|
 Vendég: 44
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_ MM
mamuszka: Nem a ruha teszi...
Nagyapám fiatal korában gépészkovácsként egy alföldi jómódú parasztgazda birtokán állt alkalmazásban. gondoskodott a gépek karban tartásáról, nyáron az aratásnál, télen a malomban hasznosította ismereteit. Itt élt családjával szolgálati lakásban. A gazda megbecsülte és rendesen megfizette munkáját. A gazda nem volt fukar, de takarékosan bánt a pénzzel. Megtehette volna, hogy urasan öltözik, de ő a paraszti gúnyában érezte jól magát. Csizmában, lajbiban, pörge kalapba, ingujjban. Ennek a szokásának okán született meg ez a történet.
Új cséplőgépet akart vásárolni a gazda, elutazott hát a fővárosba. Tanácsadóként nagyapát is magával vitte. Öltözéke - szokás szerint - most is parasztos volt. Kövér volt és a szokatlan utazástól elfáradva megkérte intézőnek nagyapát, hogy tekintse meg, és ha jónak látja, vásárolja meg a megfelelő gépet. Egy kávéház lőtt történt a megállapodás azzal, hogy majd a gazda betér pihenni, kávét inni, és ott találkoznak. Ezután a gazda benyitott a fényes kávéház ajtaján. Itt szokatlan volt a vendég öltözéke, ezért a pincér így szólt hozzá:
- Ide így nem lehet bejönni, finom, elegáns öltözetű urak járnak ide. A parasztgazda szó nélkül sarkon fordult, és tovább menve az utcán betért egy férfiruha üzletbe. Vásárolt magának elegáns öltönyt, lakkcipőt, cilindert, sétapálcát, ott helyben bele is öltözött. Saját ruháját díszes dobozba csomagolva magával vitte. Visszatért a kávéházba. A pincér - természetesen - nem ismerte fel korábban elutasított vendégét. Hajlongva jött elébe, kérdezte.
- Mit parancsol uraságod?
-Egy dézsa kávét! - így szólt a válasz.
A pincér kissé csodálkozott:
- Talán vendéget méltóztatik várni? - érdeklődött.
-Az az én dolgom, maga csak hozza, amit kértem! - hangzott a válasz.
A kívánság teljesült. Hamarosan ott illatozott az asztalon nagy porcelántálban a kávé.
A gazda vetkőzni kezdett. Sorra megszabadult uras ruhadarabjaitól és egyenként a tál kávéba gyömöszölte őket ezzel a megjegyzéssel.
- Nesze! Ha ÚR vagy, hát igyál!
Ezután magára öltötte saját ruháját. Mire intézője visszatért a kávéház közönsége és utcai bámészkodók is ámulva figyelték a különös kávézást.
Így mesélte ezt nagyapám mint igaz történetet a múlt századból. |
|
|
- október 03 2010 16:22:01
Bizony-bizony! A régi "fatengelyes" világban gyakran megestek a hasonló dolgok. Az én nagyapám - szintén kovácsmester - sokat tudna mesélni erről. Szerencsére Édesanyám jóvoltából tudomást szereztem róla, és le is írtam hosszabb lélegzetű, Családi panoptikum címet viselő novellafűzéremben. Talán majd teszek is fel belőle részleteket a Napkorongra.
Örömmel olvastam jól megírt nemmindennapi történetedet!
Szeretettel, Feri  |
- október 03 2010 17:47:02
Szívesen olvasok hasonló történeteket...kár, hogy lassan eltűnnek, és nekünk kellene megmenteni
szeretettel Mamuszka |
- október 04 2010 08:59:20
Kedves Mamuszka!
Megint csak nagyon jó töténetet küdltél be.
Ha a ruhának szól a tisztelet, és nem annak, aki viseli, akkor hadd igyon csak kávét az az "úri gunya"!
Felettébb tehetős lehetett az a paraszgazda, hogy az újonnan vásárolt úriruhát a kávéba áztatta!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- október 04 2010 09:04:56
Köszönöm látogatásodat...állítólag tényleg hatalmas birtoka volt és gépesítette is, fogékony volt az új dolgokra, csak falusias öltözékében érezte jól magát. Majd írok róla egy másik történetet is.
szeretettel
mamuszka |
- október 04 2010 09:45:29
nagyapám is sok ilyet szokott mesélni... talán majd lejegyzem én is õket egyszer... érdemes lenne megmenteni az utókornak... |
- október 04 2010 11:48:13
Kedves Mamuszka!
Ezt az írásodat mely zseniális, elrettentő példaként beletenném a menedzser öltönyös bármire rábeszélni kívánó emberek tankönyvébe. Közeli faluban történt, hogy a fent említett öltözékben, egy fiatalember előadást tartott egyfajta hálózatban végezhető munkáról. Már az öltözékén mosolyogtak, aztán amikor az ismeretlen angol szavakat szórta tömegesen, egy idős férfi felállt.
"Fiam! Jöjjön vissza rendes öltözékben, s beszéljen magyarul! Akkor majd meghallgatjuk!" S nevetve otthagyták.
Szeretettel: Tara. |
- október 05 2010 16:35:32
Megérdemelte az úr ezeket a barátságosan helyre tevő szavakat.
Bizony az öltözék számíthat, ha megtisztelünk vele egy ünnepet, egy ünnepelt személyt vagy rendezvényt...de a közmondás: "Nem a ruha teszi az embert" - bizony igaz - az elegáns öltözék csúf jellemet takarhat...
köszöntlek szeretettel : mamuszka |
- október 05 2010 16:37:41
hipervandor - bizonyára sokan értékelnék, ha te is leírnád a régi meséket..
kérlek, szedd össze és írd meg
üdv. szeretettel mamuszka |
- február 23 2012 18:36:46
Kedves Mamuszka)
Ezt régebben írtad, talán ezért nem olvastam.
Az azonos cimú történetünkben egyebek mellett az a közös vonás,
hogy szájhagyomány ótján terjed és valaki egyszer leírja.
Üdv. Yankó |
- február 23 2012 19:20:41
Kedves Yankó!
Örülök, hogy megkerested és érdekesnek találtad...mint én a te történetedet - és valóban így van - régi történet, de ma is érdekes még
üdv. barátsággal - mamuszka |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
