|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_
Lehetetlenül lehetséges
Az ablakon túl megérkezett a tél. A papírszáraz avart szép lassan elpalástolta a végtelenségb?l hulló hófehér áradat, a hó. A kopasz fákon már néhány centis rétegben pihentek a jeges hópihék, ahol egykor vidám madarak csiripeltek jóllakottan. A természet mély álomba szenderült a hófehér, puha takaró alatt
Az ablakon túli világot figyelte Demalin, a kezében pihen? pohárból isteni ned?t, jóles? vörösbort kortyolgatott. Már élete utolsó negyedét taposta, de próbált erre nem is gondolni. Szeretett élni, szerette az élet adta lehet?ségeket kihasználni, élvezni mindaddig, amíg csak lehetséges.
Az ablakon félrehúzta a gondosan elkészített patyolatfehér függönyt, és a téli természetet pásztázta tekintetével. A közeli dombon egy terebélyes fa dacolt az id?k viharával. Tombolhat a hóvihar, szakadhat a savas es?, fájdalmasan zuboghat a dió nagyságú jég-? kitart. Gúnyt ?zve az id?járással és az évekkel, újra és újra felölti tavaszonként pompás, reményzöld öltözetét.
Fa. Er?s, akárcsak az a bizonyos fa-gondolta Demalin elmerengve. Nem túl gyakran engedte, de mégis néha rátörtek az emlékek, újra és újra visszatért a múltba. Nagyot kortyolt a fenséges italból, elméjét kitárta, és hagyta, hogy feltárulkozzon újra az a világokkal ezel?tti nap.
Hófehéren csillogott a fagyos éjjel. A csillagok álmosan pislogtak a fekete égbolton, mégis, mintha fényük most mindennél er?sebb volna. A telihold mosolyogva nézett le az alvó világra, ahol mindent betakart a frissen hullott hó. Minden békésen nyugodott, ám ez az édes nyugalom szertefoszlani készült
-Gyerünk már, siess! - hadarta sürget?en Bee. Haladj!
-Jó, csak türelem. Az alkotáshoz id? kell r11; felelte idegesen Demalin.
-Nem is alkotsz. Csak ki kell találnod egy hihet? dolgot Haladj. Kérlek.
-Pssz! Még id? el?tt felébred! -csitította ?ket a legkisebb testvér.
-Na, kösz. Itt az ész, Violence - mondta Demalin. Violence biztatón kacsintott.
-De azért siess. Nemsokára hajnalodik.
-Jó, jó. Megvan. Azt hiszem, eléggé hihet?, f?leg félálomban. Be fogja venni. Violence, ébreszd. Bee, vegyél fel csillogó arckifejezést. Mintha csodát készülnénk megnézni - adta ki az utasításokat Demalin. Csak ki ne menjen a fejemb?l.
A földszinten Violence benyitott a hálóba. Vadul kalapáló szívvel közeledett az ágy felé. Már hallotta is a mély lélegzetvételeket. Fülében száguldva dübörgött a vér. Nemsokára. Az ágy mellé lépett, és kissé lehajolt.
-Anya - suttogta, és gyengéden megrázogatta az álomtól ellazult n?t.
-Anya- mondta félhangosan. A n? feleszmélt. Kezd?dik. Violence széles mosolyra húzta a száját.
-Mehetünk- bökte oldalba Bee Demalint.
-Majdnem leestem! -méltatlankodott Demalin, és a lépcs? felé mutatott, majd elindult lefelé.
-Kezd?dik- suttogta a háta mögött Bee.
-Nemsokára.
A hálóban a n? már felült.
-Gyere anya, mutatnunk kell valamit!- mondta Violence.
-Mégis mit? - kérdezte a n?, és beletúrt kócos hajába.
-Majd meglátod, csak siess- lépett be a szobába a két testvér. Öltözz fel, hideg van kint - mondta Demalin.
-Ti teljesen
-Nem, nem teljesen. Gyere, ilyet ötezer évente csak egyszer láthat az emberiség - mondta Demalin, és kikapott a szekrényb?l néhány ruhadarabot az anyjának. Siess!
A n? álmosan felöltözött, majd kérd?en három lányára nézett.
-Gyere - szólt Demalin, és elindult kifelé a házból. Végigsiettek a pázsiton, majd az ezt követ? réten. Csíp?sen hideg volt. A hó húsz centi vastagságban telepedett meg a földön, ami errefelé igazán kis mennyiségnek számított.
-Itt vagyunk- mondta Demalin. A Hold hatalmasra n?tt gumilabdának látszott, és mindent bevilágított. A fa, ahol megálltak, szörnyként meredezett az égi óriás el?tt. Demalinnak az a képzete támadt, hogy a f és a Hold kölcsönösen megrémiszteni próbálják egymást. Gyorsan elhessegette magától a gondolatot, és a tervre koncentrált. Bee jön. Gyerünk csajszi.
Bee az anyja mögött megmozdult, és tenyéréllel pontosan célzott. A n? csupasz nyakára sújtott le. Ahogyan Demalin mondta. A n? elvesztette eszméletét, és tehetetlenül eld?lt, mint egy meggyilkolt fa.
-Szép volt. Most siessünk- mondta sürget?en Demalin. A lányok bólintottak. Bee felkapta a fa tövéb?l a már odakészített kötelet, miközben Demalin és Violence a fához vonszolta a n?t, majd nekitámasztották a fa törzsének.
-Úgy rögzítsük, hogy a karjaihoz hozzáférhessünk - kérte Violence.
-Meglesz -mondta Bee, és munkához látott.
A világra teljes csend, és nyugalom ereszkedett. Mintha a világ átváltozott volna légüres térré.
-Kész! - szólt Bee.
-Szuper. Most pedig megvárjuk, míg visszatér
Demalin a borospohárral a kezében szinte most is látta, hogy ott állnak ?k hárman a fa tövében, és épp a felszabadulásra várnak
A n? magához tért. Körbenézett, és szemmel láthatóan nem értette a helyzetet.
-Mi ?
-Csss, Most beszélgetünk - közölte Violence. Hogy érzed magad?
-Én- kényelmetlenül, felelte a n?.
-Szuper- mondta Bee, és Demalin kezébe nyomott valamit, amin egy pillanatra megcsillant a Hold szokatlanul er?s fénye.
-Tönkretettél minket. Nem, ne próbálj tagadni. Elég volt. Elég volt bel?led, és a kötelékb?l - szólt Demalin.
-Vége, anya- nézett a n? szemébe Violence. Vége. Huszonöt év elég volt. Ez id? alatt nézd mivé lettünk
-Szellemi romok - zárta le Bee. Gy?löllek.
-Gy?löllek - ismételték a lányok.
-Most pedig. Ez egy kis ajándék Violence-t?l - mondta Demalin, és letérdelt a n? elé. Felt?rte anyja karján a pulóvert, és a kezében lév? pengével közelített felé.
-Tönkretetted- mondta szúrósan Demalin, és Violence felé mutatott. Err?l tudtál? - kérdezte a n?t?l, miközben a szeme elé tartotta a pengét. Gyönyör? volt. Lecsiszolt felület, amelyen táncot járt a holdfény.
-Tudtál err?l? - kérdezte újra.
-Nem- bökte ki a n?.
-Á, hogy nem, akkor Violence, mutasd meg!
Violence anyja elé lépett, és felhúzta egyik karján az inget. A Hold még sápadtabbá tette hófehér b?rét. Karján fekete vonalak rajzolódtak ki. Rengeteg karcolás, és láthatóan sok mélyebb seb.
-Miattad - szólt Violence, majd Demalinra nézett.
-Az egyik vágása nagyon mély volt, ezért beszaladt a klinikára, és épp belémbotlott. El akart szaladni, de nem engedtem. Azután összeültünk mi hárman. Gy?löllek -mondta Demalin. De most itt az ajándék. Ha mozgolódsz, fájni fog. Jobb kezének hüvelyk- és mutatóujja közé vette a pengét, és hozzáérintette a jeges fémet a n? bársonyos b?réhez. Lelki terror. Szellemi romok Demalin orvosi precízséggel metszett. Határozottan, és mélyen. A n? szemébe könnyek gy?ltek, és felszisszent, amikor a jeges fém a vérével találkozott.
-Ne hara
-Nem, nem. Psszt. Most már úgyis mindegy, nem igaz? Vége -suttogta Demalin.
-Fáj - remegett meg a n? ajka.
-Igen, fáj. Nekem is fájt, de elnyomta a lelki sebek fájdalmát -mondta Violence. Tönkretettél minket lelkileg. Ezek után legyünk értékes emberek?
-Én
-Igen, te Lelki terror, szellemi romok
Az utolsó mondat csendesen visszhangzott az éjben.
-A másikat - szólt Demalin, és a n? másik karján is elvégezte a metszést. Így gyorsabb.
-De - szólalt meg a n?, hangja gyenge volt.
-Köszönd meg- szólt a n?höz Bee. A n? lehunyta szemeit, is próbált nem a fájdalomra gondolni. Elméjében egyetlen szó visszhangzott: Gy?löllek. Mély b?ntudattal lebegett át a holtak végtelen világába
-Demalin - szólt egy hang a jelenb?l.
-Matt - tért vissza a n? a jelenbe, az ablak elé.
-Emlékek? -kérdezte a férfi.
-Még mindig Vajon mi lehet velük?
-Jól vannak, biztosan. Jó helyen, biztonságban.
-Igen? Szörny?, hogy nem hívhatjuk egymást. Szétszóródtunk, és most bujkálunk. Hány éve is? Már lassan negyven éve Lehet, hogy nevet is változtattak.
-Meglehet- szólt Matt, és megtörölte felesége könnyes szemeit.
-Fáj de mégis jó embernek lenni.
-Van, aki embernek születik, van, aki csak anyja halála után válhat azzá.-Érdekes, mi?
-Abszurd. És mégis lehetséges.
-Nézd azt a fát - mutatott Demalin a dombtet?n álló fára. Magányos. Körülötte újra és újra meghalnak az él?lények, de ? él. Újra és újra virágot bont tavasszal, újra és újra menedéket biztosít az állatoknak. Közel 150 generáció elhalt már mell?le, de ? él. Abszurd
-Mégis lehetséges.
Az ablakon túl elállt a hóesés, néhány percre még a nap is megmutatta szépségét. A hótakaró fényes fehérséggel eljenezte az égi uralkodót.
A távoli helyen pedig es?csepp pihent csendesen a réges-régi kopott acélpengén
Abszurd. Mégis lehetséges |
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
