetséget kötött egymással. A kandalló rácsa alatt, a több mint 300 éve várakozó levél a parázstól életre kelt.
Kedvesem!
Nem bírom elviselni a nélküled töltött éjszakákat. A hold és a csillagok hidegsége kínozza testemet és lelkemet.
Sosem felejtem el a közös pillanatokat, az esti fürdőzést a tóban, a hosszú sétákat az erdőben.
Eldöntöttem, hogy megszökünk. Találkozzunk a kísértet kikötőnél. Vár ránk egy hajó.
A kapitány megbízható, jó barát. A szerelmünk örök lánggal fog égni, mely sosem alszik ki.
A láng mintha megerősítette volna a leírtakat. Színek és érzések tobzódtak leírhatatlan, kifejezhetetlen intenzitással.
A szenzációra, titokra, sikerre, gazdagságra vágyó történelemtanárok az erdőbe vezető úton még visszanéztek az előbb meglátogatott épületre. A tornyok, a szobrok, az óriási ablakok mind eltűntek a szitáló hóesésben.
Vége
|
|
|
- augusztus 18 2010 15:05:11
Kedves Simike!
Sajnálom, hogy ezzel a második résszel vége a történetnek.
Könnyű dolguk lehetett volna a szenzációra vágyó történelemtanároknak, hiszen az egyik még pipára is gyújtott, majd a hamut a kandallóba öntötte. Arra vártam, hogy ez a "kutató" akkor megpillantja azt a bizonyos levelet, amelynek szövegét megírtad.
Azt a következtetést vontam le, hogy a hamuban található parazsak lángra gyújtották a 300 éves levelet és így hiába volt könnyen észrevehető helyen, a történelemtanárok még sem találták meg, amit szerettek volna.
Nagyon tetszett a novella.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 12. szombat,
Mária napja van.
Holnap Kornél napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
