|
 Vendég: 2
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_"És ha én már nem is leszek,
Az ígéretem megmarad,
Tudom, mikor árulsz el majd,
S velem együtt önmagad."
Holnapután lesz 47 éves és 2 hónapja állás után rohangál.Sikertelenül. Már több tucat " állásinterjún " volt ,mindenhol elutasították. Az ő szakmájára már nincs szükség. Szerszámkészítő- lakatos. Divatjamúlt foglalkozás. Már csak operátorok, managerek kellenek.
30 évet húzott le a cégnél. Ott inaskodott, onnan kapta az ösztöndíját, az iskola után nem volt kérdéses,hol dolgozzon. A 3 évtized alatt a cég neve, tulajdonosa többször változott, de ő ugyanannál a gépnél állt.Lassan eltűntek mellőle az idősebb szakik, nyugdíjba mentek,megrokkantak, eltávoztak a földi létből.Cserélődtek az arcok körülötte, az utóbbi években talán túl sokszor is.De ő nem nyugtalankodott, megbecsülték, megfizették, úgy képzelte, innen megy nyugdíjba ő is. Persze hallott mindenféle modernizációs, automatizációs tervekről, meg csökkenő megrendelésekről, mégsem gondolta,hogy így lesz vége. Egy nap megjelent reggel egy főmufti,megköszönte eddigi munkáját, kiselőadást tartott a gazdasági szükségszerűségekről és közölte,hogy holnap már nem kell bejönnie. Természetesen megkapja a végkielégítést, meg jár neki 6 hét felmondás, de dolgoznia nem kell.
Először még roppant jópofának is tűnt,6 havi fizetéssel a zsebben otthon lábat lógatni. Aztán rájött,hogy ez nem is olyan nagy pénz. Végre ki lehet cserélni az alig működő hűtőt, a mosógépük is az utolsókat rúgja, néhány új ruha se ártana a feleségének, a két nagyfiúnak, na meg neki se.S ahogy a felesége is mondta, nem ártana kicsit félre is tenni,hátha több időbe telik munkát találni.De arra legvadabb képzelgései között sem gondolt,hogy ennyire nehéz lesz!
Már nem ragaszkodott a szakmájához, vállalt volna bármilyen átképzést, bármit,csak ne kelljen otthon ücsörögni. A felesége kedves és türelmes volt hozzá,mint az elmúlt 26 évben mindig.Vigasztalgatta,sokszor megnevettette, s ha néha meg is jegyezte,hogy ha már úgyis otthon van egész nap,egy-két házimunkát is elvégezhetne, az sem volt bántó,vagy haragos.
Hálás is volt az asszonynak, nem csak ezért, de az elmúlt közös évekért is. Nagyon szerette.
Bár már nem úgy,mint a kezdetekben.Tisztelte,becsülte Őt.Szorgos,dolgos feleség volt.Munkahelyén is helytállt, a lakás patyolat-tiszta, finom,meleg étel az asztalon,a két fiú jól-nevelt ( már mindkettő egyetemista, és 2 különböző nyakatekert tudományos szakon ), s az ágyban sem adott okot panaszra. Még most is, a 40-es évei végén csinos, gusztusosan telt, ápolt nő.Csak az a kezdeti tűz tűnt el kettőjük közt. Pedig a kollégák is hányszor ugratták, hogy a kocsma helyett miért siet annyira haza! Pajzán viccekkel sugallták,hogy biztos azért nem látszik rajta sem a kora,mert az asszony úgy is nagyon elkényezteti. De ha jobban belegondol, mostanában már csak hébe-hóba találnak egymásra az ágyban. A nemi élete inkább némi életnek nevezendő.
Talán tényleg megöregedett,ahogy az egyik " interjún " mondták neki.( " Szakikám, maga már öreg nekünk. Megfizetni nem tudnánk, viszont a gombok nyomogatására elég egy szakma nélküli fiatal is! ) Pedig még csak alig őszül, nem növesztett sörhasat, ugyanolyan méretű ruhákat hord,mint 20 éve. A felesége is mondogatta,hogy bizony,amikor a farmer szerelésében feszít, meg-megnézik a lányok az utcán.
De a járkálásban mégiscsak elfáradt. Egy presszó mellett ment épp el.Egy kávéra beugrik, van még idő,mire hazaérnek a többiek.
Egy unott, másodvirágzásán túli túlsminkelt felszolgálónő vette fel a rendelést. De mintha elfeledkezett volna róla, a kért kávé valahogy nem akart megérkezni. Unalmában nézelődni kezdett a presszóban. Öltönyös manager-fazonok, néhány alkoholista délutáni tréningen, és tőle asztalnyira egy 30-as nő. Arcát a tenyerébe hajtva, láthatóan sírt. Hangosan szipogott, néha a táskájába túrt, aztán még hangosabban nyelte a könnyeit. Egy darabig nézte, majd felvillant benne a felismerés, nincs nála papírzsepi! Gyorsan a zakója zsebébe nyúlt, ahol ( hála a nejének ) mindig akadt néhány. Felállt és a nőhöz lépett:
-Elnézést, nem akarok tolakodó lenni, de megkínálhatom egy pár darab zsepivel?
A nő felnézett, szótlanul bólintott, majd megszólalt:
- Köszönöm, igazán kedves!
Gyönyörű, búgó hangja volt. S az arca is kedves,egyszerű. Duzzadt szemhéjai alól búzavirág-kék szemei szomorúan csillogtak.
- Kérem, nem tesz semmit!- szólt és fordult volna vissza az asztalához,de a nő hangja megállította:
- Kérem, ne menjen el, ha nem baj, üljön ide hozzám! Olyan egyedül érzem magam.
Leült és lassan,akadozva beszélgetni kezdtek. Kiderült,hogy a nőt éppen most bocsájtották el, létszámleépítés miatt. Ezért sírt. Hasonló cipőben jártak. Elpanaszolták egymásnak a kilátástalanságot,az elhelyezkedési nehézségeket. Aztán magukról is beszéltek. Az idő gyorsan elszaladt, mindkettőjüket várták otthon, de megbeszélték,hogy holnap is összejönnek, megvitatják álláskeresési tapasztalataikat.
S ez így ment 2 héten át minden nap. Rengeteget beszélgettek,aztán megfogták egymás kezét, néhány félszeg simogatás, esti búcsúpuszi után megtörtént az első szenvedélyes csók.Egyre nehezebb lett a minden esti elválás. Otthon ingerült volt,kedvetlen,hiába biztatgatta a felesége, hogy majdcsak összejön az új állás, ne eméssze magát miatta. De őt már nem érdekelte a munka, a család, semmi... Csak a nőre vágyott,utána epedt. Egyre azon töprengett,hogyan maradhatnának végre kettesben. Már nem volt elég a közös séta, a lopott csókok,a kapualjakban való összesimulás. Többre vágyott!Hacsak rágondolt, már szűk lett a nadrágja.Tomboltak férfihormonjai. Éjszakánként róla álmodott, az " átélt " szenvedélyes együttlét nyomán reggelre nedves pizsamáját, mint egy suta kamasz, titokban öblögette a fürdőben.Aztán egy délelőtt telefonált a nő. Csak egy címet és egy időpontot mondott.
Mint élete első randijára,úgy készült. Hosszan ázott a habfürdővel telenyomott kádban, órákig cserélgette,kereste az alkalomhoz illő öltözéket. Aztán taxiba vágta magát.
A nő már a kapualjban várta. Izzadó tenyérrel fogták meg egymás kezét, és szótlanul,szinte lábujjhegyen lopóztak fel a lépcsőházban. A bejárati ajtót magukra csukva egymásnak estek. Tépték,harapták, marcangolták egymást. A vágyuk az égig ért. Minden lépésüket egy lerángatott ruhadarab kísérte.Ahogy közelítettek a hálószoba felé, úgy lankadt a kapualjban még égre meredő vágya.Az ágyhoz érve, már csak lelke tüze ágaskodott. Zavartan bocsánatot kért, a fürdőszobába rohant és megpróbált megnyugodni. Hallott már erről,hogy néha a túlzott
akarás miatt csődöl be egy férfi. Néhány perc elteltével újult erővel tért vissza nőhöz. Már gyengédebben csókolták,érintették egymást. Lassan a cél felé jártak,mikor mélyen a szemébe nézve, hirtelen a felesége arcát látta maga előtt. Látta az esküvőn,ahogy a boldogságtól könnybe lábadt szemmel bólint a pap kérdésére; fiai születése pillanatában,amint a fájdalomtól elgyötört arcán feltűnt az a gyönyörű anyai mosoly; látta őt sok szép és szörnyű pillanatban egyszerre. És hirtelen nem is tudta,mit keres itt.Szégyenlős-zavart mosollyal bocsánatot kért,felöltözött,aztán elrohant.
Otthon olyan szenvedélyes csókkal üdvözölte a feleségét,ahogyan az elmúlt 20 évben talán soha. S nem értette,hogy az asszony arcán miért patakzik a könny. |
|
|
- szeptember 11 2010 18:51:26
Böbe! Elsírtam magam... Ezt az életből is vehetett, igaznak is lehető történetet olvasva- meghatódtam. Mert valóban ha az életben van egy igaz társ, akkor minek kalanddal megbántani az érzést, az együtt töltött éveket! Bárcsak így tenne minden férfi / és nő /, aki boldog házasságban, kapcsolatban él! És nem kockáztatni a talán nem lánggal égő, de annál mélyebb érzéseket magában hordozó szépséget egy pillanatnyi szenvedélyért!
Köszönöm,hogy olvashattam! |
- szeptember 12 2010 11:00:52
Nagyon reális irás... mármint a kezdetekben....csak belefulladt egy puncsos végkifejletbe...
Ez egy elképesztő élethelyzet, egy férfi számára.. az alapfunkcióitól fosszák meg, a szakmai magabiztoztosságától, munkájától, jövedelmétől,szinte törvényszerű hogy egy érzelmi kapcsolatba menekül... és "tisztességes" asszonyok a történetek nem így végződnek... nem tragikus szakításokkal..
Visszatér az elbitangolt a családi akolba.. mert ott érzi magát biztonságba
és a megszokás is nagy hatalom... |
- szeptember 12 2010 17:05:24
Kedves Etusom!
Az írásom egy pszichológiai tanulmány olvastán született. Pont ezt fejtegetik benne,hogy a férfiak szégyenlik azt a mély kötődést,ami évek alatt a feleségük iránt kialakul bennük.Az ilyen jellegű csődöknek és az akolba visszatérésnek az esetek 40%-ában ez az oka. ( a tanulmány szerint ). De mivel a férfi-körökben nem divat a hűség, a feleség iránti megmaradt szerelem-szeretet, ezért megmagyarázzák a kényelemmel és megszokással. S bizony nem egy szerető-jelölt számolt be hasonló fiaskóról és szakításról. Persze marad 60 %, ahol Neked van igazad, de azért néha az élet is sziruposnak tűnik!!
Szeretettel: Böbe |
- szeptember 12 2010 18:27:36
Kedves Böbe szép hinni az igaz szerelemben, a férfihűségben....
ez számomra olyan mint ateistának a mennyország...
Nem statisztikákra hivatkozom hanem az interneten burjánzó társkereső oldalakra ahol zömében mintaférjek cserkészik az elejthető vadat... bevallottam társaik vannak, de pánikból vagy más okból bizony keresgélnek ismerkednek.. főleg 4o, 5o,6o túli polgártársaink...Kiürült párkapcsolatok csak a megszerzett anyagi javak tartják össze az összeomlás előtti házasságokat...Olyan pasik akik sem a feleségük sem önmaguk változó korának buktatóit sem tudják elfogadni... Ahová egy vákuum helyzetbe, be tud férni egy harmadik ott már nem csak hajszálrepedések vannak.. rá lehet húzni a szőnyeget de akkor is ott van....
Aztán van egy sajátos férfi tulajdonság is, mert ilyen is van a férfi önzés... és az érdekei szerint latolgatás.. persze itt a történet másik központi alakja a szintén nehéz helyzetbe kerülő nő... akinek esélye sincs a magkapaszkodásra, még ügyeletes vigasztalóként sem... |
- szeptember 12 2010 18:47:57
Kedves Etusom!
Én optimista és hiszékeny vagyok! Bár egyedül maradtam ilyen és más okok miatt, nem vagyok ennyire rossz véleménnyel a férfiakról és közel sem túl jóval nőtársaimról.A társkereső oldalakon sok " tisztes családanya-feleség" is jelen van ám, s valljuk be,mi sem mindig vagyunk tekintettel a férjeink öregedését kísérő tünetekre.
Gondolj csak rá,hányszor figurázzák ki asszonyok a potencia-problémákkal küszködő férjeiket.
A világ hál'isten se nem fehér, se nem fekete. Milliárd színben tündöklik az emberi viselkedések tárháza! Kár lenne sémákba sorolni, csak azért, mert létezik átlagszámítás!!
Szeretettel : Böbe |
- szeptember 13 2010 14:45:23
Kedves Böbebaba!
Nagyon érdekes a történeted, és elgondolkodtató. Számomra azért is, mert eddig úgy gondoltam, hogy a férfiak jobban (könnyebben), minden szívfájdalom nélkül belemennek egy futó kalandba, még akkor is, ha családjuk van. Mindig úgy gondoltam, talán magamból kiindulva, hogy a nők kétszer is meggondolják az ilyen kapcsolatokat.
Ez az eset most megcáfolta az én eddigi elgondolásomat. Persze egy férfi csak egy a sok közül, valószínű nem megy ritkaságszámba az ilyen eset.
Az utolsó pillanatban még mindegyik fél meggondolhatja magát, amíg még nem késő!
A történet végén természetesen a feleség örül, hiszen biztosan hosszú időn keresztül nélkülözte férje gyengédségét.
Nekem tetszik a történet!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- szeptember 13 2010 21:00:45
A sztori végén a feleség nem hiszem,hogy örömében sír... szerintem pontosan tudja,miért is oly heves az a csók... |
- szeptember 14 2010 13:30:00
Sziasztok! Van igazság mindenkinek a szavaiban. Azt mondják, hogy (általában a szeretők) ha a nősembert el lehet csábítani, akkor a felesége a hibás. Én nem osztom ezt a véleményt. Azt viszont igen, hogy egy hosszú házasságban élő feleség valóban tud mindent a férjéről. Még azt is, amit a férfi nem is gondol. Ezt bizonyítja a csók a végén, amiről Goldika89 is írt. |
- szeptember 15 2010 08:30:50
Nagyon jó az írásod, s ez is mutatja, hogy emberek mást és mást olvashatnak ki belőle.
Párkeresési időszakomban én is megéltem hasonlót, sőt szinte biztattam az alanyt, hogy menjen vissza a feleségéhez, s sosem hagytam, hogy elfajuljon a dolog, ha a férfi nem lett volna elég erős. Az egyik ilyen olyan jól sikerült, hogy hazament, vitt a nejének 50 szál rózsát, s törölte magát. Még egy év múlva is küldött egy emailt, hogy köszöni....
Persze azt is tudom, hogy sok nős ember hirdeti magát, és többségük valóban csak **** keres. Annak idején végeztem kutatásokat a társkeresőben, s elég érdekes eredmény jött ki...
Bizony az is igaz, hogy egy feleség, hosszú együtt töltött idő után megérez dolgokat, még akkor is, ha nem nagyon empatikus.
Szeretettel. léna |
- szeptember 17 2010 11:59:56
Ez a történet remek! Nem olvastam tegnap, pedig már a címe is tetszett! Ma viszont pótoltam. Magam is egy ehhez hasonló írást tettem fel tegnap az oldalra. Olvasd el, ha van kedved hozzá... |
- szeptember 18 2010 16:08:13
Érdekes témát fejtegettek: van-e férfihűség? - Nem lehet általánosítani ebben sem. Az öregedő férfi könnyen félrelép egy csábító fiatal nőért, kipróbálni férfiasságát...a nők hamarabb öregszenek szexuálisan, szépségük, hevük hervadó - a szex kevés nőnek fontosabb a gyerekeinél...
Nem tartom bűnnek az alkalmi kalandot, néha megjavítja a házassági **** a lelkifurdalás..persze minkét félnek jár némi szabadság és nem szabad belőle rendszert csinálni - A féltékenység károsítja a lelket, megöli a bizalmat, de amiről nem tudunk, az nem fáj.az elkeseredés belevihet alkoholba, szerencsejátékba, vagy hűtlenségbe - nem rangsorolható, fontos, hogy kijózanodjon - így látom én, akit majdnem apácáknak járó szigorral neveltek...így nem lettem első nagy szerelmemé...ma is fájlalom |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 24. vasárnap,
Emma napja van.
Holnap Katalin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
