|
Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_M
Modern mese
Vasárnap délután füvet kellett nyírnom. Nagyon nemszeretem-munka ez számomra,mióta a rengeteg eső miatt ennyire elszaporodtak a kertben a békák.Én tisztelek minden életet,ezért kész cirkuszi mutatvány ez a tevékenység.Először a gép hátsó kerekein tolva, annak hangjával igyekszem távozásra bírni a rejtőzködő kolóniát, csak aztán eresztem le a gyilkos kést,s kezdek a valódi munkához.
Most is így tettem,ám legnagyobb megdöbbenésemre az egyik termetes példány a fűnyíró tetején nagyot dobbantva a tolókarra ugrott,majd mélyen a szemembe nézve így szólt:
- Régóta figyellek! Szorgos-dolgos, kedves, jólelkű teremtés vagy! Féltőn óvod magad körül az életet. Itt az ideje,hogy elnyerd méltó jutalmad! Tudd meg,én egy elvarázsolt királyfi vagyok! Hosszú ideje vándorlok, s keresem a párom, de Benned azt hiszem,megleltem. Csak csókolj meg, és többé semmi nem állhat boldogságunk útjába!
Bevallom,nem nagyon vonzott ez a dolog. Az én királyfim fajának is egyik legrondább példánya volt; haragos-zöld, nagyra puffadt testével; dülledt, kifejezéstelen szemeivel; nyálkától csillogó testével nem kifejezetten piszkálta fel libidómat. De a boldogságért mindenre képesek vagyunk, ugye? Összeszorított szemmel, számat puszira csücsörítve hajoltam a béka felé, mire ő a számra tapadva egy heves nyelvessel válaszolt. (A gyomortartalmam pedig felfelé indult.) Mindegy, a jövendő boldogság megér ekkora áldozatot. Mikor a csók véget ért nagy várakozással nyitottam ki a szemem, s íme előttem állt álmaim hercege. A látványtól ledermedtem.
Az én királyfim már messze volt az "első virágzásától ! Kosárlabda méretű feje kopaszon csillogott, busa szemöldöke alatt a békakorából ismert kifejezéstelen szem homálylott, duzzadt-borvirágos orra alatt foghíjas száj lifegett. Na,de a termete...! Tokás nyaka szétfeszítette hajdanvolt díszes ruhája gallérját, homorú mellkasa alól domborodó sörhasa nem tűrte a nadrág kényelmetlenségeit.Kurta, zárójelként álló lábaim szabadon engedték kószálni a köztük átfújó szelet. Ez lenne a boldogságom megteremtője? Nem ifjonti, nem délceg, de legalább a lelke biztos gyönyörű, s nem elhanyagolható az sem,hogy királyfi. Bár az ő korában,akár király is lehet már!
- Na mit szólsz, asszony? Ugye elakadt a szavad? Na gyorsan végezz a fűnyírással,addig hozz 1-2 üveg sört, aztán olyan boldoggá teszlek,hogy megemlegeted!
Már kezdtem sejteni,hogy így lesz. Szótlanul kihoztam a sörét, aztán befejeztem a rám váró feladatot.De most valahogy nem volt kedvem akrobatikázni, így gyorsan végeztem. Letelepedtem "boldogságom " mellé, hátha egy jó beszélgetés közben kiderül,hogy a rusnya külső mégis arany lelket takar.
- Még felhajtom ezt a maradék kortyocskát-- vartyogta harsány böffentések közepette- addig szaladj,csinosítsd ki magad! Gondolom, alig várod,hogy a falunak, meg a barátnőidnek eldicsekedhess velem. Aztán szépre sikeredjél, nehogy szégyent valljak veled!!
-Dicsekedjék veled a villám!- gondoltam. Ez hát az én megérdemelt jutalmam? Akkor inkább büntessenek meg mindazért, amit eddig tettem.Csak az járt a fejemben,hogy hogyan szabadulhatnék meg tőle. Elővettem minden asszonyi furfangomat. Felszerelkezve néhány újabb sörrel,visszamentem a kertbe és leültem mellé a padra.
- Nem akarok én most sehova menni! Inkább itthon maradnék. Olyan régóta vártam Rád! Élvezzük ki a találkozásunk minden örömét!- cirógattam meg nagyra nőtt homlokát
Buja sóhajokkal kísérve szavaimat,kérleltem még,hogy meséljen az életéről, a varázslatról, miközben árgus fülekkel csak arra vártam,hogy elszólja magát. Hátha megtudom,hogyan csinálhatnám vissza a "csodát". Ahogy nőtt a bevitt sör mennyisége, úgy dagadt a történet.Végül elérkezettnek láttam az időt, hogy rákérdezzek:
- De ugye már semmi nem fordíthatja vissza a varázslatot?
- Csak ha egy kiadós ketymety közben valaki azt találná mondani nekem: " te undorító varangy ".De erre ugyebár esély sincsen. Mert én egy lepedő-virtuóz vagyok!
Ugye nem kell a továbbiakat részleteznem? Hősies elszánással kormányoztam királyfimat a hitvesi ágy felé. Aztán..... Aztán két tenyerembe fogva egy jól irányzott hátsón-rúgással visszairányítottam a kertbe.
Éjszakánként még most is hallom fület-tépő vartyogását.Talán a hódításával dicsekszik! |
|
|
- augusztus 16 2010 13:29:07
Kedves Bobebaba!
Bizony, fergetegesen jó. Nekem az a megérzésem, hogy mindezt csak elképzelted magadban. És talán úgy gondoltad, hogy ha már Te sem vagy fiatal leány, akkor a békából sem lehet fiatal királyfi, vagy herceg!
Jól eltaláltad az idősödő sörívó férfiúk kinézetét és a "dolgokhoz" való hozzáállását. De még ha a fűnyírást vállalta volna helyetted!!!
Akkor talán "kegyedbe" fogadhattad volna. No de így? A munka legyen a Tiéd, a sör meg az övé?!
Még elképzelni is nehezen tudnám.
Úgy látszik, nem rugtad elég távol, azért hallod még mindig an"kvartyogását".
Tetszik, mert mosolyra (vagy egy kis hahotára) fakasztott!!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- augusztus 16 2010 15:58:00
mesteri....nagyon jót mulattam....találó a hasonlat minden téren.
életszerű a maga nemében
szeretettel:mine |
- augusztus 16 2010 17:40:50
Köszi Kata!
Kedves Zsuzsa! Valóban csak elképzeltem, mert a valóságban ritkán csókdosok békákat,akármit ígérnek is. De valóban nehezen tudom elképzelni,hogy jelenlegi "negatív bombázó " alkatomra egy délceg ifjonc lenne vevő.Bár ,ha egy ily királyfi toppanna be hozzám,néki talán füvet nyírnia sem kéne.
Mimone! Köszi a dicséretet, s örülök,ha jól szórakoztál!
Szeretettel: Böbe |
- augusztus 20 2010 09:57:03
Ezt az egészet kikérem magamnak a sörhasú, tokás, sörtszerető férfiak nevében!
Egyébként én meg alig várom, hogy egy gyönyörű, hamvas, üdezöld színű békalkány megcsókoljon, és visszaváltozhassak délceg békakirélyfivá!
|
- augusztus 20 2010 15:37:01
Drága Go-ti!
Bocsánatodért esedezem,de tudod... Akinek nem ümögje,...
Gyere ide ,látogatóba, itt tényleg iszonytató mennyiségű béka van.Hátha találunk Neked egy kedvedre való békalányt! |
|
|
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 24. vasárnap, Emma napja van. Holnap Katalin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|