|
 Vendég: 1
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_Egy háziasszonyi tortúra
Nagy-bevásárlásra készülök. Mi ebben a nagy dolog?-kérdezhetné bárki,de egy igazi háziasszony tudja,ez emberpróbáló feladat, nagy koncentrációt és jó idegrendszert igényel.
Az első lépés,elkészíteni a listát.Ilyenkor feltúrom a spájzot,a konyhát és a fürdőszobát,felleltározom a hiányokat. Aztán kézbe veszem a hipermarket szórólapját és gondosan kigyűjtöm,mi van akciósan. Majd a két adatot összevetve,hozzávéve pénztárcám tartalmát,elkészül a lista.Arcomon a győztes hadvezér mosolyával, felöltözöm, magamhoz veszem a bevásárlókocsimat és elindulok. ( Mivel egy kisváros falusias részén lakom,csak tömegközlekedés segítségével jutok az üzletbe,s már nem nagyon bírok nehéz szatyrokkal közlekedni,vettem egy kerekes csodát.)
Az út a buszmegállóig nem egyszerű,mert a rosszul kövezett járdán kiskocsim jobbra-balra pattog üresen,de ez már edzésnek is felfogható. A buszra felszállás is komoly erőpróba, mert elfáradt ifjak és hirtelen megfürgült nyugdíjasok a török hadsereg lendületével ostromolják meg a beérkező járművet, de annak fél ajtaja egy ékkel kitámasztatott ( ennek miértjére hosszú évek óta képtelen vagyok rájönni) ,így csak lapjával és emelve tudom a kis segédeszközömet felvinni.Odafenn újabb nehézségeket okoznak a közlekedő-útra nyújtott lábak,ledobált hátizsákok és kosarak.De már edzésben vagyok,így könnyedén eljutok a hátsó ajtóig.
Az üzlet kocsitárolójában rájövök,hogy ismét nincs nálam százforintos érme, kénytelen vagyok besomfordálni a kijáraton és kedves mosollyal rábírni a morc pénztárosnőt a pénzváltásra.Határozott léptekkel ki,bevásárlókocsi lepénzelése és irány a bejárat.Na ez is kisebb sportteljesítmény,mert egy kézzel tolva a hivatalos bevásárlókocsit,másikkal húzva a házit,garancia néhány kisebb karambolra. Bejutván az üzletbe újfent meglátogatom a cseppet sem barátságos kasszás-nénit,szépen kérvén,hogy házi-járgányomat leparkolhassam. S mindezek után végre vásárolni kezdek.
Azaz kezdenék,mert először is elő kellene kerítenem a listám.Miután a pénztárcámtól az alsóneműmig mindent átkutattam, szomorúan állapítom meg,hogy az valószínűsíthetően az asztalon hever odahaza.Semmi elkeseredés,hiszen még jó a memóriám,fog ez menni cetli nélkül is!Sikerül gyorsan félig töltenem a kocsit az emlékezetembe ötlő árukkal,majd a hűtőpulthoz megyek. Kb. fél méterre sikerül megközelítenem,ám ott két,egymást rég nem látott barátnő merül el az elmúlt években velük történtek mesélésébe.Akár jobbról,akár balról próbálok a hőn áhított szalámihoz jutni,útlezárásba ütközöm. Próbálkozom halk köhintéssel,néhány " Bocsánat " és " Szabad lenne " elrebegésével felhívni magamra a figyelmet,de a viszontlátás öröme teljesen kizárja tudatukból a külvilágot. Továbbállok és a mélyhűtők során megtett harmadik kör után - az akciós csirkecombot keresem - végre meglátok egy egyen-pólós, itteni alkalmazottnak tűnő hölgyet egy másik soron pakolva, hozzá sietek információért.
- Jó napot kívánok! Meg tudná mondani,merre találom az akciós mirelit csirkecombot?
- Nem!
- És valaki tudna ebben segíteni nekem?
- A mirelites. Én vegyiárús vagyok.
- És őt merre találom?
- Mit tudom én!
E bőséges információtól még megköszönni is elfelejtem a segítségét, viszont látok a raktárból épp kijönni egy kedves arcú,lányom korabeli egyen-pólóst. Hátha vele szerencsém lesz.Mivel elég gyorsan igyekszik valahová, bobosokat megszégyenítő tempóban tolom előre a kocsim és pont előtte sikerül lefékeznem.
- Jó napot kívánok! Meg tudná mondani, merre találom az akciós mirelit csirkecombot?
- A fagyasztópultban.
- Pont azért bátorkodom érdeklődni,mert ott nem találtam.
- Akkor nincs.
- De mától van az akcióban!
- Ha ott nincs,akkor nincs.
- Azt legalább meg tudná mondani,hogy lesz-e egyáltalán?
- Úgy nézek ki,mint egy jósnő?
Nem, tagadhatatlanul nem. De hogy ebben a percben épp minek látom,azt inkább nem részletezem.Kissé bosszúsan navigálok vissza a szalámiért, de a két barátnő még mindig élénk csevejbe feledkezve ácsorog egy-helyben. Felületes szemlélő akár egy szoborcsoportnak is nézhetné őket ( "Az akciós árura váró vásárló" címmel ) , ha nem kísérnék szavaikat élénk taglejtéssel. Már kissé emelkedett adrenalin-szinttel a vegyiárúk felé veszem az irányt. Láttam néhány új terméket. Egy tusfürdőt vennék. Na ez az egyetlen olvasható felirat a flakonon. Az,hogy tusfürdő. A többi tájékoztatás már olyan apró betűvel van írva,mint bolha alfelén a pattanás. ( mindig elhatározom,hogy hozok magammal nagyítót ).A tusfürdő vissza a polcra,mert nem remélek információt az oly kedves egyen-pólósoktól. Újra a szalámiért indulok,de az még mindig a barátnő-barikád mögött rejtőzik... Feladom.
Természetesen az 5 pénztárból csak egy üzemel,s előtte kígyózó sor. Beállok. Közben végighallgatok néhány nem rám tartozó telefonbeszélgetést, megnézek egy gyereknevelési bemutatót, s visszafojtott dühvel eltűröm,hogy a mögöttem álló folyamatosan felnyársaljon a kocsijával.Gondolkodom ,hogy hány önzetlen ember, vagy igen nagy családos áll előttem,mert a kocsikban egy hadsereg étkeztetéséhez elegendő élelmiszer,üdítő és egyéb tornyosul.Csakis véletlen lehet, hogy az egyikük a sarki boltos,akinél a múltkor is háromszoros áron láttam az egyik itteni márkaterméket.
Végre én is eljutok a cseppetsemkedves pénztároshoz, már meg sem lepődöm,hogy nem köszön vissza,hogy a blokkot és a visszajárót szinte hozzám vágja.Elkérem házi-kocsimat, s a légkondis üzletből kilépek a már ezer fokon izzó külvilágba. Miközben pakolok,rájövök,hogy kiskocsim űrméretét és izmaim erejét kissé túlbecsültem. Háromszori átrámolás után végre minden átkerül a járgányba. A buszmegállót újfent megtölti a harsány ifjúság.Valami igen jópofa dolgot mesél az egyikük,mert időnként vad röhögésben törnek ki, de szavaikból mindössze a sűrűn használt, manapság divatos, b-vel kezdődő kötőszó jut el a fülemig.Végre ideér a busz. A felszállás már nehezített feladat.Megdöbbenek,mikor az egyik kamasz félreáll ,előreenged és segít felemelni a kissé súlyos kocsit a lépcsőkre. Miután felszálltunk,még utánam szól:
- Majd segítek is levinni a néninek!
Megroggyant énképpel, de kedvesen megköszönöm neki. Egyfolytában azon gondolkozom,hogy ismerem-e őt, mert idegenektől mostanában nem szoktam hozzá a figyelmességhez. Majd szomorúan arra a következtetésre jutok,hogy valószínűleg roggyant vénasszonyi kinézetem lehet az ok. De tényleg,mikor látja,hogy jelzem a leszállási szándékom, felpattan az ülőhelyéről és leadja a kocsimat.
Némi rallyverseny után hazaérek. Kipakolás közben az asztalon felejtett listával egyeztetve rájövök,hogy mindennek a felét nem szándékoztam megvenni, viszont megint elfelejtettem egy csomó dolgot,ami okvetlenül kellett volna. Nem pótoltam a fogyóban levő WC papírt,mosni sem fogok tudni, s megint cukor nélkül ihatom a kávémat.
Ja, és nincs itthon szalámi sem!! |
|
|
- augusztus 27 2010 19:56:09
ez haláli volt! mintha magamat láttam volna, miközben olvastalak... ugyanez a herce hurca minden vásárlásnál, azzal a különbséggel, hogy nem fogyasztok szalámit 
ami még eszembe jutott a történeted kapcsán: mindig akkor jön a segítség, amikor legkevésbé számítunk rá!
priviben küldök valamit, én is úgy kaptam egy barátomtól! |
- augusztus 27 2010 20:12:36
Lassan én is edzésbe jövök,igaz,nálam a bevásárlókocsit a babakocsi helyettesíti.
Nagyon tetszett,jót nevettem! De legalább tudom,hogy nincs akciós comb.. Minő meglepi....
cupp |
- augusztus 27 2010 22:51:23
Tökéletes, egy apróságot hiányoltam, a kuponokat 
Egy jól felkészült nagybevásárló kuponok nélkül sohasem indul útnak |
- augusztus 28 2010 00:15:32
de jó, hogy én soha nem vásároltam és nem vásárolok így....kb három embert pofoztam volna fel a boltban....aztán mikor végeztünk az őrszobán /gondolom bolti randalírozás miatt bevittek volna/ a rendőrautóval hazavitetem magam és meghívom a rendőröket egy cukor nélküli kávéra..
/jé...én 1980-tól cukor nélkül iszom a teát és a kávét is....akkor meg nem is baj elfelejteni cukrot-venni /
Tetszett....grat..... |
- augusztus 28 2010 09:28:01
Köszi mindenkinek!
Rosszcsirkeff! Végigröhögtem hozzászólásodat!
Maggoth! Ebben az üzletben nincsenek kuponok!
Imre! Nem pofozkodom,mert nem marad erőm a kocsi hazaráncigálására! |
- augusztus 30 2010 09:14:35
Kedves Böbebaba!
Vajon miért olyan ismerős számomra is a bevásárlásodról írt beszámolód? Az, hogy nincs a nagy bevásárlóközpontokban , akitől sgítséget vagy útbaigazítást kaphatnánk? Mindenki annyira közömbös. Ellenben a fiatalember segítsége jól jött, és bevallom, én is néha találkozom olyan fiatalokkal, akiknek még megtanították otthon, hogy az idősebbeknek segítsen.
A bevásárlólistáról meg annyit, hogy nagy koncentrációt igényel, hogy otthon ne maradjon, mert valóban az ember lánya (fia) úgy járhat, ahogy Te is, hogy ezernyi más dolgot megvásárol, és pont az marad el, amire a legnagobb szükség lenne.
Igazán jó volt olvasni, mert a valóságot adtad vele vissza!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 24. vasárnap,
Emma napja van.
Holnap Katalin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
