Napkorong

Egykedvűen álldogált a csoportosulás közepén, néha néha kilépett, és türelmetlen pillantásokat vetett a villanyrendőr ütemesen váltó fényei mögé, hátha feltűnik a várt busz jellegzetes eleje.A két peremvárost összekötő járaton nem az eurokonform típusokat járattak, csak a leselejtezés előtt állókat.
-Jaj Istenem Eta néni-lelkendező hang a háta mögött. Ő is magasnak számít a maga 18ocm-rével, de alaposan fel kellett néznie a hang tulajdonosára.Az arc, szeplők még ott virítottak a pisze orr körül és vigyori száj aminek a nagy előálló fülek szakították meg a szabadságukat, de leginkább vörös rakoncátlan hajfürtök már 16 év távlatából köszöntek vissza!. Ez a vásott Bernát!
-Szia kisfiam. hát Te alig változtál-nyugtázta, szeretettel veregetve a megizmosodott felsőkarját, mert a válláig nyújtózkodnia kellett volna.
-Összefutottunk a napokban a fiukkal-hadarta a srác egy szuszra-annyit röhögtünk, tetszik emlékezni a sátorozásra!
Már hogy ne emlékezett volna, és csendesen elmosolyodott...
Egy messzi februári,estébe hajló délutánon kezdődött, úgy az félévi bizonyítvány kiosztása után.Az első szülői értekezletkor.
Ott szorongtak a végzős diákok anyukái egy, két apukával gazdagítottan.A padsorok előtt feszengve ott állt a fiatal oszt.fő, tépelődve
és gurigába gyűrögette a jelenléti ívet.
-Utolsó napirendi pontunk, a tanév végi táborozás-köszörülgette a torkát zavarában az Oszt.fő- hát az nem sikerült , vissza mondták a foglalásunkat.. a szilvásváradit és a tárkányit is..Az Iskola titkár közölte nincs anyagi támogatás sem...A levegőben a felzúdulás előtt megállt a kés a levegőben.Aztán a hangzavar...Ez egy cseppet kizökkentette eddigi egykedvűségéből, és elképedve nézte a magukból kikelt szülőket, a támadásokat mártír képpel visszautasító tanár mentegetődzését.
-Majd itthon tervezünk programokat, Állatkert vagy a Pilis parkerdő..Úttörővasút-próbálta átharsogni a kiabálókat.. voltak ellenérvek rendesen.Három napra kiporciózott költségek, például amit keresztbe ver az este hazatérő csemete megújuló étvágya és a rimánkodások a másnapi zsebpénz igényre.. és maguk a programok is még ha a csoportos kedvezményeket is vesszük figyelembe...
Az Anyukába felmerült egy ötlet, aztán hirtelen elhatározással hírül adta:
-Nálunk is ellehetnek, nincs is messze Vác-Máriaudvaron..45km. a szomszéd telek parlag, remek sátorozó hely...
A bekövető csendben egy perc múlva az egyik Apuka törte meg, ha lesz sátor én kifuvarozom, és ez indította meg a nagylelkűségi lavinát, és a szülők pirosló füllel tervezték meg a csemetéik búcsú és felejthetetlen táborozását....
Az nap éjszaka hajnalig tartó lángolást produkált- könnyű volt, még fiatalok voltak-mert emlékezett a Dédi egyik intelmére, nagy tévedés hogy a férfiak szívéhez a gyomrukon át vezet az út..a Hajós izzadságtól párás testtel félig szunnyadva ki sóhajtotta a beleegyezését..
Alleluja, jöhetnek a gyerekek!!!

Április vége..Minden üde zöld A mandula fák mint az ünnepi díszbe öltözött koszorús lányok sorakoztak a meggyfák fehér virágdíszben pompázó ágai mögött.A kerítés drót fonatain túl széles földút, utána még majdnem csupaszon a szőlő ültetvény végeláthatatlan sora azután Naszály külszíni fejtéstől sebzett lankája.Csendes napfényes reggel, Sződön túl ide kéklenek a dunántúli hegyek és ilyen kristálytiszta levegőben ,még Leányfalu utolsó, hegyoldalra kapaszkodó piros cseréptetős házai is kivehetőek.A terasz könyöklőjéről élvezi a reggelt a Hajós és az Anyuka.
Szélvédőkön törik meg a napsugara, autókaraván kanyarodik a kapu elé. Megérkezett a szálláscsinálók szülői különítménye.

Hozzászólások

hipervandor - szeptember 20 2010 13:28:01
kedves történet!

Torma Zsuzsanna - szeptember 20 2010 15:06:31
Kedves Etusom!
Ahogy leírtad ebben a történetben azt a szép helyet, ahova kirándulni mentek a gyerekek, szinte magam előtt láttam.
Én nem kívánnék szebb tájékot a nyugodt pihenésre.
Valóban kedves visszaemlékezés!

Üdv.: Torma Zsuzsanna

lenabelicosa - szeptember 20 2010 16:10:20
Jó kis visszaemlékezés ez is, most olyan sok mindent idéztek meg bennem a prózák, hogy elmélkedhetek...

Szeretettel. Léna

rapista - szeptember 20 2010 21:04:25
Hát igen, kétszer osztálykirándultam, mint felügyelő-szülő, Salgóvár és Diósjenő - dióverőt a másik apuka vett magához, vasból volt - hogy elúzze a fényszóró nélkül közeledő "udvarlókat", akik az éj leple alatt a kerítésen átugorva az UDVARON át a faház ablakáig akartak eljutni, hogy közelebbi ÉRINKEZÉSBE kerüljenek az osztály gyengébbik és szebbik felével, ahogy a másik nemet emlegetni szokták