|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_Az autóbusz ülései utasokra találtak, és még az ülések közötti helyeket is álló utasok foglalták el. A hátsó bejárati ajtó előtt álltam, csomagjaimmal a kezemben, miközben körülöttem fiatal emberek foglaltak helyet, kényelmesen. Mint általában.
 Z
Örülök, hogy sok fiatal van, akikre számíthatunk az utánpótlásunkat illetően, bár erről nem vagyok teljes egészében meggyőződve. Az autóbusz hátsó ülésein lévők egyike, és a hátsó ajtó melletti sorok jobb oldali ülésen ülők egyike szóváltások közepette mondta el egymásnak a véleményét. Eközben hol az egyik állt fel a helyéről, hol a másik nyújtotta a kezét hátra az álló utasok feje fölött, miközben be nem állt a szájuk. Meglehet, hogy csupa szórakozásból tették ezt egymással, mégis nagyon idegesítőleg hatott a hangos szóváltásuk és az álló utasok feletti kéznyújtogatásuk egymás irányába.
Egy darabig tűrtem, és mivel láttam, hogy senki nem mer szólni, ezért úgy gondoltam, én megpróbálok velük szót érteni.
- Kérem, ha valami problémájuk van egymással, azt ne itt bent az autóbuszban intézzék el, mert nem azért fizetünk bérletet, hogy ilyen kulturálatlan körülmények között utazzunk. Ne az utasok feje felett hadonásszanak egymás felé!
- Miért, nekem fizeti a bérlet árát? – kérdezett rá a hátsó ülésen az egyik.
- Nem magának fizetem, de amiért fizetek, azért elvárhatom, hogy nyugodt és kulturált körülmények között utazzak a bérletem áráért.
- De akkor miért rám nézett, amikor az előbbre ülő nem tudja befogni a száját? – kérdezett rám.
Úgy éreztem, most már én vagyok az, aki nem tudná hogyan kell viselkedni!
- Azért, mert mindketten hangosan mondták a magukét, és maga is állandóan felállt a helyéről. És nehogy már nekem kelljen azért szégyenkeznem, hogy egyáltalán merek szólni, és rá merek magukra nézni! – mondtam a hátsó ülésen ülőnek.
Mondtam még valamit az elől ülő diáknak, hogy szólok az igazgatójának (A. A.-nak) , akit régebbről ismerek. Én ugyanis annál iskolánál dolgoztam fél évig, ahol ez a diák tanul, már ha tanul.. De nem úgy tűnt az eddig általam tapasztalt viselkedéséből. Abba az iskolába nagyon sok kezelhetetlen diák jár, amikor ott dolgoztam a titkárságon, sokszor láttam egy-egy egész osztálynyi tanulót a folyosón, mert büntetésből kiállították őket egy időre. Nem tudtam, miért állnak ott, és utánakérdeztem, ezért tudom. Ha valamelyik másik iskolából elbocsátottak egy kezelhetetlen hallgatót, azt legtöbbször oda küldték.
- Miért maga ismeri? Jaj, bocsánat! – monda az elől ülő fiatal diák visszaülve a helyére, miközben a kezét mosolyogva az arca elé kapta.
- Igen, ismerem, hiszen már beszéltünk róla egyszer – feleltem vissza neki.
- De „az” most nincs itt! – felelte a diák.
- Az igaz, hogy most az igazgató nincs itt, de szerintem magának attól még itt az autóbuszban, az iskolán kívül is kulturáltan kellene viselkednie! – feleltem én.
Az előző félévben ugyanis véletlenül fül- és szemtanúja voltam ennek a diáknak és egy idősebb férfi beszélgetésének. Az idős férfi akkor a diák mellett foglalt helyet, de a másik oldalon. Akkor is hangosan közölte a mondanivalóját egyik-másik, szintén az autóbuszban ülő társának. Az idős ember szóba elegyedett a diákkal, több minden megkérdezett tőle.
- Melyik iskolába jársz, fiam?
- A faipari szakiskolába – felelte az.
- Hát még a P. Z.-e ott az igazgató? – kérdezte a férfi.
- Már nem, hála Istennek! – felelte hangosan és lelkesen a diák, a „hála” szót hosszan elnyújtva. – Talán ismerni Őt? - kérdezett vissza.
- Igen, ismerem Őt. Éppen azért kérdeztem meg. – válaszolt a fiú kérdésére a férfi.
Aztán még beszéltek néhány mondatot egymással, de azt már nem jegyeztem meg. A lényeget tudtam, és ez nekem elég is volt. Az idős férfi is magában gondolkodott tovább.
Magam is hallottam az igazgatóváltásról, ezért ismeretes előttem az iskola új igazgatójának a neve, aki azelőtt az egyik igazgató-helyettes volt. Mert volt még egy másik igazgató-helyettes is, amikor én ott dolgoztam. Ezért egy adódó alkalommal én is rákérdeztem a diákra, hogy valóban az-e az igazgatójuk, akire én is gondolok.
Nagy szerencse, hogy nem kellett az autóbuszon végigutaznom, mert lehet, hogy én lettem volna a diák és a másik utastársa szóváltásának az áldozata.
Leszálláskor azért még biztosítottam a hátsó ülésen fel-felugráló hangoskodót, hogy nem haragszom, hiszen tudom, hogy a diák vitatkozótársa egy igen „piheraktív” egyéniség, nem csodálkoztam különösen azon, hogy így adják egymás tudtára a mondanivalójukat. Azt szokták mondani, hogy „mindenkit az eszéhez kell mérni”. De ezt már csak magamban gondoltam.
Pedig igen bosszantott az eset, főleg azért is, mert a körülöttem állók egyike sem állt mellém, s nem mert megszólalni.
Elég sajnálatos, hogy ilyen helyzetek előfordulhatnak, és az autóbusz vezetője sem veszi észre, mert neki elől az utat kell figyelnie. A nagy tömegben erre kevés lehetősége is lett volna. És az is sajnálatos, hogy az emberek többsége nem mer szólni akkor sem, ha muszáj lenne.
Okulva a történtekből ezután elkerülöm, ha csak lehet, hogy ezen az autóbuszon utazzam. Most már tudom, hogy több utastársam miért nem akar erre az autóbuszra felszállni.
És még valamit elfelejtettem, történetesen azt, hogy megkérdezzem a hátsó ülésen utazótól: Vajon ő nekem fizeti-e a bérlete árát, hogy olyan körülmények között utazzam, amelyet ők ketten, vitatkozó társak idéztek elő?
Torma Zsuzsanna
2010. szeptember
|
|
|
- szeptember 10 2010 09:33:52
Furcsa a történeted, az utazási feltételekkel a SZOLGÁLTATÓNAK KELLENE TÖRŐDNIE ÉS BETARTATNIA!
De, ha Te idegeidet koptatod, attól még nem megy előre a világ, legfeljebb TE látod a kárát...
Ez a világ akkor juthat egyról a kettőre, ha a politikusok végre beváltják ígéreteiket:
AZ OKTATÁSÜGY REFORMJÁNAK A LÉNYEGE, hogy a tölcsérrel való tudásbetöltés helyett, a NEVELÉS (!!!) kerül a fókuszba!
Ámen, úgy legyen! |
- szeptember 10 2010 17:33:44
Kedves Zsuzsanna, én is sokat buszoztam és 20 évig dolgoztam egy suliban. sok utazás alatt éltem meg hasonlókat, némelyik kész történet lehetne akár itt is. Valóban sajnálatos, ahogyan a gyerekek viselkednek... s nemcsak a buszokon. Ez nemcsak az iskola hibája, hanem a szülőké, a társadalomé is...
A történetet jól megírtad. 
Egyszer én is beleavatkoztam, nem kellett volna...
Szeretettel. Léna |
- szeptember 10 2010 19:30:38
A busz az élet tükre!- mondhatnám viccesen,de tény,hogy a tömegközlekedésben naponta hajmeresztő helyzetekbe lehet kerülni.
Pistával vitatkozva kicsit ( bár elismerem a jelenlegi oktatásügy ezer nyavalyáját ) a társas életre való nevelés elsősorban a család dolga. Mire egy gyerek óvodába kerül, már kialakult kommunikációs és viselkedési sémái vannak,amit otthonról hoz,s amit a leggondosabb óvónő vagy pedagógus sem tud megváltoztatni a család ellenében.
Ha otthon nem divat az udvariasság, a tisztelet és egyéb ily úri huncutságok,akkor max. az iskolában fog " rendesen " viselkedni a gyermek a büntetés elkerülése végett, de a kapun kilépve, visszatér a közvetlen környezetében megszokott stílushoz.
Ezért én részemről az ilyen dolgokért elsősorban a szülőket tartom felelősnek. Az én ifjú koromban egy felnőtt sose azt kérdezte a pofátlan fiataltól, hogy : _ Az iskolában nem tanítottak meg viselkedni? hanem: Apád-anyád nem tanított tisztességre? !!!! |
- szeptember 11 2010 08:05:33
"Apád-anyád" az ötvenes évek óta egyre kevesebbet tanult viselkedni, a szülők a kocsma és a szeminárium közt választhattak, némi tűlóra vagy GMK mellett!
Az iskola pedig félrenevelt, a munkahelyen: a nyakkendő és a kézcsók>>"polgári csökevény" volt, amiért pártfegyelmi járt!
AZ EREDMÉNYT ZSUZSA MEGYÍRTA, Ti is megerősítetettétek! |
- szeptember 11 2010 08:54:03
Tudod, Pista, én echte proli családból származom visszamenőleg nem tudom hanyadiziglen. De nálunk az pofátlan viselkedésért előugrott a pofon viszont törődtek,foglalkoztak velünk és szerettek.Nagyanyám 9 gyereket nevelt fel egyedül és mindegyik jóravaló ember lett ( igaz gyalogoltak mindenhova,mert buszra még akkor sem tellett ). Persze tény,hogy voltak csodás tanáraim is,akikre örök hálával gondolok! |
- szeptember 11 2010 22:52:53
Aki feljebb akart jutni, vagy el nem veszíteni az íróasztalt, az szemináriumra, "szabadnépfélórára" járt, gürcölt a különórák kifizetése és a kocsi, a nyaraló miatt...
a munkást esetenként megbecsülték... meg persze nyakasabb, de becsületesebb volt, nem adta magát könnyen, nem volt köpönyeg forgató!
Engem is neveltek, és volt nagymamám! (Volt hadifogság, csonka család !)
A "kádercsemetéknek" mindent szabad volt, sajna - viszont most dívik az "amerikai nevelés" - nem szabad frusztrálni a gyereket - értsd: [b]rászólni![/b] |
- szeptember 13 2010 10:27:26
Kedves István, Vali, Léna és Böbebaba!
Köszönöm, kedves és részletes hozzászólásotokat, véleményeitekkel kiegészítve. Sajnos, a hangoskodó fiataloknak nem ismerem az édesanyját, és ha még megkérdeztem volna azt, hogy az "apjuk, vagy anyjuk miért nem tanította őket tisztességre és viselkedésre", akkor nem tudom, mit kaptam volna a fejemre. Egyébként az eset rövidebb változata megjelent a Somogyi Hírlap "Postánkból" c. rovatban, szeptember 11-én. Ide várnak minden olyan, a környezetünkben tapasztalt negatív eseményeket szóvá tenni, ami helytelen és változtatni szükséges rajta. Nem tudom, hogy az iskola és a VOLÁN illetékesei olvassák-e egyáltalán, mert az feltételezni sem merem, hogy azok esetleg olvassák, akikről szó van a cikkben.
Kedves István, véleményednek helytadva az én megállapításom is az, hogy az én fiatal koromban ilyet nem igen engedtek meg a fiatalok maguknak. Szerencsére én nem vagyok mai gyerek, s még ha nincs is diplomám, azért tudom, hogy hogy kell viselkedni. Azoknak ez a "mostani" viselkedésmód pedig egyáltalán nem tűnik fel, akik hasonló módon élnek és gondolkodnak, mint a történetbeni delikvensek.
Ha egyáltalán soha, senkire nem szólnak rá a helytelen viselkedésmódja miatt (család, iskola), akkor vajon hova fogunk jutni? Gyermekeink, s unokáink jövője is el fog lehetetlenülni!
Böbike! Lehet, hogy hasznosak voltak azok a pofonok, de ha a mai gyermekeket megpofozzák a szülők, vagy tanárok, akkor inkább vált ki belőlük arroganciát. Ma már nem olyan a gyermek sem, mint régen, nem biztos, hogy mindegyiknél használ ugyanaz a "recept". Mássá lettek a szülők és más a nevelés az iskolákban is, mint régen.
Egyetértek mindannyiótok hozzászólásával, amit megköszönök!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- szeptember 16 2010 17:19:12
Kedves Zsuzsanna jómagam is tömegközlekedem, ha lehetséges akkor legszívesebben gyalogosan! Bár a mai fiatalságot képviselem de kicsit más dimenzióban élek, mint a velem egykorúak... akárhonnan nézem kétségbeejtõ az új generáció etikai, morális és mûveltségi szintje! De örüljünk, hogy azért még most is akadnak kivételek! |
- szeptember 17 2010 11:48:30
Kedveds Hipervandor!
Nagyon örülök, hogy itt voltál, olvastál, annak meg különösen hogy fiatal korod ellenére TE elhatárolódsz ezektől a "szélsőségesnek" mondható viselkedésmódtól.
Örülök, hogy kivétel vagy, és ugye, a "kivételek erősítik a szabályt!"
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- szeptember 17 2010 16:14:25
Kedves Zsuzsanna!
Elolvastam a novelládat, és sajnos szavakat nem lehet találni a mostani diákok viselkedésre. Én soha nem buuszoztam, de gyalog is találkozik az ember elborzasztó esettekkel. Köszönés 8-ik osztály felett már ismeretlen fogalom, még, ha a szomszédod is.Kerékpár, gördeszka a járdán rendszeresen. Szólni mersz kuss, vén k. stb.
Nem tudom, hogy hol a hiba, már alig van szülő aki dolgozik, nem lehet ráfogni,hogy nem érnek rá a gyereknevelésre.
Nem tudom, hol kötünk ki!
Nagyon tanulságos a novellád!
gratulálok ircsi |
- szeptember 22 2010 12:48:40
Kedves Zsuzsanna!
Órülök, hogy megosztottad véleményed buszozási élményeidről. Sajnálatos a mai fiatalok viselkedése. Egyetértünk. Nagon jó, hogy a kivételekre is rávilágítottál.
Üdv.: József |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 24. vasárnap,
Emma napja van.
Holnap Katalin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
