|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_Ez az írás nem a képzelet szüleménye.Valóság, bár a főszereplője már biztos nem emlékszik rá.Azért jutott eszembe,mert mostanában a lányom,ha az unokám kiborítja, mindig ezt mondja: - Anyu,én nem akarok gyereket! :-))
Gy.
Az év eleji szülői értekezleten nagy örömmel üdvözöltem az óvoda újítását, a nyitott könyvespolcot. Ez azt jelenti,hogy ha a gyermeknek nincs kedve részt venni a játékban, vagy a foglalkozáson,akkor a polcról levehet egy képeskönyvet, elnézegetheti magában mindaddig,míg másokat nem zavar és nem tesz kárt a könyvben.Akkor még nem sejtettem,hogy milyen kínos helyzetbe kerülök miatta.
Mikor beértem az oviba, már feltűnt,hogy kislányom nem üdvözöl olyan örömmel,mint szokott.Arca duzzogós volt, nem viszonozta a puszit, s a kis kezét sem engedte megfogni.Míg az öltözőszekrényekhez értünk, megpróbáltam kifaggatni,mi baja. A padra ülve csak ennyit mondott:
- Anyu, te engem becsaptál, hazudtál nekem!
- Mit hazudtam,Kicsi Bogaram!
- Nem is úgy születnek a kisbabák!
Bármit is kérdeztem, nem válaszolt semmire. Röviden, felnőttes komolysággal csak annyit mondott:
- Majd otthon megbeszéljük!
Máskor cserfes kis szája, komor vonallá szűkült, nem kérte és nem fogadta el a segítséget az átöltözésnél, sértetten vonult ki az ajtón. Hazafelé egyfolytában törtem a fejem,mivel is csaptam be. Igyekeztem mindig korának,kis lelkének megfelelő, őszinte válaszokat adni kérdéseire.De akárhogy is gondolkodtam,nem emlékeztem rá,hogy valaha is beszélgettünk volna a születés mikéntjéről.Nem volt gólyamese, nem beszéltem káposztában lelt gyermekekről.Soha nem is kérdezett rá,hogy hogyan kerül ki a mama pocakjából a baba.Teljesen elégedett volt a keletkezés szerelmetes történetével,s az anyuka hasának óvó gondoskodásával. Akkor viszont hol hibáztam?
Hazaérve már az ajtóban kitört belőle a zokogás és elfúló hangon kiabálta:
- Igenis becsaptál! Nem mondtad meg, hogy a babák először az anyukájuk büdös popsiját látják meg! Nem is mondtad,hogy az ilyen fúj,meg hogy minden csupa vér,meg az anyukák sírnak!De ugye én biztos nem így születtem?!
Igazán nem tudtam,hogy sírjak vagy nevessek.Mint kiderült, a polcon található egy könyv, amelyben fényképek mutatják be a születés csodáját. Rögtön imáimba foglaltam az alkotóját, aki ily nagy szakértelemről tett tanúbizonyságot a gyermeki lélekről,hogy kellően naturalisztikus képekkel tárja fel a nyers valóságot, művét az óvodás korosztálynak ajánlva.Aztán gondolatban megemlékeztem az óvónénikről,akik eme szép képeskönyvet a szabad polcra helyezték, a Piroska és a farkas, meg Gazdag Erzsi versei mellé!! Ölbe vettem és megpróbáltam a legkomolyabb hangomon beszélni hozzá:
- Drága Csillagom! Először is, a babák még nem látnak,amikor megszületnek.A szemükbe kell cseppenteni egy kis gyógyszert,hogy kitisztuljon a látásuk. A csecsemő gondozó nővérkét pillantják meg elsőként,az arcán olyan szájmaszkkal,amit a mandulaműtétednél te is láttál.Ettől úgy megijednek,hogy rögtön sírva fakadnak.
Másodszor, a szülő anyukák popója nem büdös meg piszkos, mert előtte nagyon alaposan megmossák és fertőtlenítik őket a nővérkék,hogy ne lehessen ott baci.
Harmadszor, tényleg van ott vér,de amikor a fogadat kihúztuk,az is vérzett,de azért nem volt az olyan szörnyű.És fáj is,amikor a baba megszületik, de az anyukák inkább örömükben sírnak,hogy végre a kezükbe foghatják, dédelgethetik a picijüket. Sajnálom,de te is így születtél, s én nem bánom,hogy fájt,mert megérte. Lett egy gyönyörű kislányom.
A lányom erre nem szólt semmit,láthatóan gondolkodott nagyon erősen. Kicsit hozzám bújt,majd fészkelődni kezdett és vacsorát kért. Úgy tűnt,hogy a témát lezártuk.Majd fürdés közben egyszer csak így szólt:
- Tudod,anyu,ha ez ilyen undi,akkor mégis inkább kiskutyám lesz baba helyett. Azt a piacon is lehet kapni!
|
|
|
- szeptember 16 2010 11:55:46
Kedves Böbebaba!
Ez a történet megmosolyogtatja és visszaemékezésre is készteti az olvasókat, főleg az anyukákat, mert szerintem mindenkinek eszébe juttatod a szülést és egyben az óvodáskoru gyermekeik folytonos kérdezgetéseit a babák születésével kapcsolatban.
Egészen humorosra sikerült a vége, amikor a kislányod azt mondta, hogy inkább kiskutyája lesz baba helyett.
Akkor még nem foghatta fel, hogy mindkettő lehetséges: a baba is és a kiskutya is.
Kedves olvasmány!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- szeptember 16 2010 17:03:12
Írásod remek, az óvoda figyelmetlensége azonban megszidandó.
Szeretettel Joli |
- szeptember 16 2010 17:25:17
Kedves Böbe nagyon jót mosolyogtam a történeteden, ugyanakkor elgondolkodtató az óvónõk hanyagsága... |
- szeptember 17 2010 09:00:55
Kedves Böbe, milyen érdekes, hogy egy néhány elhangzott szó is milyen történeteket idéz fel bennünk a múltból.Írásod nagyon tetszett, nagyon jól visszaadta az akkori történéseket, érzéseket, szinte láttam magam előtt. Valóban sajnálatos, hogy egy óvodában ilyesmi volt/van.
Szeretettel. Léna |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 24. vasárnap,
Emma napja van.
Holnap Katalin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
