|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_M
Talán senki sem az, akinek látszik (2010-09-14)
(Álomtöredék – álomból novella)
„Az álmok a legvalóságosabb dolgok, mert rajtuk nem fog az enyészet.” Bob Dylan
Az egyik bevásárlóközpont mozgólépcsőjén mentem felfelé, amikor azt láttam, hogy ürítik kifelé az épületet. Amikor felértem, egyenruhás emberek vártak, s kértek, menjek vissza. Amikor azonban visszafordultam volna, a biztonsági őrök és a rendőrök is eliramodtak más irányba, s már senki sem foglalkozott velem tovább.
Bár sokan igyekeztek a kijárat felé, én keresni kezdtem egy helyiséget, ahonnan kiabálást hallottam. Lelki szemeim előtt láttam egy rácsokkal védett termet, ahol két ismerősöm volt. Időzár volt az ajtón, így nem tudtak kijönni, amikor bementek, akkor önként vállalták, hogy bemennek.
Már ott voltam az ajtó előtt, amikor két ember elmondta, hogy nagyon veszélyes bűnöző van az épületben, és azzal fenyegetőzik, hogy felrobbantja az épületet, s hogy a tettes egy nő.
Elraktároztam az információkat, és engem is átjárt a félelem, szinte beleborzongtam, hogy olyan helyen vagyok, ahol egy veszélyes ember van. Én is el kezdtem menekülni, de belül valami megállított. Kérdezgettem, hogy hol lehet ez a nő. Benyitottam sok helyiségbe, s azt vettem észre, hogy hiába egy nagy impozáns épület, az ajtók, ablakok még sem zárnak jól, kivéve azt a helyiséget, ahol két ismerősöm benn ragadt.
Amikor az egyik ajtón beléptem, a varrónőm házában találtam magam, aki nagyon örült nekem. Utána már ismét a folyosón rohantam, és azt vettem észre, hogy mezítláb. Nem tudom, hol veszítettem el a cipőmet, de most ez nem is érdekelt. A bennem lévő hatalmas félelem tompult, s vele a meneküléses futásom is lelassult.
Már csak normális tempóban lépkedtem, amikor egy nőt vettem észre egy galériaszerű teremben, melyen nem volt ajtó. Az ösztönöm azt súgta, hogy ő az. Már nem is féltem. Odamentem hozzá, köszöntem neki.
A nő felém fordult, s azt kérdezte:
- Nem tudja, miért vannak most itt olyan kevesen?
- Biztosan valami program van a környéken. – feleltem.
Közben a szemem sarkából figyeltem a reakcióját, és a legnagyobb meglepetésemre egyáltalán nem féltem tőle.
Látszott, hogy elgondolkodik. Úgy éreztem, hogy ha az igazat mondom neki, akkor nagyobb gond lehet.
- Jól van, hölgyem?
- Igen.
Közben a lezárás, kiürítés ellenére egy kisebb csoport ember került a látómezőnkbe, lehet, hogy eddig voltak valahol. A nő mosolygott, s ki tudja merre járhattak a gondolatai. Ám nem sokáig mosolygott, mert az embereket hamarosan két biztonsági őr terelte a kijárat felé. Figyeltem, hogy mitől lehet egy ilyen törékeny nő annyira veszélyes, hogy pánik törjön ki egy nagy bevásárló központban. Nem látszott rajta semmi, csupán néhány kemény vonás jelent meg a szája körül, és elsötétült a tekintete. Ekkor azt éreztem, hogy valami nagy trauma érhette, talán azért akar most másoknak ártani.
- Jöjjön velem! – mondtam neki, mert láttam, hogy fekete ruhás kommandósok mozognak a háttérben.
A nő meglepődött, de ő is látta a mozgást és szó nélkül utánam jött, és bementünk egy iroda helyiségbe.
Nem vagyok sem rendőr, sem pszichológus, ám láttam már ilyent filmeken, s most úgy éreztem, hogy én is csak egy szereplő vagyok egy krimiben, s valamiért segíteni próbálok, megoldani a helyzetet.
Persze az egyenruhások biztosan azt gondolták megőrültem. Mivel nem tudtak velem kapcsolatot teremteni, s én sem velük, így magamra voltam utalva. Végig suhant rajtam, hogy mennyire féltem, s most meg itt állok szemtől szemben azzal, akitől pedig félnem kellene.
Ránéztem a meztelen lábamra, még most sem tudtam, miért vagyok mezítláb, és jó érzéssel töltött el, hogy leküzdöttem a félelmemet.
Beszélgetni kezdtünk, és olyan érzésem lett, mintha két emberrel beszélnék. Egyik percben egy riadt nő beszél velem, a másik percben egy arrogáns férfi válaszolt. Még a hangja is megváltozott ilyenkor.
Igyekeztem a bizalmába férkőzni, amikor a női énje volt jelen. Sok mindenre választ kaptam. Rendkívüli eset lehetett, mert ez az énje tudta, hogy miket követett el a másik énje, s ezért egyfajta bűntudata volt, ám nem tagadott le semmit sem. Megnyílt nekem.
Nehéz volt hallgatni is, nem hogy átélni, amiken ez az asszony átment.
Úgy helyezkedtem, hogy rálássak az ajtóra, amit nem zártam be teljesen, résnyire nyitva volt, s nagyon reméltem, hogy hallják, amikről beszélünk. A nő háttal ült az ajtónak. Így én láttam, amikor szép lassan kinyílik és megjelennek a kommandósok, akik jelezték, hogy ne csináljak semmit, és beszéltessem tovább.
Megrendülve álltam ott, amikor elfogták és elvezették. Nem nézett rám haraggal, úgy éreztem, hogy az empátia tényleg nagy adottság, szinte hálás volt, hogy meghallgattam.
Akkor lépett volna akcióba, ha nagy a tömeg, s mivel ez a helyzet nem állt elő, így a gyilkos énje nem tudott teljesen előjönni.
Már azon voltam, hogy elmegyek a cipőosztályra, és veszek egy lábbelit, amikor szembejött velem a varrónő, s a kedves néni kezében volt a cipőm, azt mondta, hogy ott felejtettem.
Már eljöttem az épületből, s az utcán sétálva sok gondolat megrohant. Amikor az a nő elmesélte, hogy hány embert ölt meg, arra gondoltam, hogy talán senki sem az, aminek látszik.
Vajon mindenki válhat ilyenné? Mindenkiben benne van az agresszió, s nem lehet tudni, hogy ki hajlamosabb arra, hogy valami trauma folytán aktiválódjon ez a hajlam, betegség. Eszembe jutott egy álmom, amelyben indiánként éltem a XV. század közepén. Láttam magam, ahogyan verekszem más indiánokkal, és addig ütöttem egy fekvő indián fejét, ameddig csak szusz volt benne. Nehéz elfogadni, hogy ilyen agresszív is lehettem, pedig voltam.
Amikor sétáltam, átfutott rajtam ez az érzés, és beleborzongtam, hogyan voltam képes ilyesmire.
S ez a nő? Ő is megtett dolgokat, bár beteg volt, de nem volt mindig ilyen. Az élet sok helyzetet hoz az utunkba, rajtunk múlik, hogyan éljük meg, s hogyan dolgozzuk fel.
(Jung azt mondta, hogy a tudatalattink határozza meg a hivatásunkat. Az álmok pedig a tudatalattink üzenetei. Sajnos csak most jutottam életutamon ide, hogy írok. Biztosan korábban kellett volna ezt felismerni, ám sosem késő.
Hiszek a vonzás törvényében, a Titokban, hogy ha kérek, akkor a kéréseink teljesülnek. Egy ideje segítséget kértem, hogy fejlődjek az írás terén, ha már erre adtam a fejem. Most már tudom, hogy azért jönnek ezek a kusza álmok is, hogy segítsenek. Szegényes a fantáziám, amit megéltem, azokról nagyon tudok írni, viszont meg kell tanulnom használni az írói fantáziát is, s ezért most az álmaimat használom erre.
Más weboldalakon is közzéteszem néhány írásomat. Voltak, akik azt mondták, hogy ezek nem lehetnek álmok, csak jó a fantáziám. Ezt nem tudom, hogy bóknak vegyem-e? Volt, aki leszidott, hogy nem lenne szabad az álmokat ilyen formában közre adni.
Én meg úgy érzem, hogy kell, mert nemcsak én tanulok belőlük, hanem talán mások is. Ha az most a feladatom, hogy írjak, információkat osszak meg másokkal, akkor ez is egy formája, s talán ez lesz az én műfajom (álomnovella)… Már néhány versem is álom hatására született.
Kusza sorok egy álomfüzetben, amibe félálomban körmölök… S melyekből egy-egy írásom születik.)
Örülnék, ha leírnátok a véleményeteket, hogyan hat rátok egy olyan írás, ami egy álomsugallatra jön létre. Köszönöm.
A zárójelben lévő szöveget, ha lehet, dőlve kellene megjeleníteni. Köszönöm.
|
|
|
- szeptember 15 2010 18:04:13
Mint ahogy írod az élet sok-sok helyzetet teremt, nem tudjuk melyikünk hogy cselekedne.
Mindenkiben benne van a jó és a rossz, csak van aki nem tud uralkodni magán, ezt pszichlológia tesztek bizonyítják és nagyon fontos a hajlam, de mindebben vagyok jártas.
Amit az álom sugall, azt pont fordítva kell értelmezni, ezt az Álmos könyvben olvastam.
Poe novellái, mint tudjuk kábítószer hatása alatt íródtak, igen hatásosak, rémisztőek, pedig igencsak elrugaszkodnak a valóságtól.
Szeretettel Joli |
- szeptember 15 2010 18:05:04
ez kimaradt: ... nem vagyok jártas |
- szeptember 15 2010 18:21:34
Szia Magdikám!
...minden írásodat olvastam, még ha nem is írtam hozzá rendszeresen...nem volt nehéz észrevenni, mennyire sokat foglalkoztatnak téged az álmaid...- úgy tűnik, te végtelen jó viszonyban vagy az álmaiddal, épp ezért emlékszel rájuk, bármennyire meglepő, ez is kell hozzá...persze az sem mindegy alvásunk melyik fázisában álmodunk, illetve az ébredésünk mennyire közeli az álmodáshoz! Az viszzont tény, hogy mindenki álmodik...ennek nem csak " frajdi" vagy " jungi" jelentősége van, de biológiai is!! Mert az álom azért létszükséglet, hogy az elme úgynevezett éberségi szintjét fenntartsa....különben kómában lennénk...no nem megyek bele ebbe mélyebben, de elmondhatjuk, hogy legalább akkora az álom jelentősége biológiailag, mint maga a levegő, a lélegzés...
Több írásodból kihámoztam, hogy te valójában jól kezeled az álmaidat, számon tartod, ébren tartod, kutatod-keresed az üzeneteit, értelmet találsz hozzájuk és ápolod őket...ennél több valójában nem is kell.......azt is tudjuk, hogy ehhez nem álomszótár kell, mert az semmit nem ér....olyan ez mint a nyelvtanulás, hiába bifláznánk be egy kétkötetes szótár minden szavát, akkor sem tudnánk beszélni azon a nyelven...szóval az álom, nem más, mint üzenet....ami szimbólum!!! és nem szó-szerintit jelent, hanem mindíg egy mögöttes tartalom húzódik meg mellette....akik értenek a szimbolikához- lásd írók-költők nekik talán egy fokkal könnyebb a mögöttes jelentésekre ráébredni....az értelmezéshez mindíg egy elengedett lélekállapot kell, mint az íráshoz....- egyenlőre ennyit az álmokról....tényleg kisregényt lehetne írni...de nézzük az írásodat,mint írást...
Én azt szeretem a te írásaidban, hogy a történeteid tele vannak mozgalmassággal, minden írásod él....rengeteg dolog TÖRTÉNIK benne, és te mint egy jó kormányos....lavírozol....hol elmeditálsz, hol elindulsz, hol csak tátott szájjal rácsodálkozol valamire....de egy azért közös ebben a mozgalmasságban....éspedig az, hogy végtelen nyitott vagy minden történésre, és ezt úgy teszed, hogy nem elsiklasz a dolgok felett, hanem megpróbálod integrálni magadra, a saját közelségedbe vonzod a dolgokat és " agyalsz" elemzel, értelmezel....ez a fajta mentalitás végtelen szimpatikus számomra.....nem csak "habzsolsz."...de időt szakítasz az ízlelgetésre is....és így többnyire eljutsz a dolgok mélyebb értelméhez is.....
Most ennyire futotta - nem az érdeklődésemből irántad...- hanem az időmből....
Jah és az agresszióról csak annyit...tudomásul kell vennünk, mindenkiben benne van!!!!!!...kétirányú lehet, kifele áramló..../ verekedős stb.../ vagy önmagunk ellen irányuló / örök szenvedő, a fájdalomból és önsajnálatból kilépni képtelen.....vagy a körömrágás és az öngyilkosság is/...szóval mindenki birtokosa ennek,ha tagadjuk, ha hisszük....az álomban egészen mást jelent, de ezt te sokkal jobban tudod nálam....no majd visszanézek még...
Szeretettel
szí. |
- szeptember 15 2010 19:15:32
Krimit nem nagyon szoktam álmodni, ezért is gondoltam arra, hogy ez is üzenet, vagyis nem véletlen.
Kedves Joli, nagyon köszönöm a figyelmedet, hogy most két írásomat is elolvastad, véleményezted. Nekem nagyon fontos volt.
Kedves Szí, köszönöm, hogy itt jártál, s igen elgondolkodtató hozzászólásodat is.
Valójában a korábbi írásommal nem magamra akartam irányítani a figyelmet, hanem azokra az esetekre, helyzetekre, érzésekre, amik itt a Korongon is jelen vannak. Remélem, hogy valóban segít másoknak is.
Igen, az álmok útjelzők lettek életem során, s ez a képesség, vagy mi, egy halálközeli élmény hatására aktiválódott. Sokáig használtam álmos könyveket, éveken át egyeztettem az álomfejtő barátnőmmel az álmaimat, ma már intuícióval fejtem őket, csak akkor keresek rá egy-egy szimbólumra, ha valami nem tiszta. De ehhez 16 év kellett. s még mindig van mit tanulni.
Köszönöm, amiket írtál, mert ebből most azt olvastam ki, hogy lehet igény ilyen jellegű írásokra is, erőt merítek belőle, hogy a következő álmot még részletesebben dolgozzam majd ki. S azért is hálás vagyok, mert talán látsz fejlődést az írásaimnál.
Köszönöm nektek.
Szeretettel: Léna |
- szeptember 15 2010 20:16:54
Magdika, biztos, hogy ez csak egy álom volt? Az álmok hűen tükrözik belső valónkat. amit szeretnénk, ami legmélyén bennünk él.
Nagyon tetszett az írásod, meghatott...
Jóknak kell lennünk, akár ébren vagyunk, akár álmodunk.
Szépet írtál, tetszett: Tibor |
- szeptember 15 2010 22:59:12
figyelmet érdemel, visszatérek!!! |
- szeptember 16 2010 09:47:37
Kedves Tibor, István, Vali köszönöm a hozzászólásotokat.
Most nehéz világban élünk, és egyre többen érzik azt, mintha kicsúszna a talaj a lábuk alól, ez nem egyedi, hanem világméretű, aki spirituális érzületű, az sejti, tudja, hogy mire gondolok.
Igen, valóban egy álom volt, a tudatalattim a félelem legyőzésével kapcsolatban üzent, a mezítláb is fontos, hiszen ez is egy spirituális szimbólum, cipő nélkül közelebb voltam a spirituális gyökerekhez, megértéshez.
Köszönöm, hogy írtatok, s megerősítettetek, hogy írhatok még ilyeneket.
Szeretettel. Léna |
- szeptember 16 2010 10:48:13
Kedves Léna,
Először azt hittem, hogy novellát fogok olvasni, aztán szembesültem, hogy inkább egy álom riportszerű forgatókönyvével. Nem rossz ötlet az álom, mint ihlet, bármi születhet belőle, vers, novella, regény, vagy akár dráma. Tulajdonképpen bármiről lehet írni, a lényeg, hogy legyen mondanivalója mások számára.
Én az álomfejtéssel nem foglalkozom. Tudom, hogy az agy éjszakai tevékenységének a terméke, és a bennünket foglalkoztató dolgoknak egyfajta továbbgondolása. Van tudatos és tudatalatti komponense is az álomnak, néha tudjuk álmunkban is, hogy ez csak egy álom, máskor pedig olyan valóságként éljük meg, mintha egy másik, párhuzamos világban történnének velünk a dolgok. Álmoskönyvben, jóslásokban nem igazán hiszek, az álommal, mint fiziológiás jelenséggel való foglalkozást inkább a tudós szakemberek a pszichológusok tevékenységi körébe tartozónak fogadom el.
Persze, a művészetekben, az irodalomban sok minden megengedett, lehet játszadozni a gondolatokkal, kiszínezni, szimbólumként használni, vagy bármit tenni, ami áthozza a gondolatot.
Az álomnovella remek ötlet, foglalkozz vele, ha kedved van hozzá. Azért más jellegű írásaidat, és verseidet is szívesen olvasom.
Szeretettel, Feri |
- szeptember 16 2010 11:36:51
Kedves Léna!
Mint ahogyan azt tudományosan is megfogalmazták már sokszor, sok helyen, több mint valószínű, hogy az agyunk álmunkban a napi (átélt) eseményeket próbálja feldolgozni. Arra gondolok, hogy a valóságban is találkoztál indiánokkal, vagy azok leszármazottaival, és amikor utána álmodtál, akkor álmaidban Te Magad is indián voltál.
Az is igaz, hogy mindenkiben ott él a rossz és a jó "én", s külső behatásoknak "köszönhetően" hol a jobbik, hol a roszabbik énünk kerekedik felül. Lehet olyasn is, hogy attól való félelmünkben álmodunk rosszat, mert a valóságban foglalkoztat bennünket az, hogy a jó győzedelmeskedjen, de álmunkban visszatérhet a rossz is, mert nem tudjuk azidő alatt kontrollálni, hogy milyenek akarunk lenni. Jók, vagy rosszak.
Az a jó, ha olyan mély álomba merülünk, hogy nem álmodunk, mert az jó hatással van az egészségünkre, ugyanis a szervezet ilyenkor gyűjt energiát és ilyenkor a legerősebb az immunrendszerünk is, a tanulmányok szerint.
Egyetérek az előttem szólókkal is,
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- szeptember 17 2010 08:45:11
Kedves Feri, Zsuzsanna, Zsu, köszönöm, hogy itt jártatok.
Így néz ki, ha rögtön az álom után átteszem a kusza füzetbe írt sorokat. Biztosan lehet ezt másképp is megírni, majd igyekszem., s azért másról is fogok írni... Köszönöm Feri.
Kedves Zsuzsanna, rég volt már, hogy nem voltak álmaim, vagyis mindig voltak, de nem voltak ekkora hatással rám, hogy leírjam őket. Sok álmot fejtettem az évek során, és mindnek nagy jelentősége volt.
Sajnos-e vagy direkt, nem tudom, de az tény, hogy az elmúlt másfél évben az álomtevékenységem nagyon megnőtt... nem véletlen, akiket ismerek, hasonlókról számolnak be...
Igazad van Zsu, bár az álom után nekem nem jutott eszembe a Gyűrűk Ura, Golem ilyen volt, s még sok olyan eset van, ahol kettő vagy több személyisége is lehet egy embernek. Épp az este néztem egy filmet, és le is hidaltam, mert hasonló volt, mint amit megálmodtam, ám a filmet láttam később...
Köszönöm, hogy itt jártatok.
Szeretettel. léna |
- szeptember 17 2010 11:51:54
Kedves Léna!
Nem rossz.. Engem nagyon zavar, hogy a novelle történetébe illeteve a végébe beleszőtted azt amagyarázatot, hogy miért és mi alapján írsz.. Nem tartozik a novellához, így azt amit ott leírtál, én hozzászólásban írtam volna..
Másik: lehet, hogy álom alapján írtad, de korunk egy nagy problémáját feszegetted: az egyre növekvő agressziót, aminek semmi köze az álmokhoz, hanem egy nagyon valóságos tény..Ha így közelítesz hozzá, akkor sokkal életszerűbb és ütősebb lesz, mert szembesíted az embert - emberiséget önmagával, hogy milyen állapotba került..
Más: Néhány helyen ismétlésekbe bocsátkozol; egymás után elismételsz fél mondatokat: "amikor bementek, önként vállalták, hogy bemennek".. ez így nem jó.. Találj ki mást, mert az ismétlés lapossá teszi a fogalmazást.. Előtte azt olvastam egymás után hogy volt.., voltak..- ez is ront a stíluson.. pl így lehetett volna írni: "..rácsokkal védett helyiséget, ahol két ismerősömet láttam, (vagy) pillantottam meg.. Időzár volt az ajtón...
ha azt írod, hogy két ismerősöm volt, utána meg azt, hogy időzár volt az ajtón, akkor ez ismétlés (a volt szó ismétlése), holott számtalan más lehetőség is van.. Lehet, hogy most megharagszol rám, de én ezt teljesen jószándékkal , a jobbítás szándékával írtam Ez nem jelenti azt, hogy nem jó amit írsz; nagyon is jó, csak figyelj ezekre az apró momentumokra, amiket, ha kikerülsz, sokkal szebbé és gördülékenyebbé válik a stílusod..
Szeretettel szóltam, Zsanna |
- szeptember 17 2010 12:23:17
Köszönöm Zsanna. Igazad van, ezekre nem figyeltem eléggé, hiszen két egymást követő éjszak álmait szedtem sorba, s igyekeztem belőlük egy történetet összehozni. Majd ezekre is figyelek legközelebb.
Igazából azért kértelek, hogy kivételesen olvass prózát, hogy a másik írásomat olvasd el, remélem, azt is elolvasod.
Szeretettel:Léna |
- szeptember 17 2010 15:50:00
Léna!
Végig olvatam álomnovelládat és nekem olybá tünt, mintha egy filmet néztem volna.Peregtek az események, úgy belemélyedtem, hogy én a szóismétlésekre sem figyeltem oda, csakis a cselekményre és nagyon élveztem.
Sajnos én össze-vissza álmodom, fel nem használható dolgokról, ismeretlenekről, vagy régi rossz emlékekrők, akkor felébredek és oda van az éjszakám.
Nekem tetszett az írásod, élveztem, gratulálok szeretettel ircsi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
