|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_M
"Az ember élete szép lassan elhalad,
S emlékül csak egy vers marad, ..."
A lakásban csak posztópapucsos lába csosszanása hallatszott. A korán beköszöntött,nyirkos őszi idő nyomott hagyott léptein. Ilyenkor mindig rosszabbodik a sokízületi-gyulladása. Nehéz-fájdalmas lesz a járás, a tárgyak időnként kicsúsznak madárszerűvé görbült ujjai közül.
Nem szereti az őszt.Olyan temetős hangulatú lesz tőle minden. Az emberek köhögősek, zárkózottabbak ilyenkor.Elfogynak a mosolyok. A szobákban félhomály,az utcán ködbe burkolózott körvonalak.Sokkal nehezebb minden. Hályogos szemével vaksin tapogatózik otthon, az utcán, a villamoson, az üzletben. Az többiek meg türelmetlenek, lökdösik, rászólnak nehezen bírják az ő lelassult tempóját. Ők sietnek, nekik még dolguk van, várja őket az Élet. Őt már senki és semmi nem várja.
Tegnap elfogyott az utolsó falat kenyere, nincs egy csepp tej sem itthon.Le kéne sétálni a sarki boltba,mert holnapra már WC papír se lesz.De nagyon nem akaródzik neki. Át kellene öltözni, cipőt húzni a fájós lábra és egy emeletet lecsoszogni. Nem. Ma biztos nem megy sehova. Talán délután felhívja a lánya. Akkor megkéri,hogy az unokájával küldjön neki ezt-azt, kicsit vásároltasson be vele. Ő nem hívja. Sohasem hívja. Nem haragszik rá,isten ments! Dehogyis! Imádja a lányát. De ő dolgozik, mozgássérült gyerekekkel foglalkozik, nem szeretné zavarni. Tudja, hogy nagyon lelkiismeretes,együtt él az istápoltjaival.Sokszor késő estig nem jut haza. De biztos telefonál,ha ráér. Olyankor mindig telefonál. És jön, legalább kéthetente meglátogatja. Könyörög neki,hogy költözzön hozzájuk, sír,hogy betegre aggódja magát miatta. De ő nem akar senkinek a terhére lenni. Meg aztán egyedül lenne ott is egész nap,akkor nem mindegy?! De titkon nagyon büszke rá,hogy így szereti őt a lánya,hogy még ezt is vállalná. Áldott jó teremtés! Mindenki szereti!
Az unokája is gyakran hívja. Elfoglalt fiatalember. Egyetemre jár és kiváló sportoló.Néha felugrik csak úgy, váratlanul. Hoz egy tálca sütit neki, aztán pillanatok alatt fel is falja. ( Hihetetlen étvágya van! ) Utána bánatos szemekkel, fülig vigyorral mondja:
- Édes Mamikám! Ugye nem baj? Csak olyan éhes voltam. S ez különben sem volt olyan finom, mint amilyet Te szoktál sütni!Tényleg,mikor csinálsz nekem megint egy nagy tepsi olasz túróst?
Aztán gyorsan búcsúzik, elrohan. Sok a dolga. Vizsgák, edzések, versenyek, meg az utóbbi időben egy kislányról is mesél, ígéri nem sokára be is mutatja.
A fiával is szokott telefonon beszélgetni. Vele kevesebbet, mert külföldön él. Komoly szakember. Ott megbecsülik, megfizetik.Cserébe viszont se éjjele,se nappala. Talán ezért is nincs még családja. Nagyon megviselte,amikor elment. Szinte belebetegedett. Amíg itthon volt, rengeteg időt töltöttek együtt. Beteges kisgyerek volt. Állandó felügyeletet igényelt.Iskolába se járhatott, magántanulóként végzett mindent az egyetemig. De a célját töretlen lelkesedéssel,tömérdek munkával és tanulással végül elérte. A geológia szakon a legjobb diplomamunkát ő írta. Ha megkérdezik,mivel is foglalkozik a fia, nemigen tudja,mit mondjon. Azt szokta válaszolni,hogy egy nemzetközi olajcég egyik vezető embere. Ám igazából fogalma sincs,mit csinál. Ritkán utazik haza. De a telefonban sokszor pityereg,hogy mennyire hiányzik az édesanyja. És mindig küldi a pénzt. Az ő segítsége nélkül, nem tudna megélni. Pedig nagyon nem szívesen fogadta,fogadja el.Olyan megalázónak érzi.De az ő kis pedagógus-nyugdíjából még megélni sem tudna, nemhogy ezt a lakást fenntartani.
Gondolkodott többször,hogy el kéne adni és bemenni egy otthonba. De hová tenné ezt a sok emléket? Őrzi a gyerekek legkedvesebb játékait,rajzaikat, az ellenőrzőiket.Rengeteg fényképet. Itt vannak az unoka kézimunkái,az első pár cipője. Ezeket nem lehet kidobni! Meg aztán manapság nagy érték egy lakás. Csak könnyebb lesz az unokának is úgy kezdeni az életet,hogy önálló fedél lesz a feje fölött. Már át is íratta a nevére és a kis spórolt pénzéből az illetéket is kifizette. Majd a diploma-osztón fogja átadni neki a papírokat róla egy díszes csomagolásban. De most még senkinek sem árulta el.
Aztán itt vannak még 40 év összegyűjtött óravázlatai,órarendjei, néhány dolgozat, iskolai újságok, s talán még ő sem tudja mi minden. Egy élet... Képekben,papírokban, tárgyakban.
Lassan dél felé jár.Nem emlékszik,vajon bevette-e a gyógyszereit.A gyomra is követelőzik.
Mégiscsak enni kéne valamit.Lassan kicsoszog a konyhába, a fájdalom minden lépésre újabb barázdákat vés az arcára. Mire kiér,elfárad.Valahogy elvánszorog a hűtőig. Még talál benne 2 szelet párizsit. Leül az asztalhoz,falatozni kezd. Könnyei csendesen peregnek megfáradt arcán. |
|
|
- szeptember 07 2010 13:35:11
kedves történet...  |
- szeptember 07 2010 14:16:16
Kedves Böbebaba!
Nagyon megható ez a történet, és egyben nagyon elgondolkodtató is.
Hiába a küldött pénz a fiától, hogy könnyebben meg tudjn élni, ha nincsenek állandóan mellette, és nincs, aki ennivalót vásároljon a boltban. Nem csoda, hogy könnyek között fogyasztja el azt a két maradék párizsi szeletet. Néha úgy érzem, az emberek nem jöttek rá, hogy a pénzhajhászás helyett jobb lenne a meghitt otthon, az egymás mellett élés, aminek szintén vannak hátrányai. De az idős ember még sem maradna teljesen magára.
Ilyen körülmények között nekem se lenne kedvem tovább élni.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- szeptember 07 2010 19:45:21
Imola Drága!
Cseppet sem kedves történetnek szántam,inkább megrázónak. Ezek szerint ez nem jött össze!
Kedves Zsuzsa!
Sajnos, bár nem verik nagy dobra, kis hazánkban nem csak a gyerekkori sikeres öngyilkosságok száma nő,hanem az időskorúaké is. Mindkettőnek az oka, szerintem, az elhagyatottság, a magányosság érzése.
Köszönöm,hogy olvastatok! |
- szeptember 07 2010 20:24:37
Szierintem sikerül... Bár,én inkább mgijedtem...
de nagyon tetszett
gratula |
- szeptember 07 2010 20:26:04
Mitől ijedtél meg, Diuskám? |
- szeptember 09 2010 16:30:53
Bobebaba kedves! Történeted annyira élethű és a szó legneme4sebb értelmében emberi, hogy könnyekig meghatódtam tőle...Honnan tudtad ilyen tökéletesen átélni az öregség és a vele járó testi-lelki fájdalmak bensőségét?
/akárcsak magamról olvastam volna../
szeretettel mamuszka |
- szeptember 10 2010 19:36:10
Köszi Nilka!
Mamuszka Drága!
Már én is túl vagyok a másod-, sőt talán az ötödvirágzásomon! Már nekem is vannak az öregedéssel gondjaim!A változó helyeken fellobbanó ideg- és ízületi-gyulladások mindennapos vendégeim! |
- szeptember 10 2010 20:14:38
Akkor értem a szakértelmedet - én nagyon sokat szenvedek a különféle fájdalmaktól és kívánom, hogy te ne juss el idáig, csak versben.
szeretettel mamuszka |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 24. vasárnap,
Emma napja van.
Holnap Katalin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
