|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_Publicisztikai jegyzet
Gy.
Fogunk mi még csónakázni a Görberéten?
A Görberét egy náddal, sással benőtt mocsaras terület Érmihályfalva központi helyén, a Széchenyi-tértől kőhajításnyira. Igazi elhanyagolt szúnyogfészek, illegális szemétlerakó hely, egészségtelen fertő. Műholdfelvételen úgy tűnik fel, mint egy igazi oázis, de mi, akik itt lent a földön járunk nem az oxigéndús levegőjét szívjuk, hanem az elviselhetetlen bűzét. A kisváros szégyene a Görberét.
Nem mindig volt ez így! Gyermekkoromban még igazi tó állt ott; a Móka patak vize töltötte fel a Forráskút utca és a Kopasz utca kertjei alatt nyújtózkodó természetes teknőt. Vízimadarak ezrei fészkeltek búvóhelyeiken, bő táplálékot, biztonságos életteret találva. Mi gyerekek, nyaranta derékig a vízbe gázolva szedtük a békalencsét a háziszárnyasoknak. Nád és sás természetesen akkor is tenyészett a partjain, de a szabad vízfelületen is megcsillant a napfény. A régi egyszerű falusi ember ott aratta a nádat, amivel házát fedte, télen gyékényt vágott, amit a helyi kádárok használtak régi hordók karbantartására, és népi mesterek fontak belőle lábtörlőt, meg bevásárlószatyrot. A Kopasz utca neve is onnan ered, hogy a valamikori nádfedeles házakban gyakran tett kárt a vörös kakas, nemegyszer az egész utcát végigperzselve. A patak és a tó vize halban bővelkedett, különösen egy angolnafaj, a csík szerette nagyon ezt a helyet. A tavon csónakok jártak, vadászok puskája durrant vadkacsára, vizipocra. Télen a gyermekek vidám hada vette birtokba a befagyott tavat. Ott tanultam meg korcsolyázni jómagam is, fájdalmas esések árán. Igazi kultusza volt abban az időben a korcsolyának. Alkalomszerűen verbuválódott hokicsapatok mérték össze erejüket iskolai órák után, meg a téli szünetben. Onnan bennünket felcsalogatni alig lehetett, csak a korai sötétedés vetett véget a vidám és egészséges játéknak.
Az első merénylet a tavacska ellen akkor esett, amikor az Arovit konzervgyár szennyvizét tisztítatlanul belevezették. Aztán a civilizáció áldása, a fürdőszoba is betette az ajtót a Görberétnek; helyi kanalizálás nem lévén, a környék lakói oda vezették le a rögtönzött emésztőgödrök szappanos, mosószeres végtermékét. Végül a kegyelemdöfést a rosszul értelmezett területrendezés, vízgazdálkodás adta meg a hatvanas években. A Móka medrét erőgépekkel kitakarították, kimélyítették, a tó vizét lecsapolva. Mezőgazdasági művelésre alkalmas területet nem nyertek, mert a víz eltűntével hasznavehetetlen, iszapos, bűzös mocsár maradt vissza. Rám, mint gyerekre is sokkolóan hatott a nem várt változás, mivel éppen akkor készült el az a kis fából eszkábált csónak, amit a szomszéd fiúval - szüleink elől titkolva - hetekig barkácsoltunk, merész tervekkel, nagy lelkesedéssel.
Nemrég új remény csillant meg a haldokló patakocska habjain. A Polgármesteri hivatal felvetette a Móka patak szabályozásának, és a hozzá kapcsolódó területek rendezésének kérdését, az érmelléki táj részleges rehabilitációjának keretében. A Nagyváradi Egyetem munkatársait kérték fel a környezeti feltételek megvizsgálására, a probléma tanulmányozására. Készült egy indító programtervezet is, számítógépes látványtervvel együtt, amit a Dióverő Szíp Napok alkalmával rendezett szimpóziumon mutattak be.
A kisszámú, de annál érdeklődőbb közönség körében a látványterv nem aratott osztatlan sikert. Azon a szabályozott patak egy bővizű csatorna hatását keltette, zsilipkapuval, közlekedő hajóval. Nekem azonnal Ceausescu-féle nagyzási hóbortot, a bukaresti Parlament elől induló Duna-csatornát juttatta eszembe, melyen a diktátor családja kedvére lehajókázhatott volna a Fekete tengerig. Az ötlettel előrukkoló „szakemberek” bizonyára először jártak Érmihályfalván, és fogalmuk sem volt a Móka patak vízbőségéről. Az ominózus vízfolyásról, ami inkább csermelynek nevezhető, tudni kell, hogy az elmúlt századok alatt gyakran ki is száradt. Mostani csekély vízhozama is a felére, negyedére fog csökkenni, mihelyt a belé ömlő szennyvizet elnyeli a már épülő szennyvízcsatorna-hálózat. Magát a patakot duzzasztással sem lehet hajózhatóvá tenni, mert akkor az már vízfolyás helyett állóvízzé válik. A látványterven megjelent a csatorna partjain a díszkővel burkolt sétány, padokkal, kilátótoronnyal, pergolával, kecses fedett hidakkal, kikötővel, egyéb műtárggyal. A parttal párhuzamosan épületek sziluettjei sorakoztak, de egyikben sem ismertük fel a patinás mihályfalvi polgárházakat - még csak szimbolikusan sem -, melyek szakszerűen helyreállítva kisvárosunk büszkeségei lehetnének. Egyáltalán semmiféle helyi jellegzetesség nem volt megfigyelhető a számítógépes látványterven. Az volt az összbenyomásunk, hogy ez egy légből kapott tucatterv, amit akár tíz helyen is bemutathattak már Romániában.
Szóba sem hozták viszont a szakemberek a nagyon is megvalósítható Görberéti tónak az ötletét. Nem kellene földköbméterek százezreit megmozgatni ahhoz, hogy megteremtsük a tavat, hiszen a kubikosmunkát elvégezte már helyettünk a természet, az évezredek során. Ott van a kihasználatlan, tönkretett meder, amit viszonylag kis ráfordítással vissza lehetne adni a természetnek. Nyáron horgászparadicsom lehetne, meg csónakázótó, a partokon kialakított, nyárfával, szomorúfüzekkel díszített sétánnyal, és Uram bocsá’ a műtárgyakkal, ha már mindenképpen ragaszkodunk az emberi civilizáció jeleihez. A majdani tavat három utcáról is könnyen meg lehetne közelíteni. A tó közepén kialakított kis szigeten állhatna egy náddal fedett halászcsárda, ami jól beleillene a környezetbe, és még hasznot is hozna az üzemeltetőjének. A parkosított parton játszóteret, kuglizót lehetne kialakítani. A fiatalság télen jól karbantartott, kivilágított jégpályát vehetne igénybe. És mindezt, nem valahol a város szélén, hanem Érmihályfalva központjában.
Nagy lehetőségek birtokában vagyunk, tisztelt polgártársaim! Illene, hogy akként is bánjunk vele.
|
|
|
- szeptember 26 2010 18:54:47
Ez jó elképzelés, mert logikus, de manapság nem a logika dönt, hanem a pénz, ki tud belőle hasznot húzni.
Figyelem felkeltő az írásod, talán lesz aki észreveszi benne a jó szándékot, én észrevettem.
Szeretettel Joli |
- szeptember 26 2010 19:56:22
Kedves Feri!
Elszomorított, amit írtál, mert hasonló természet-rontásoknak vagyok tanúja lakóhelyemen is. Szép és részletes beszámolód láttatta velem a régi, visszavágyott rétet és patakot, hasonlít is az én versemben említett helyre...Sajnos, azt hiszem Jolinak van igaza, nem hallgatják meg a mi véleményünket, mert mindenütt a haszonelvűség uralkodik...Együtt érzek veled ...magamat azzal szoktam keseríteni: "ez a világ nem az enyém..."
Köszönöm, hogy olvashattam írásodat - szeretettel mamuszka |
- szeptember 27 2010 09:13:13
Most átugrott az agyamon, hogy ehhez az írásodhoz volt-e köze az álmodnak.
Az ötletek nagyon jók, remélem, hogy lesz foganatja. Én is így dolgoztam a falumban, hívtam fel a figyelmet, próbáltam mindent megmozgatni... egyedül kevés voltam, de ha van egy kis pénz, támogatás, emberi összefogás, akkor sikerülhet...
Nálunk is ilyen tervek voltak, ki is lett kotorva a tó, rendbe lett téve, aztán mégis eladták magánkézbe, így a falu szinte ki lett onnan tiltva...
Szeretettel: Léna |
- szeptember 27 2010 15:42:10
Írásom nem fikció, hanem a kemény valóság. A megyei sajtóban a hét cikke volt annak idején, a javaslatom viszont a helyi vezetőség körében süket fülekre talált. Vívom azóta is reménytelenül a magam kis szélmalomharcát, de föl nem adom. Talán majd egyszer rájönnek, hogy volt némi igazam.
Köszönöm, hogy olvastátok, és örülök hozzászólásaitoknak! |
- szeptember 27 2010 15:45:47
Kedves Ferei!
Szép a visszaemlékezésed a gyermekkorra a tóval kapcsolatban.
Szerintem sokaknak eszébe jut most, hogy a lakóhelyükön milyen folyó vagy tó volt. A bárdudvarnoki-zsippói halastavak is - úgy tudom - mind magánkézbe kerültek, amikor sok más állami vállalat (tsz, állami gazdaság) megszűnt, tönkrement, és megkezdődött a privatizáció. Így a régi, közösen használt szép tavak sem azt a szerepüket töltik be ma már, amit azelőtt. Mindenütt az üzlet az első.
Mennyi olyan helyet lehetne kialakítani, amit a közösség használni tudna! Csk pénz kellene hozzá.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 24. vasárnap,
Emma napja van.
Holnap Katalin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
