Még mindig a Csinszka történet utánérzéseivel küszködöm.Hol rejtély és van e igaziból titokzatosság a "szerelmei"körül.Mit tükrözhetett vissza a rávetülő fény és árny játékából...
Ady a kulcs...Annyira érdekes, a mindenkori feltámadása annyira, ösztönszerűen a zsenialitásából fakadó, hogy ilyenkor még az is belefér, hogy a észrevegyük a kisbolygóit, a nőket és démonokat akik körülötte keringnek. A nők, akik Adyt akarták, de nagyon. A többféle nő fajták. Merthogy – talán nem titok – a nők sokfélék, ha nem is derül ki mindig. Most csak két táborra kapjuk szét,.Tovább miért is szelektálnánk
Tehát a nők, akik az irodalom mellett, alatt (és oldalvást) mozognak. Az egyik alakzatban sorolnak azon kis női ragadozók, akik „általában” manipulálják az írót. Ez azt jelenti, mindegy, rövid vagy görbe, szőke vagy vegetariánus, csak író (költő) legyen. Az iparkodó fajtán, mielőtt megöregedne, megfordul a fél kortárs irodalom. Azután jönnek a visszaemlékezések, a memoárok, hízik a bankszámla. Aki nem válogat, aki könyékig a zsákban minden mobil napon, nem elemez indokolatlanul, tövön kapja a macskát, bármi akad a kezébe (fiatalíró, klasszikusmagyaríró), akár havonta lenyúl egy igyekvőt a megfelelő helyen, Ő magyaríróra hajt. Ott akkor oszt annyi az éjszakai magyarirodalomalkotásnak. Veszedelmes viszonyok.
A másik alakzat irodalmi nő kiszúr magának egy írót, , és ott van minden pillanatban, amikor ott kell lennie, rezgeti, amit rezget, ringatja, amit ringat, billegteti, amit billegtet, hogy behálózhassa, elhelyezhesse az írót valami vágyott, elrekesztő helyre. Ettől kezdve az író nem az olvasóé, nem a nemzeté – hoppá, ha nagy íróról beszélünk -, hanem a nő része, amíg. Ez szép így, nincs ezzel semmi gond. A múlt századvégi ragyogó korszakban sem volt másképpen, hiszen Adynál könnyen tetten érhetjük ezt a vonalat..Brüll Adél és Boncza Berta.
Nincs hézag mert van egy harmadik aspiráns is a sorban, Dénes Zsófia, de ő egy másik kategória, a memoár írok szerint végighazudozza az életét,szegény Dénes Zsuka, aki élete utolsó százhetven évét, mint Ady-imitátor, Ady-szakértő, Ady-menyasszony nyomta le.
Léda utáni pillanatban zúg be a konflisba, a hosszúra nyúlt Léda-harcok, az „Elbocsátó szép üzenet”-et követően. A hiteles forrásokra hivatkozással idézhetem a legendát, amely szerint Zsufa Ady után mászik, párizsi körutat rendel a kocsistól, lenyomja a kallantyúkat, behúzza a függönyt, letépi Adyról az akadályt képező textíliát, és ad a Léda-bánatnak egy rettenetest.
Csakhogy és de: Ady éppen egy ilyen textíliatépő némbertől menekül, aki a legváratlanabb pillanatokban a legváratlanabb dolgokat műveli, aki két pohár bortól beindul, nincs előtte akadály, ha írótaghoz ..khm. kíván jutni. A mester éppen hogy nem kívánna kiszolgáltatott lenni. Csakhogy a kiszolgáltatottság nem előre tervezhető program. Mint tudjuk.
Dénes Zsófia a szerelmes írónő.
Ismert asszony.
Ady felől ismert asszony. Tudja valaki, ki ő?Mint nagy idők tanúja minden elképzelhető állami díjat besöpört a hős évek alatt. Úgy halt meg, hogy tudta, neki minden összejött.
Halála előtt teleírta Adyról a könyvtárakat. "Élet helyett órák".
A jelentőségén túl lehet értékelni Dénes Zsófiát, de minek , mert megteszi ő maga.
"Ady küszöbén átlépve megvetve benne az ágya a szerelemnek."
Ady pedig – hát bizony megkíván minden nőt, aki szeme elé kerül, a csipásszemű nyomdászlányt is, aki a korrektúrákat hozza a lakásra.
Zsófikában bozótként terem az idealizáló hajlam, Adyt a költő dicsfénye alatt látja. Ami szépít. Erre szüksége is van. Adyt az ágyban nem a hűség vezérli , a felelősséget fogalomként sem ismeri, és – természetesen – jogot érez minden nőre, Megfáradva szereti, ha dédelgetik.
No miért is ne?
De „folyamatban lévő kapcsolata nem akadályozta "a legvadabb tobzódásokban más nőkkel, akár a legalantasabb minőségűekkel is".-Zsuka szerint is.
A szerelem vak. Így a mondás.
Ám Dénes Zsófiában nem csak Ady küszöbét átlépve „habosan fölverve a szerelem ágya”, hogy ilyen költőien fejezzem ki magam. Később is. Habosan.
Betölti a hatvanat, amikor férjül vesz egy harmincéves, tehát nála harminccal fiatalabb férfit, és kilencvenéves koráig él vele boldog szerelemben.
A világ tele csodával. Bámulunk.
Így is lehet.
..Ady...alig pár hónappal múlt 41 éves azon az 1919.január, fagyos napján,Mai léptékkel mérve
elképesztően fiatalember.Most alaposan megnéztem a utolsó képét,amikor már a halálba merevedett az arca, megdöbbentően fiatal is volt...Csinszka nem túlzott abban a versben...
Forrás:Benedek István Ady Szerelmei
***
Eta-Etusom - augusztus 25 2010 12:31:19
Köszönöm Valika a szavaidat.Valahogy rákattantam erre a korszakra.
Őszinte gyönyörűséget szerez ennek, ennek a tornürős világnak a hangulata meg a titokzatossága, és örülök,hogy ezt megoszthatom veletek.Ez a vers meg külön torokszorongató.. ahogy Bessenyei mondja és ahogy ez a korán elment költő óriás leírta.Most Babits és Török Sophie érdekel..hát cifra történet az biztos....Vonz ez az időszak a Nagyimról hasonló kép készült ilyen napernyős.. akkoriban mikor Krúdy kurizált neki a Lónyay utcában..Ha lenne időutazás ez választanám.. van benne valami az elvesztett ártatlanságból...
Csak ámulok megint, hogy milyen adalékokkal tudsz még szolgálni Ady életét illetően, mert nem is annyira a munkássága felé tolódik el a hangsúly, hanem a magánélete felé.
De ezt az idős hölgyet (Dénes Zsófia) én igen csak mohó hölgynek tartom, ha 60 évesen nála 30 évvel fiatlabb férifiút vett "férjül". De hát, aki biztos abban, hogy 90 éves koráig él egészségben, az bátran tud vállalkozni erre. Hiszen 30 évnyi boldog házasság még fiataloknál is igen csak ritka!
Örültem, hogy olvashattam!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
Torma Zsuzsanna - augusztus 25 2010 13:36:12
Meghallgattam Ady versét, amit - ha jól tudom - még eddig nem hallottam. A végét olvasva eszembe jutott egy régi kolleganőm jól betanult mondása, ha valamelyik férfinak rosszat kívánt (még ha csak viccből is), de ezt nem merném szó szerint idézni.
Ady is talán úgy értette, de nem olyan szavakkal fejezte ki magát.
"ha talál is asszonyt...ne tudja ölelni".
Hogy mindig legyen ....."ölelhetnékje", de ....még se kapjon!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
Eta-Etusom - augusztus 25 2010 14:20:18
Kedves Zsuzsika..
Valahogy belekeveredtem ahogy írtam,ebbe a világba..Ady költészetét olyan mérhetetlenül tisztelem valami tudományos elemzésére nem mernék vállalkozni, Kuriózumokat keresgéltem és a Muzsáktól eljutottak a költőkig, és vissza.Le léptetek lelépnek piedesztálról mert, igaz hogy félistenek de emberek is a maguk magánéleti problémaival.Micsoda forrásanyagok és micsoda vitákat tudtak ezek a tények kavarni még komoly irodalmi műhelyekben is.A versben ott van a sikoly, mindent elvesznek Tőlem ami az enyém az enyém volt, ezt csak olyan habitusú ember tolmácsolhatja így mint Bessenyei, könnyekkel a szemében
ez nem a fájdalom, a becsapott ember keserűsége,igazi férfi fájdalom, mert ehhez férfi önzés kell.
Eta-Etusom - augusztus 25 2010 17:35:46
Kedves Vali! Én nem kutakodtam e téma körülés csak mondattal utaltam rá Babitcs félt csinszkától az esetleges fertőzéstől, s ezt meg is beszélte a másik fenoménnalSzabó Lőrinccel, aki talán zabolátlanabb vol mint a mi Endrénk csak szerencsésebb.Akkortájt népbetegség volt ez a kór és rendszerint végzetes. Ady éppen váradi évei alatt kapja el (feltehetően először) a szifiliszt, miközben az irodalomtörténet-írás kóristalányokat, színésznőcskéket gyanúsít, nem lenne őszintébb dolog, ha végre megtudhatnánk, hogy hol is volt Nagyváradon a kupleráj?A könnyek Asszonya Léda meg Párizsban kezelteti a visszaeső fiatalembert.
Ady beteg volt, de a májával, a veséjével és a gyomrával kínlódott. Halálát nem a szifilisz okozta. Valami hűdése volt az utolsó napokban, dadogott és eszméletvesztési rohamai voltak.Mai álláspont szerint inkább idült alkoholizmusa volt a felelős a leromlott állapotáért.
