|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_M
" Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
Lennék valakié. "
Nem szerette őt senki.Tudta és meg is értette ezt.Néhány éve még kedves,aranyszőke-fürtű kisfiú volt.Ma már inkább egy csimpánzra emlékeztet.Kezével állva megvakarhatná a térdét, hosszú lábaira nem kapható konfekció-nadrág,mellkasa beesett,háta meggörbült,gúnárnyakából élesen mered elő ádámcsutkája.Na és a feje! Haja örökké zsíros,seszínű kóc lett,arcán milliárd vöröslő pattanás és babahaj vékonyságú szőrszálak ritkás sorokban.Ha megszólal, fület sértő varjúkárogás jön a torkából.Nem csoda,ha senkinek sem kell.
A nagyi,ő volt az utolsó,aki így is szerette.Sokat beszélgettek.Mindig arról mesélt neki,hogy majd meglátja,hamar elmúlik ez az időszak is. Azt mondta,hogy ő most egy báb,melyből rövidesen előbújik egy daliás herceg. Néha le is rajzolta neki a jövendő fiatalembert.Jókat nevettek, amikor ő pedig válaszul megmutatta,hogy milyennek látja most magát. De a nagyi elment, s ő maradt ugyanaz a rusnyaság. Szülei nagyon haragudtak rá,amiért a temetésen nem sírt. De nem tudott. Szemei viszketősre száradtak, torka görcsbe rándult és csak üvölteni szeretett volna artikulálatlanul. Megütni, megrázni akarta a koporsóban fekvőt,aztán átölelni és könyörögni,hogy maradjon még.
A szülei.Régebben velük is sokat nevetett, játszott.Kirándulni, úszni jártak. Mióta anyját előléptették,apja pedig beszerzett egy szeretőt, szinte alig látja őket.De az a jó.Mert ha itthon vannak,a ház veszekedéstől,sírástól hangos.Néha csak áll a nappali ajtajából és nézi ezt a két magából kifordult idegen embert és azt kívánja,hogy öljék már meg egymást és legyen végre csend!
Mindig imádott rajzolni.Azelőtt tündérek,koboldok,csodás tájak népesítették be a papírt keze nyomán.Most minden véres horrorrá lesz,ha krétát vesz kezébe.Imádta a verseket, a jó könyveket, de már unalmas, nyálas szótömegnek látja régi kedvenceit.Nem vágyik zenére,társaságra, csak néha egy kézre,ami elsimogatná rendetlenkedő tincseit, egy szóra,ami lenyugtatná borzolt idegeit.
Azelőtt jó tanuló volt,most bukdácsol.Gyűlöli az iskolát. A tornaóra egy rémálom.Csetlik-botlik, végtagjai folyton útban vannak.Élő céltáblája lett a többiek gúnyolódásainak. Az énekkarból is eltanácsolták.A tanár mosolyogva mondta,hogy az ő hangfekvéséhez még nem találták fel a megfelelő szólamot.Nem tud figyelni az órákon, pedig szeretne. Gondolatai szertefutnak, eltűnik a külvilág, s ha felszólítják,mint ki mély álomból ébredt,csak makogni tud. Még két évvel ezelőtt is ő volt az irodalomtanár kedvence.Sokszor benn maradtak tanítás után és együtt váltották meg a világot. Ő illusztrációkat rajzolt Bélabá' kedvenc verseihez, míg a tanár szélesre tárta előtte a világot. De Bélabá' 1,5 éve megnősült, azóta különórákat tart,meg korrepetál pénzért minden szabadidejében. Ő volt a példaképe,rajongott érte. Már undorodik tőle, a kispolgári mintaférjtől.
És ma megint kiröhögték! Valentin-nap okán magyar órára mindenkinek el kellett hozni a kedvenc szerelmes versét. Csupa nyálas, érzelgős vackot olvastak fel. Ő Villontól a Duci Margóhoz irtat adta elő fejből. Nagy hahota volt, Bélabá' pedig rövid kiselőadást tartott arról,hogy a szex nem tévesztendő össze a szerelemmel. Nála jobban csak Borit röhögték ki, a duci, szemüveges,csúnyácska osztálytársát, aki saját versét mondta el. Arról szólt,hogy ő nem tudja,mi a szerelem, s valószínű,hogy soha nem is fogja megtudni. Kinek kellene egy olyan lány,mint ő? Miközben társai halkan kuncogtak, az ő szeméből kiáradt a kiszáradtnak hitt könnypatak. A vers végén zokogva rohant oda Borihoz és gyengéden megcsókolta. Pár pillanatnyi síri csend után az osztály hangos nyerítéssel felröhögött.Benne pedig felrobbant a hosszú ideje lefojtott érzelem-bomba.Artikulálatlan üvöltéssel esett neki mindennek és mindenkinek. Ütött-rúgott, nem nézve,hogy embert vagy tárgyat ér. Szerteszét hajigálta a padokról a könyveket,füzeteket és tolltartókat. Percekig tombolt,mire végre le tudták fogni.
Most itt ül az igazgatói iroda előtt és várja az " ítéletet ", de bármi is lesz az, már nem számít.Már semmi sem számít! Mert mellette ül Bori, fejét a vállára hajtva és kettőjük szíve duettet dobog:
SZERETLEK! SZERETLEK SZERETLEK!!!!! |
|
|
- augusztus 21 2010 13:57:58
Huhh...
Ütős..
Kétszer kellett olvasnom,hogy felfogjam. Libabőr...
Gratula!
D. |
- augusztus 21 2010 14:56:51
tudod mit értél el?
..vele szorongtam, utáltam a világot, vele csetlett-botlottam a tornaórán, vele tűrtem a többiek gúnyos vihogását, ÉN csókoltam meg Borit, ÉN ütöttem-vertem az osztályt..ÉN ülök az igazgatóiban..és az ÉN vállamon van Bori feje.....
prózában mostanában nem olvastam ennyire "egyszerűen" szépet...
köszönöm..... |
- augusztus 21 2010 15:46:44
Köszönöm.Amit írtál,számomra a legnagyobb dicséret. |
- augusztus 22 2010 09:13:11
Érdekes történet, nagyon megható.. |
- augusztus 22 2010 15:02:22
Kedves Böbe, megható történeted elgondolkodtatott. Van egy kiadásra váró regényem, nem teszem föl még részleteimben sem, amíg nyomdafestéket nem lát. Az én főhősöm mintha ikertestvére lenne a Tiédnek.
Nagyszerűen írsz, gratulálok!
Szeretettel, Feri  |
- augusztus 22 2010 15:08:09
Kedves Feri!
Szólj,ha megjelenik. Egy biztos vevője már van!
Köszönöm a dicséretet.
Böbe |
- augusztus 22 2010 15:09:26
Kata! Ha nem felejtjük el útközben,akkor tudjuk,hogy ez a lényeg. Megtalálni!!! |
- augusztus 22 2010 18:29:00
Meghatottál Bobebaba...
Nagyon szépen írtad meg. |
- augusztus 24 2010 09:08:05
Kedves Böbebaba!
Nagyon szép és megható a történet!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- augusztus 24 2010 09:22:29
Pszichológus érzékével és egy költő eszközeivel írtad le egy kamasz
lelki tusáit.Ezek a stációk úgy látszik kikerülhetetlenek és tipikusak a
mai világunkban, széthulló család és egy kőkemény belső kritikus aki
nehezen éli meg a belső és külső világ konfliktusait.De azért van egy Nagyi és vannak (lesznek) Borik.. |
- augusztus 24 2010 18:15:51
Köszönöm a sok szép véleményt. Ilyenkor érzem,hogy mennyire egy húron pendülünk. |
- augusztus 24 2010 19:56:12
szavak nélkül maradtam! gratu! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 24. vasárnap,
Emma napja van.
Holnap Katalin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
