|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_A lovaglás élményének megtapasztalása.
Gy.
Apró gyermekkorom óta imádom a lovakat. Sokáig közel laktunk egy istállóhoz ahol nagyon sok szép lovacska volt. Sokat jártunk oda a barátnőmmel nézelődni, néha lehetett őket simogatni is.
Nagyon szerettem volna megtanulni lovagolni, hiszen sok kis barátom járt edzésekre,de a szüleim,valószínűleg nagyon féltettek, és miután nagyon jól ismertek engem és tudták, hogy szörnyen hiú vagyok, azt mondták, aki lovagol annak görbe lesz a lába./ezt persze nem vállalhattam fel/. Én persze ezt el is hittem, hiszen anyukám miért mondana nekem valótlant? Szóval a lovaglásról lemaradtam, de életem során mindig bennem volt a vágy, hogy egyszer kipróbáljam. Egyébként is mindent szeretek kipróbálni,amire csak lehetőségem nyílik, esetleg extrém dolgokat is. Sajnos a férjem sem igazán partner ebben, féltésből, esetleg féltékenységből de nem igazán támogatja ezeket a dolgaimat, így aztán a viták elkerülése végett inkább lemondtam a legtöbb ilyenfajta álmomról.
Viszont ami közös bennünk az Szilvásvárad és Eger környékének szeretete, minden évben elmegyünk oda most már legalább húsz éve. Olyan ez nekem mintha haza mennék, pedig tősgyökeres Alföldi vagyok, még is ha megérkezem olyan. mintha haza érkeztem volna. Valamelyik előző életemben biztosan itt élhettem.
Sok évvel ezelőtt egy baráti családhoz jártunk Szilvásváradra, ők vendéglősök voltak, náluk laktunk.Ott jött szóba egyszer a lovaglás, a lovak,és hogy én mennyire szeretnék lovagolni, csak hát nem tudok. Ők javasolták, hogy van ott egy vállalkozó akinél lehet tereplovaglásra menni, még olyannak is mint én aki még életében nem ült lovon. Közös erővel rábeszéltük a férjemet, hogy engedje , hogy kipróbáljam. Belement bár nem igazán örült. El is mentünk először érdeklődni. Nagyon kedves aranyos emberek voltak a lovas tanyán, mindjárt megmutatták a lovakat, és megnyugtattak, hogy teljesen tudatlanul is fogok tudni lovagolni. Hát mi ne mondjak kicsit elkapott a félsz, főképp miután megmutatták azt a gyönyörű fehér kancát akin majd én fogok lovagolni.Hatalmas volt, ahogy mellé álltam és megsimogattam, nehezen tudtam elképzelni, hogyan tudok majd rá felülni,illetve fennmaradni a hátán! Megbeszéltük, hogy aznap délután egy órán át lovagolhatok. Öt órakor a férjem vitt oda, de mindjárt ott is hagyott, mert szerinte " a ló elől harap hátul meg rúg" ezért ő csak biztos távolból figyeli az eseményeket.
Tehát el jött a pillanat, két lovász férfi segítségével, egészen könnyen sikerült felülnöm a lóra, és fenn is maradtam! És ekkor jött a felismerés, még soha életemben nem ültem élőlényen, akinek minden porcikája mozog, remeg, még akkor is, ha áll.Az első percekben szörnyű erőfeszítésembe került, hogy egyáltalán fennmaradjak, egyenesen üljek, tudjam magam tartani. Közben a lovászok megigazítottak mindent a lovon és rajtam, hogy biztonságos legyen az utam. Egyszerre csak ráéreztem a ló mozdulataira valahogy tudtam követni és attól kezdve biztonságban éreztem magam. Már csak attól tartottam, hogy el fog-e indulni az én kedvemért a pacim. Na ez is nagyon jól ki volt találva, az egyik lovász velem jött egy másik lovon, és az én kis pacim gyönyörűen követte a másikat, így aztán nekem ezzel semmi gondom nem akadt. Lassan indultunk a hegyen, bent az erdei úton egy órán át lovagoltunk, csodálatos volt, a paci békésen poroszkált, közben gyönyörű tájat láttam, már amennyire mertem nézelődni. A lovász nagyon meg volt elégedve szerény lovagló tudományommal, szinte elröpült az egy óra és visszatértünk a tanyára. Már csak azon aggódtam, hogy hogyan fogok leszállni a "magas lóról"" A férjem már ott volt nézte, ahogy beporoszkálunk az udvarra.
Persze semmi gond nem volt a leszállással, hiszen segítettek, viszont mikor szilárd talajt éreztem a lábam alatt az nagyon megnyugtató érzés volt. Az egy óra lovaglás után remegett kezem-lábam, még is úgy gondoltam ez az élmény mindent megért! A férjem egyébként csak annyit szólt, amikor megkérdeztem, hogy látta-e ahogy lovagoltam -"láttam, gondoltam is, hogy oda vagy kötözve azért ülsz olyan egyenesen"- Hát erről ennyit.
Nekem akkor is csodálatos élmény volt, remélem lesz még lehetőségem az életben, hogy újra megpróbáljam. |
|
|
- szeptember 24 2010 11:33:05
Kedves Helena!
Mindig egy kis irígységgel olvasom, ha ilyesmiről ír valaki. Ez azért van, mert nekünk voltak lovaink, amivel apám fuvarozott is.
Arra emlékszem, hogy minden otthon tartott lovat befogtak szüreti bálok alkalmával és "felsallangózták" őket, krepp-papírból készült rózsákat és szalagokat aggattak rájuk. De arra már nem emékszem, hogy ló hátán is ültem volna. Lehet, hogy egész pici koromban felültettek valamelyikre, s ha így is lett volna, elfelejtettem. Nincsenek ilyen élményeim és tapasztalataim. De ezek lovak nem is azért voltak, hogy lovaglásra használják őket. Igáslovak voltak, és én azóta is nagyon sajnálom őket, mert még ma is használják őket hasonló célokra. Még az utcánkban is vannak.
Gondolom, ha mégegyszer kipórbálhatnád a lovaglást már sokkal nagyobb élmény lenne számodra!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- szeptember 24 2010 16:23:19
Érdekes dolog ez... Én is szeretem a lovakat, de mintha félnék is tőlük..
az én apám is fuvarozott, gyerek koromban ültem a lovakon, de amikor szemüvegem lett, mert az általánosban már nem láttam a táblát, onnantól kezdve nem mertem többé lóra ülni... meg sok mást sem csinálni...
De csodálom azokat, akik együtt tudnak "repülni" ezzel a csodálatos állattal.
Szeretettel. Léna |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 24. vasárnap,
Emma napja van.
Holnap Katalin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
