|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_gyerekkori csínyek emléke nagy hatással volt életpályámra
 Z
Nincs ugyan pszichológusi végzettségem, de sok évtizedes tanári tapasztalatom birtokában ki merem jelenteni, hogy a tökéletesen ˝jó gyerek˝ talán nem egészséges lelkileg. Erre a felismerésre nyolcéves unokám döbbentett rá, aki nővérkéjét arra biztatta:
- Rosszalkodjunk! van valamilyen jó ötleted?
Nem emlékszem, volt-e és miben nyilvánult meg a rosszalkodás, de tény, hogy a gyereknek van némi rosszalkodási kényszere, ki kell próbálni, meddig lehet feszíteni a szülői, tanári engedékenység húrját. A rosszalkodással nem feltétlenül okoz igazi nagy kárt a gyerek, de kipróbálja ötletességét, felhívja magára a figyelmet, talán még a büntetés is jól esik neki. Unalmas lehet, ha valakit mindig csak dicsérnek.
- Én afféle unalmas mintagyerek voltam, mert szigorúan neveltek, tilalomfák erdejében éltem. Jól tanultam, otthon szófogadó, engedelmes módon viselkedtem. Elérkezett mégis az idő, amikor már nem tűrt halasztást a bennem rejtőző kis ördög kitörési vágya. rosszalkodnom kellett. Hatodik osztályba jártam, amikor két maradandó emlékű bűnt követtem el pusztán kíváncsiságból.
- Ma már szégyenlem az első ilyen tettemet. A március 15-i a falusi kultúrházban rendezett nyilvános ünnepségen - mint énekkari tag a Himnuszt általam átköltött szöveggel énekeltem, amit sajnos a karnagy úr észre vett, és ott helyben a nagy plénum előtt hatalmas pofont kaptam, majd az ünnepi beszédet azzal kezdte, hogy bár tehetséges növendéke vagyok, elvetemültségem megbocsáthatatlan... Ezzel lependerített a színpadról, és ott zokogtam a sarokban az ünnepség végéig. Magatartásból elégtelen minősítést kaptam.
- Egy másik alkalommal - ugyanebben a tanévben, ugyancsak ezzel a tanárral - aki kántortanító is volt, és énekóránk idején egy temetésen kellett részt vennie, hogy felénekelje a halottat - távollétében kipróbáltam. mit szólnak hozzá, ha elájulok. Megjátszottam ezt. Tanár úr azonban észlelte a játékot és engem megszégyenítő, módon megoldotta. Beleültetett egy karosszékbe - behívott négy nyolcadik osztályos fiút és a szék négy lábát emelve kivittek engem az utcára, hogy a falun végig vigyenek. Ez volt a csel: a tanár úr tudta, hogy ezt nem tűröm el és leleplezem magam. Így is történt, az iskola kapujában leugrottam, kiöltöttem a nyelvem és elszaladtam. Ezúttal nem kaptam pofont, csak figyelmeztető üzenetet szüleimnek, hogy több szabadságot biztosítsanak, hogy ne csak az iskolában éljem ki rosszalkodási ösztöneimet.
- Ezek után kifejezetten visszahúzódó gyerek lettem. Semmi rosszat - de jót sem! - nem kezdeményeztem többé. Még a tanítási órákon sem jelentkeztem soha, bár tudtam a helyes választ.
- Megmagyarázni ezt a váltást nem tudom, de megerősíti azt a képzetemet, hogy legalább ki kell próbálni a rosszalkodást egyszer az életben. |
|
|
- szeptember 28 2010 21:27:35
Kedves Mamuszka!
Büntetésre szakosodott országban élünk. Azon csodálkozom sokszor, hogy a hihetetlen kreativitás ami ebben a kis népben van, hogy nem halt még ki? A tanárod szörnyű rossz döntést hozott. Ha meghallgatja a Te himnusz változatodat, és utána elmagyarázza, hogy a himnusz miért szent egy népnek, talán többre ment volna, és lehet, hogy most egy neves szövegíró lennél. De tudod, ez megint egy olyan téma, amit órákig lehetne elemezni.
Szeretettel: Tara. |
- szeptember 29 2010 08:52:49
Egyetértek veled Mamuszka, valóban kell teret engedni a gyerekeknek, ám az sem jó, ha egy szülő átesik a másik oldalra, és mindent megenged neki...
Az írásodat remélem gyakorló szülők is elolvassák itt... 
Szeretettel. Léna |
- szeptember 29 2010 10:17:05
köszönöm az olvasást és az értékes véleményeket. Sajnos - én úgy látom - a prózáknak nincs sikere, kevesen olvassák. Az okát csak sejtem...
szeretettel Mamuszka |
- szeptember 29 2010 10:56:47
Kedves Mamuszka!
Hogy a végén kezdjen: a prózákat én magam nagyon is szeretem olvasni, csak idő hiányában nem tudok mindig itt lenni. Nagyon sok mindent ezért nem tudok elolvasni, amit szeretnék, verset, prózát egyaránt. Szeretem a gyermekkorra való visszaemlékezéseket, az állatokkal kapcsolatos írásokat. Ha van időm, biztos, hogy ezeket olvasom el először.
A gyermeki viselkedésre sokszor választ kaphatna a tanár és a szülő, ha mindegyiknek több ideje lenne egy-egy gyermekkel foglalkozni, mélyebbre hatóan elgondolkodni, hogy a tanuló egy-egy cselekedetével mit is akar üzenni, mert biztos, hogy amit tesz, azt nem véletlenült teszi. Sajnos, az én gyermekkoromban sem volt arra lehetőség, hogy a lelkünket ápolják, mindig odafigyeljenek arra, hogy nekünk, gyermekeknek (tanulóknak) mi lenne a jó. De a mai világban sincs annyi ideje sem szülőnek, sem tanárnak, mint amennyi szükséges lenne. Néha ezért nagy őstehetséggel megáldott fiatalok kallódnak el.
A rosszalkodás a gyermekek egyfajta reakciója a körülöttük lévő világ történéseire, s ha ezt megtoroljuk, nem biztos, hogy több eredményt érünk el vele, mintha elbeszélgetnénk velük.
Egyetértek Veled, hogy a "tökéletesen jó" gyermek talán nem egészséges lelkileg.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- szeptember 29 2010 17:40:09
Kedves Zsuzsanna!
Öröm számomra, hogy időt áldoztál írásom olvasására...úgy gondolom, főként ennek hiányában olvassák kevesen a novellákat és a vers rövid, egyszerű.
Számomra a gyermeki lélek mindig fontos téma volt mint szülőnek és mint tanárnak sok alkalmam volt figyelni, - amit tudok róla, nem könyvekből, saját magam és tanítványaim, gyerekeim, unokáim megfigyeléséből merítettem - ez volt a hivatásom és az életem értelme - nem bántam meg, bár nem volt könnyű akkor sem, most még nehezebb, de nemes elhivatottság...ha nem is annyira "életbevágó", mint az orvosoké
ma már csak emlékeimet rendezgetem, megörökítem családom utódainak...szeretik hallgatni emlékeim történetét..
szeretettel fogadtam látogatásodat mamuszka - Sarolta |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 24. vasárnap,
Emma napja van.
Holnap Katalin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
