Napkorong

Simon Roland

Az üzleti út III. rész

Találj meg!

Az iroda nyüzsgött, fontoskodó csoportvezetők, füzettel és csomaggal rohangáló egyenruhás futárok, vödörrel és felmosófával felszerelkezett takarítók végezték a rájuk szabott feladatukat. A lift szigorú tekintetű aktatáskás, csillogó cipőjű, nyakkendős férfiakat és elegáns szoknyába bújtatott nőket hozott az ötödik emeletre - A vizsga napja végül elérkezett -
A tárgyaló kétszárnyú ajtaja nyitva állt. A hosszú tárgyalóasztal fejedelemként uralta a termet, két oldalról értelmezésre váró festmények bámultak le a komor uraságra. Folyamatosan érkeztek a kollégák, beszélgettek. A vizsga előtti pillanat annyira komoly és feszült volt, hogy amikor Trevor a mindenkori ügyeletes viccmester megpróbált néhány viccet elsütni, csúnyán csütörtököt mondott a humorfegyvere. A képeket nem volt idő tanulmányozni. Az ötödik emeletről kitűnő kilátás nyílt a történelmi belvárosra. A háztetőkön megpihent az őszi napfény, melyet rozsdás falevél pettyezett. A tulajdonos számára fenntartott magas támlájú szék üresen várakozott. Richard izgatott volt, elővette a mappát, rendszerezte a jegyzeteit – Találj meg újra és újra – Pati suttogott a fülébe, a szájuk majdnem összeért, a férfi akár meg is csókolhatta volna a mámorító meggypiros ajkat. Érezte a testéből áramló forró vágyat. Mostanában nem sokat találkozott vagy beszélgetett vele, így jó volt a közelében tudni. A blúzából kikandikáló mellét alaposan szemügyre vette. A poharakat és a tányérokat az asztalra helyezte és leült a férfi mellé. Richard benyúlt a szoknya alá és megsimogatta a gyönyörű combját, hol gyengéden, hol erősen szorongatta az ujjaival az álomszép lábat. A körmével szántotta a húst. A nő felsóhajtott a kéjtől. Sportos alkatú ősz hajú úr toppant be, nem adott az etikettre, fittyet hányt az üzleti szokásokra, a hagyományokra. Laza melegítőben vonult be a helyiségbe. Mikor mindenki elcsendesedett, elkezdte mondandóját - Hölgyeim és uraim, két hónappal ezelőtt felkértem önöket, hogy készítsék el a céget érintő probléma megoldási módszerét. A válságot és az arra felírt gyógyírt a fantáziájukra bíztam. A legkreatívabb, legfrappánsabb pályázat elkövetője fizetésemelésben részesül – Az igazgató köszörülte a torkát, hatásvadász szünet után folytatta szónoklatát - Szólítani fogom az embereket, megkérem akinek a nevét mondom, az jöjjön ki és magyarázza a el a kidolgozott anyagát. Richard haladt volna tovább, beljebb, de a legszebb titkárnő megragadta a karját és kiszabadította magát, ringatózó csípőmozdulatokkal kiszaladt, hogy néhány perc múlva a tálcával egyensúlyozva süteményekkel, üdítőkkel térjen vissza. Richard elmélyülten rajzolgatott, ügyelt rá, hogy senki ne fedezze fel titkát, a kezével takarta el az alkotását. Először egy újonc ment ki a főnök elé. A biztonságról fejtette ki a véleményét. Diavetítőn sorolta a megoldási menteket. Az asztal közepén elhelyezett tányérokról gyorsan fogyott a sütemény. A cég önkéntes szakácsnője, a duci Kathy sütötte a finomságokat. A mai napra sütötte a meggyes pitét. Ez volt a specialitása. A gyönyörű tündér kávét öntött a főnök poharába – Érdekes, van benne lehetőség, de sajnos ez igen kevés. Maga még zöldfülű, ne adja fel, még sokra viheti a cégnél – jellemezte a vásznon látottakat elgondolkodva a főnök. Richard utolsónak kerül sorra, kibújt a füzetéből, már befejezte a titkárnő portréját, a mappát szorongatva magabiztos mosollyal és nyugalommal kisétált. A tekintetével kereste Patit, de sehol nem látta – A csőd közelébe sodródott irányításom alatt álló kis vállalatot fel akarta vásárolni egy mamutcég, hírhedt cápákból álló társulat, én a beolvadás helyett a cég csoportokra való felosztását javasoltam. Virtuális elnökként létrehoztam egy tanácstestületet, egy raktárosi, egy ellenőrző és egy termelői részleget. Mindegyik csoportot a karakterüknek, tulajdonságaiknak, képességüknek legmegfelelőbb, legrátermettebb emberekre bíztam.
Intenzív tanfolyam segítségével sikerült elérnem, hogy minden dolgozó a maximális profitot termelje ki a lehetőségekből.
Részletekbe menően elmagyarázta a csoportok feladatát, miközben figyelte az igazgató arcát. A főnök először ráncolta a homlokát, a szemüvegét tologatta az orrán, követve az eseményeket a bizalmatlansága érdeklődésbe csapott át, végül megszületett az ítélet – Gratulálok, az ön válságkezelő megoldása nyerte el a pályázatot. Irigy arcok vették körül, a tapsvihar mely elismerte a győztest nem volt őszinte. Kathy a duci kolléga egy levelet nyújtott át. A papírusra ez volt írva:
Randevú étterem Péntek 21 óra.
Találj meg!

Pati