|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Gondolatok az írások olvasottsága körül...
Valami változott? Miről is mesél a statisztika? (2010-09-14)
Sok olyan dolog van, aminek a mérése megmutatja, hogy van-e rá szükség a világunkban.
Most az olvasás az, ami foglalkoztat. Elgondolkodtam azon, hogy pl. a Napkorongon publikált írások olvasottsága is mennyire változó.
A prózákat nézve most azt tapasztaltam, hogy az elmúlt héten többen olvasták a fenn lévő írásokat, mint előtte 1-2 hónap alatt. Hozzászólás nem volt több, tehát nagy a valószínűsége, hogy a nem tag, azaz külső olvasó tábor tagjai szaporodtak meg. Én is tettem róla, s gondolom más is, hogy hírét vigyük az oldalnak, pl. számos netes oldalon elhelyeztem a linket, s hívtam fel a figyelmet az oldalra, biztosan tették ezt mások is.
Az is megfordult a fejemben persze, hogy valaki csak kattintgat az írásokra, de hát mi célja lenne vele?
A hétvégén a saját írásomnál figyeltem fel erre. Utolsó volt a listában, s talán 3x is rákattintottam a hétvégén, hogy megnézzem, van-e hozzászólás. Az nem volt, de a két nap leforgása alatt két kattintás között előfordult, hogy 50 vagy 70 volt a statisztika szerint az olvasók száma. A fenn lévő prózáim közül csak néhány érte meg a 100 feletti olvasottságot, most pedig a háromszázat is túlhaladta, s ebből kb. 20-25 az én kattintásom lehet.
Végig mentem az összes íráson, s megfigyeltem, hogy minden jelenleg olvasható írás ilyen magas számú olvasottságot mutat.
Azt nem hinném, hogy itt megváltoztak a szokások, vagyis a verselők nem nagyon olvassák a prózákat továbbra sem. Kellett valaminek történnie. Az íróknak jól esik, ha többen kíváncsiak az írásaikra, persze nem lehet tudni, hogy csak megnyitja valaki, vagy tényleg el is olvassa, hiszen kevesen írnak kommentet. A számok mégis magukért beszélnek.
Kialakultak kedvencek, s az idő hiánya miatt, mert szerintem kevés ember képes arra, hogy minden nap elolvasson minden fent lévő írást és verset, csak ezeket nyitja meg, pedig lehet, hogy nagyon sok rendkívüli jó alkotást írt valaki, aki nem annyira népszerű a klubban, vagy csak most regisztrált.
Az nagyon jó, hogy azért vannak, akik minden verset elolvasnak, és hozzászólnak. Persze ezt kevesen tudják megtenni.
Azért is érzem, hogy valami változott, mert mikor idekerültem, más volt a hangulat, s talán mások voltak az emberek is. Még nincs egy éve, hogy regisztráltam ide, s bár kevés emberrel találkoztam, mégis sok embert érzek közel magamhoz. S biztosan így van ezzel mindenki. Ugyanakkor azt is érzem, hogy sokan pedig valamiért nem „bírnak” egyeseket, talán irigység, vagy rosszindulat vezérli is őket, vagy közömbösek, ám az emberek ezt megérzik.
Látom, hogy sokan megsértődnek, van, hogy vita robban ki a hozzászólásoknál, s emberek kerülnek egymással szembe, pedig lehet, hogy nincs is igazán nagy ok erre.
Lehet, hogy csak valaki másként értelmez valamit, mint amire az író gondolt, mikor írta.
Azt már tudjuk, hogy egy írásból sokan mást és mást olvasnak ki, vagy pedig emberek teljesen másként gondolkodnak bizonyos dolgokról.
Mikor olvasgattam itt, jöttek szavak, költői képek, s nem tudtam mi lesz belőlük, leírtam őket, s a hétvégén megírtam ezekből egy verset, ami most szerintem jól sikerült, pedig még nem nagyon voltam elégedett versemmel, s ezt meg nagyon kevesen olvasták. Akik el szokták olvasni a verseimet, azok most is elolvasták, mert hozzászóltak, ám a 60 kattintást sem érte el.
S tudom, hogy sok verselőé még ennél is kevesebb.
Bizony kell a visszajelzés, mert sok amatőr író, verselő elbizonytalanodhat, hogy van-e egyáltalán szükség arra, hogy írjon. Vagy pedig más helyet keres, ahol nagyobb értelmét látja.
Az ellentmondás az, hogy én is kevesebbet kommentelek, persze ez sincs ok nélkül.
S lehet, hogy olyan is van, aki nem is szereti, ha írnak a művéhez.
S ha továbbviszem a fonalat a könyvek felé, még elkeserítőbb a helyzet, hiszen azt már egyre kevesebben olvasnak. A lakosság 60 százaléka egyetlen könyvet sem olvas el egy évben. Az adatot nem tudom alátámasztani, mert én is olvastam valahol, de ha eltér is ettől, nem sokkal.
Megtapasztaltam a saját könyveimnél, hogy sajnos ez a helyzet. Tudom, hogy akik megvették is, nagy százalékuk még nem olvasta el.
Vajon szükség van még az irodalomra, a kultúrára úgy, mint valamikor volt?
Tudom, hogy sokan csak kedvtelésből, hobbyból írogatnak, de biztosan vannak emberek, akiknek terveik, vágyaik vannak olyan irányba, hogy az írás a lételemük legyen…
A jó és a rossz harca
az emberek játszmáik mögé bújnak
szemük elé lila ellenzőt vonnak
fülükbe irigység, félelem dobol
szívükbe, lelkükbe sértődés hatol
a fényt követi sötétség és árnyék
sok jó és rossz tapasztalat vár még
ha köpenyt húz magára a tisztesség
ne vedd magadra, ha bántásnak éreznéd
álmok seprűzik a gondterhelt elmét
majd világosság ragyogja be egét
engedd el félelmed és lelked dalol
béke szigetén élj, hol öröm honol
vékony a harag és békesség határa
lásd meg a jót, s vár szeretet világa
|
|
|
- szeptember 14 2010 13:35:13
Kedves Lena!
Jól összegezted a tagokkal, a publikálással, a hozzászólásokkal kapcsolatos tapasztalataidat. Örülök, hogy drága idődet önzetlenül erre fordítottad, hogy ennyi mindennek utánanézz!
Én magam is elgondolkodtam ezeken a tényeken, de nem volt időm arra, hogy ilyen összegzésbe belemenjek.
Az biztos, hogy rengetegen regisztráltak ezen a honlapon, de sokan vannak, akik régóta nem látogatják, és nem is küldenek be alkotásokat hosszabb ideje. S az is igaz, hogy van egy "törzsgárda" - én így nevezem -, akik szinte folyamatosan (naponta) küldenek be különböző alkotásokat (vers, próza), és ők általában elolvassák egymás alkotásait is.
Az utóbbi időben nekem sajnos kevesebb az időm az írásra is, nehezebben (lassabban ) működik a szerkesztés, és el vagyok maradva az olvasás terén, mert ennyi alkotást szinte lehetetlen elolvasni. Volt aki megjegyezte, hogy olyanokat is elolvasok, amelyek nem annyira érdemlegesek, de ez is részemről olyan "szúrópróbaszerűen" működik. A kevésbé ismertek alkotásaihoz is hozzá kell szólni, a valamikori szerkesztő erre fel is hívta még az elején a figyelmemet. Azért, hogy bíztassuk a még magukban még nem elég önbizalmat hordozó új tagokat és kedves kritikánkkal elősegítsük további fejlődésüket az írás terén.
Ezért én néha kihagyom a már ismertebbeket, úgy sem tudnék már nekik dicsérőbb szavakat küldeni, és néha elolvasom az ismeretleneket is, hogy ne menjen el a kedvük az írástól. Mert ezzel sok olyan embert elveszíthetünk, akikben még csak szunnyad a tehetség.
Remélem, hogy később több időm lesz írásra és olvasásra is, mert sajnos, még a Te könyvedet sem sikerült elolvasnom.
Üdvözlettel: Torma Zsuzsanna
 |
- szeptember 14 2010 13:39:48
No, éppen itt van rá az élő példa, hogy valaki üzeni a másiknak, hogy már jónéhány versét nem olvasta el, talán haragszik rá?
Nekem is írták üzenetben, hogy nem köszönök vissza az üzenőfalon, mi lehet a bajom. Semmi egyéb, mint amit már fentebb is írtam.
Az üzenőfalon meg úgy ugrálnak "ki-be" a tagok, hogy elkerüljük egymást, és kilépünk, s nem is látjuk rögtön az üzenetet, amiben minket szólítanak meg éppen.
A miértekre sokszor ezért nem kapnak az emberek választ.
De talán, ha kicsit továbbgondolkodnak, maguk is megfelelhetik a kérdést.
üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- szeptember 14 2010 15:27:21
Kedves Zsuzsanna, ösztönös ez az elemző én nálam, nem tehetek róla. S úgy éreztem, hogy le is kell írom, amik összeálltak bennem.
Kérlek, ne vegyél magadra semmit, s senki más se, mert nem akartam senkit sem bántani, csupán összegeztem azokat a tapasztalatokat, amiket megéltem itt.
Te sokat olvasol, és hozzászólsz, amit biztos, hogy minden kezdő és gyakorlottabb publikáló csak hálával tud emlegetni, én is. Mert ha senki sem szólt hozzá az írásomhoz, főleg az elején, te legalább igen.
Arra próbáltam utalni, hogy az embereket sokféle hatás éri, itt is, s olyan dolgok mögött is bántást, figyelmetlenséget éreznek, ami talán nincs is.
Csak lehet, hogy valaki kevesebbet van itt, nincs ideje olvasni, vagy nem lép be, és úgy olvassa.
Tudom azonban azt is, hogy hiányzik az a bizonyos "lábnyom", aminek örülnének sokan, főleg a tapasztaltabb írók hsz-einek, amik még sem érkeznek meg.
Mindennek oka van, semmi sem történik véletlenül, talán még az sem, hogy nem írnak hozzá.
A prózáimhoz én is örülnék több hsz-nek, mert én is kezdő vagyok, a versekről meg nem is beszélve... Ám ezt nem lehet elvárni. Ha valakinek nem tetszik valami, s nem akar írni, akkor nem ír. Ha valakinek tetszik is, de mégsem akar írni, azt sem lehet követelni.
Próbálom én is ezt az ellentmondást megérteni. Mert én is kevesebbet olvasok, és kommentezek, de nálam főleg azért van, mert nem akarok ismét függővé válni, s igyekszem kevesebb időt itt tölteni.
Azért kíváncsi lennék mások véleményére is, hogyan látják ezt... |
- szeptember 14 2010 17:24:21
Kedves Léna!
Bevallom nem sokszor olvasok novellát. Megnézem ki az írója és így szelektálok. A verseket inkább.
Nehéz dolog ez amit feszegetsz. Sokszor volt akinek segíteni akartam, sokan voltak/vannak, akik megfogadták, de volt köztük, aki elutasította, sőt gúnyt űzött ebből és letanítónénizett . Talán a természetemből fakadóan nem veszem fel az ilyen dolgot, sőt még azt is megnézem, hogy ki is volt az elkövetője.
Az olvasottság hmmm, ez attól is függ, hogy milyen baráti körrel, ismerősökkel érkezel. Sokaknak írtam, mert megkerestek és néha elkeseredtek, hogy miért nem szólnak a verséhez, azt tanácsoltam, hogy nézz körül és szelektálj, nézd meg, hogy ki és mit ír és hogyan, szükséged van-e arra, hogy mindig csak azt kapd: nagyon szép. Lehet, hogy van akinek ez sokat jelent, de akinek ezt tanácsoltam visszajeleztek, hogy igazam van.
No, hát nekem nem minden esetben tetsző az, hogy megköszönve a hszt, gyakorlatilag megduplázott hszt mutat a vers, talán mondván hűűűű, de sokan szóltak hozzá. Minden esetben a szerzőjét nézem és valószinűsítem, hogy ennyi hszt kaphatott-e.
Szeretettel Joli |
- szeptember 14 2010 19:26:03
Kedves Léna!
Pont a minap gondolkodtam el én is hasonló dolgokon.Furcsa dolog ez a hozzászólás.Én, bár csak prózában utazom, mindkét oldalt olvasgatom.Igazából nem szelektálok. Mindenbe beleolvasok és közben eldöntöm,hogy végigolvasom-e vagy sem.És csak oda írok,ami igazán megérint,bár néha oda sem,mert egyszerűen nem találok rá szavakat.
De egy érdekes dolgot viszont megfigyeltem:
Néhány prózánál a megnyitások száma messze felülmúlja a verseknél megszokott mennyiséget,ugyanakkor hozzászólás alig akad.S ez szerintem nem jó!!
Én csak magamból indulok ki,bár elsősorban csak "terápiás célzatból " írok, de kíváncsi vagyok mások véleményére. Sokszor nem az írásról,mint műről,inkább a témáról. Jó lenne beszélgetni róla,de az üzenőfalon nem igazán lehet, pü-ben meg nehézkes.
A viták pedig néha azért vannak ( magam is részese voltam egynek sajnos ), mert nem jó szándékú kritika volt a hozzászólás,hanem sértés és személyeskedés,aminek szerintem itt nincs helye.
De a viták jók is,hiszen mindnyájan szubjektívek vagyunk,másként látunk élünk meg dolgokat.
Köszönöm ezt a felvetésedet és remélem,hogy a hozzászólásokból itt egy jó kis "dumaparti " lesz!
Szeretettel: Böbe |
- szeptember 14 2010 20:31:07
Kedves Léna!
Sok mindenben egyetértek a hozzászólókkal.de nem mindenben.Sokan olvasunk prózákat is verseket is,én minden verset és prózát is próbálok elolvasni.De lehetetlen mindegyikhez hozzá szólni.Se energia,se idő nincs rá.Igaza van Zsuzsának,sajnos szelektálni kell.Mind amatőrök vagyunk,és van aki csak azt nézi mennyien szóltak hozzá az írásához(de hisz emberek vagyunk)
Mindenkinek jól esik,ha meg dicsérik,de mindenkit lehetetlen.Nekem az is öröm,ha csak elolvashatom.
Szeretettel:Gyula |
- szeptember 15 2010 05:33:14
Szia Léna!
Én is ritkán olvasok prózát, talán mert lassabban tudok az átlagnál és próbálok hozzászólásokat is írni..
Nem egyszer tapasztalam, hogy megsértődtek a hozzászólásomon. Már-mát olyanná fajultak a viták, hogy megfordult a fejemben 'kell ez nekem?'.
Én is sokkal érzékenyebben vettem a kezdetekben mindent, de aki 'agyilag' is felnőtt az elfogadja más véleményét és belátja, hogy talán igaza lehet.. Mindenesetre meghallgatja és nem sértésnek veszi.
Ez egy védekező mechanizmus, csak nem mindegy mit hall utána vissza a másik fél.. Sajnos nemrég ismét részese voltam.
Más oldalakonn is megfordulok.
Ha nem írsz hozzászólást az biztos, hogy neked is egy-kettő akad összesen. Tisztelet a kivételnek.
Remélem, hogy nagyon sokan olvassák majd ez a kis elemzésedet!
Szeretettel: Bea |
- szeptember 15 2010 08:24:56
Kedves Joli, Böbe, Gyula, Bea, köszönöm, hogy itt jártatok. Örülök, hogy elérte az írásom azt, hogy leírjátok a véleményeteket.
Igen, sokféle ember van itt, s az internetes közösségekben is felbukkannak olyan esetek, amikről írtok.
Tudom, hogy nem lehet mindenhez hozzáírni, s mindent elolvasni. Egy időben én is megpróbáltam, főleg a prózáknál, de ha mindet és sok verset is elolvasnék, akkor órákat kellene a gép előtt tölteni, főleg ha írni is akarok hozzájuk.
Egyetértek veletek, hiszen mindenki megélt ezt-azt itt. Remélem, hogy még többen is leírják a véleményüket a témában.
Néha beleélem magam itt néhányatok helyébe, s átérzem, mit éreztek.
Valahol olvastam, ha már nem veszünk semmit sem magunkra, s nem sértődünk meg semmin, akkor elengedtük a félelmeinket, és másképp tudunk mindenhez viszonyulni. Ám ez nehéz folyamat. Nekem sem megy könnyen.
Én is szinte hangosan mondom magamban, hogy elengedem ezt az érzést, s így tovább lépek. Tegnap az üzenőfalon kérdeztem, milyen idő van otthon, mert itt esett. 7-en voltak belépve, és senki sem méltatott válaszra, teljesen más hozzászólások jöttek. Ilyenkor én is igyekszem elengedni a gondolatot, hogy ne sértődjek meg ezen. Tegye ezt mindenki, ne lásson minden mögött valamit, amiről úgy érzi, hogy őrá nem figyelnek. De figyelnek, mert vannak itt olyanok, akik már értenek jobban az írásokhoz, a véleményezésekhez, s figyelnek a kezdőkre, haladókra is.
Mindenkinek jól esik a dicséret, én most köszönöm mindenkinek, hogy olvashattam tőle valamit. Ha nem is rendszeresen, de igyekszem olvasgatni sok embertől.
Szeretettel. Léna |
- szeptember 15 2010 19:04:39
Kedves Viktória, igen valóban régen láttalak, s még hiányolok néhány embert, ám tudom magamról, hogy vannak időszakok, amikor valami fontosabb, mint, hogy publikáljunk, olvassunk. Nagyon örülök, hogy most pont olvastál.
Én is hasonlóan gondolkodom a hsz-ekről, ám nehéz ezt megvalósítani.
Köszönöm, hogy itt jártál.
Mist neked is köszönöm. Abban nem teljesen értek veled egyet, hogy negatív kritikára nincs szükség. Kell az is, különben, hogyan tudnánk meg, hogy valami hibádzik az írásunknál. Csak az nem mindegy, hogyan tálalják, vagyis, hogyan írják meg úgy, hogy az ne bántsa meg az írót, ez a nagyon nehéz. Tudom, hogy sokan ezért sem írnak hsz-t.
Az építő jellegű kritikák is két félék, az egyik pozitív, dicséri az írót, a másik negatív, ami felhívja valamire a figyelmet, vagy jelzés, hogy nem tetszik neki, tehát az is kritika, csak arra kell figyelni, hogy ne vegye el az írók kedvét.
Nem lehet mindenki kedvére írni, mindig lesznek olyanok, akiknek nem olvassák az írásokat, mert nem az ő stílusok, nem fogja meg őket a téma, stb. Tehát azt is jó tudni, hogy kik azok, akiknek nem jönnek be az írásaink.
Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel: Léna |
- szeptember 15 2010 20:00:18
Kedves Magdika, tökéletesen egyet értek Veled, illetve azokkal a gondolatokkal, amit írásodban megfogalmaztál.
Sajnos ez sem egy önzetlen világ, ahol csak az értéket nézzük, nézik... Vannak klikkek, vannak harcok, mert ilyenek vagyunk. Ilyen ez az egész ország, Fidesz, MSZP, stb...Itt egy szűkített keresztmetszet, főleg az irodalmat kedvelők tábora gyűlt össze, de nagyon vegyes a tábor.
Én saját örömömre igyekszem írni, ha valami megihlet. Én is tudom, hogy ki az aki biztosan hozzászól az írásaimhoz és azt is aki biztosan nem, még ha tetszik is neki. És akkor mi van? Ne add fel, jókat írsz, szeretettel:Tibor |
- szeptember 16 2010 09:50:24
Kedves Tibor, Vali, köszönöm, hogy itt jártatok.
Azzal a célzattal is írtam ezt az írást, hogy többen is hozzászólnak, kicsit megvitatjuk ezt. Öröm, hogy ilyen sokan hozzászóltatok.
Több ember többféleképpen látja a dolgokat, másképp gondolkodik, minden írás hasznos, s nemcsak nekem, hanem itt sokaknak.
Szeretettel: Léna |
- szeptember 16 2010 10:05:38
Kedves Léna, és kedves Barátaim
Örülök, hogy felmerült ezt a témát, hiszen szerintem sokunkat foglalkoztat kimondatlanul is. Hiszen azért írunk, hogy mások is megismerjék gondolatainkat. Kell a visszajelzés, még a hétköznapokban sem lehet élni kommunikáció nélkül. Örülünk, ha meghallgatnak, várjuk a reakciót, és boldogok vagyunk, ha pozitív a visszajelzés.
Mi, amatőrök sem vagyunk egyformák. Van, aki csak azért ír, hogy örömét, bánatát kiírja magából, ezáltal gyűjt erőt, vagy keresi a megnyugvást. Ezt is meg kell érteni, hiszen egymásra szoruló, érző emberek vagyunk. Az embernek jólesik a jó szó, az együttérzés, vagy a gratuláció. Mások magasabbra teszik a mércét, és irodalmi ambícióik vannak. Egy dolog közös bennünk, várjuk mások hozzászólását.
Itt, ahol én élek, évekkel ezelőtt működött egy irodalmi önképzőkör. Már az alapításánál megegyeztünk, hogy közöttünk nem sok értelme van a kölcsönös, minden komoly alapot nélkülöző udvariaskodó dicséretnek, mert az nem segíti elő a fejlődésünket. Csak a megfontolt, józan és jóindulatú kritika az, ami ilyen szempontból hatékony. Aki írásaival nyíltan a társai elé áll, az egyúttal vállalja a megmérettetést, és az észrevételek miatt nem sértődik meg. Hozzáteszem, volt közöttünk kétkezi munkás, diák, és irodalomtanár, öreg és fiatal egyaránt. Az elején a dolog nagyon jól működött, aztán a szerényebb képességűek fokozatosan lemorzsolódtak. Végül maradt három-négy ember, és a kör fokozatosan megszűnt. A felemás eredmény oka a tehetség és a felkészültség nagyban különböző foka volt. Egy ilyen kis helyen, mint a miénk, (kb tízezer lakos), nem tudtunk egy olyan alkotói gárdát toborozni, ahol legalább 10-15 egyformán magas szintet képviselő alkotó tehetség dolgozik. Óvatosan kell tehát kezelni az ilyesmit, és mindenkinek teret engedni ambíciói, vágyai kiteljesítéséhez.
Az elmondottak ellenére kritikára nagyon is szükség van, de az legyen jóindulatú, személyeskedéstől mentes és építő jellegű. Ne legyen nagyképű, becsmérlő, hanem rámutató, és alternatívát ajánló. Mivel az emberek érzékenysége, ítélőképessége igen változó, jó, ha a kritikát privát üzenetben tesszük meg. Én magam is szoktam élni vele, küldök és kapok is ilyet. Ha kapok, örülök neki, mert látom, hogy aki küldte, az figyel rám, és segítő szándékkal fordul felém. A hozzászólásokban kapott dicséretet a helyén kell kezelni. Érezni lehet azt, hogy mennyire őszinte a vélemény, vagy pedig udvariassági gesztusból született. Vannak néha félreértések, azokat jó személyes üzenetben (PÜ) tisztázni. Jómagam örömmel venném, ha lenne a Napkorongon az üzenő falon kívül egy csevegő oldal (Chat), ahol közös- és magánbeszélgetést is lehetne folytatni.
Baráti szeretettel, Feri |
- szeptember 17 2010 08:37:39
Kedves Feri, nagyon örülök, hogy itt jártál és köszönöm, megfontolandó, elgondolkodtató szavaidat. Remélem, még sokan elolvassák.
Én is díjaznám a Fórum lehetőségét a korongon, talán majd lesz.
Szeretettel. Léna |
- szeptember 17 2010 20:08:57
Kedves Léna!
Kérésedre elolvastam mindkét írásodat.. S utólag belegondoltam, hogy - bár építő szándékkal -, de bizony az előző művedet eléggé megkritizáltam.. S tudat alatt még az is átfutott buksimon, hogy azok után, majd örvendezhetek-e művem alatt a hsz-aidnak.. De ugye nem a félsz, az elutasítástól való félelem kell, hogy vezessen minket, hanem az őszinteség. A barátság is akkor az igazi, ha kiállja az őszinteség próbáját..
Most nézzük ezt az írást! Ugye, ez egy tudósítás, vagy tájékoztatás akar lenni.. nekem ez olyan, mint egy ujságcikk elemzésekkel garfikonokkal, felmérésekkel.. Teljesen egyetértek az itt leírottakkal, de mint novellát nem tudom elfogadni.. Ez nekem tudósítás, nem novella.. Ha nekünk íróknak írtad gondolatébresztőnek, az nagyon jó; végülis kihasználtad a lehetőséget, hogy olvasóiddal megoszd gondolataidat és tapasztalataidat.. Mint irodalmi műalkotásnak nem tudom tekinteni, még akkor sem, ha megharagszol.. Ismerve Téged, viszont tudom, hogy vagy annyira bölcs és érett, hogy megértsd, mire gondolok, és hogy egy csöppnyi rossz szándék nem vezérelt a válaszomban.. Örülök, hogy szeretsz írni.. Szerintem jól is írsz.. Írj, minél többet a különböző műfajokban.. Nem tudok róla, de biztosan újságírással is foglalkozol.. Nekem mint értékes irodalmi művek, a verseid, szonettjeid jobban tetszenek.., mert nagyszerűen tudsz sűríteni bennük és képekben beszélni.. Ott nincsenek szóismétlések, és semmi pongyolaság.. Én személy szerint a verseidet szívesebben, sőt szívvel olvasom...
Ha bántó lettem volna most e hsz-ban, kérlek bocsáss meg! Én így érzem, de nem biztos, hogy igazam van
Szeretettel, Zsanna |
- szeptember 18 2010 08:02:53
Kedves Zsanna, a negatív kritika is kritika, s ez kicsit talán az, de én nem sértődöm meg.
Tudom, hogy nem vagy egyedül a véleményeddel.
Ez nem novella, nem is annak készült. A prózák közé sokféle írás felkerül, mindenki bontogatja a szárnyait különböző területeken.
Ez egy mini tanulmányszösszenet akart lenni, egy olyan témáról, ami itt sok embert érint. S mivel nem készítettem semmiféle kutatást, így elég rövid, és szubjektív. A megfigyeléseimen alapult, és ennek egyik eszköze volt a te egyik leveled is, s ez késztetett arra, amiért ezt megírtam. Ezért reméltem, hogy többen is elolvassák majd, s ezért kértelek meg, hogy kivételesen te is olvass prózát, a témája miatt.
Eddig úgy tudtam és éreztem, ha valami az erősségem, az a tanulmány, a szociológia. Ezzel már több helyen is bizonyítottam, tudományos körökben, különböző újságokban, tanulmányok írójaként. A verseim még gyerekcipőben járnak, hiszen februárig verset sem olvastam, nemhogy írtam volna. Nem nevezem azokat sem próbálkozásoknak, mert talán versek, úgy sikerültek, ahogy. Igyekszem fejlődni.
Egy tanulmány, statisztikai elemzés csak bizonyos emberkört érint, hiszen a száraz adatok nem sok embert érdekelnek, még ha sokszor fontos területet boncolgatnak is.
Most reméltem, hogy ez az írás őszinte véleményeket is megindít, hiszen olyan témáról írtam, ami biztos, hogy minden itt alkotót megérint valamilyen szinten.
Nem vagyunk egyformák, és különbözőképpen látunk, értelmezünk mindent.
Köszönöm, hogy vetted a fáradtságot, és hogy ellátogattál ide, és megosztottad velem, velünk a véleményedet. Mindenből lehet tanulni, ebből is.
Szeretettel: Léna |
- szeptember 18 2010 17:34:45
jaj, Léna!
Hát persze, hogy jó! Nagyszerű tanulmány! Csakhogy én novellára gondoltam, és azért volt furcsa nekem.. Semmi gond! Persze, hogy egy remek szociográfiai írás, statisztikai elemzésekkel.. Nekem is így kellett volna hozzáállnom.. Persze, hogy érdekes gondolatokat indítottál el..Csak nagyon a novellára koncentrálódtam.. Remélem, így már helyére kerültek a dolgok Ez csak egy félreértés volt.. Viszont szeretném, ha a verseidet nem verskezdeményekként kezelnéd, mert nagyon jók.. Jó érzékkel írod őket..Csöppet sem közhelyesek, s szonettjeidet különösen élvezem. Azért, mert te a prózát jobban kedveled, azért még mondhatom azt, hogy szeretem és tetszenek a verseid
Szeretettel, Zsanna |
- szeptember 20 2010 16:14:43
Zsanna, nincs harag... Nem nagyszerű ez az írás, csak egy kis szösszenet.
Köszönöm, hogy tetszenek a verseim.
Köszönöm a sok figyelmet, hozzászólást. 300 megnyitás. Ebből kb. 10 % az enyém, de a nagy számok törvénye alapján, biztos, hogy legalább a fele el is olvasta.
 
Szeretettel. léna |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
